T ügynök

Első közös utunkon a kéjérzettől mámorosan, hangosan sikkantgatva gyorsultam/toltam le a meglepődött presztízsautósokat, de másnapra lehiggadtam, és a "nyugodt erő" szlogent tettem magamévá. T ügynök azóta a forgalom átlagos résztvevője, csak indokolt esetben üzemel brute force üzemmóban. Annál is inkább, mert az erőfölényen kívül nem sok sportos tulajdonsága van: a turbó fütyülését teljesen kirekeszti az utastérből a zajszigetelés, a lefújószelep is némán fúj le, kipufogó- vagy szívózaj nulla.

Nagyobb baj, hogy a futómű a 75 lovas kistesók közeli rokona. A szaksajtóban úgy hívják, "kényelemre hangolt", valójában bólogatós, de legalább jóindulatú. A gyári 15-ös felnik cseréje a szerintem gyönyörű (ha már ennyit fizettem értük, hejj) 16 collos RS-felnikre és a hozzájuk tartozó szélesebb+peresebb gumikra azért javított valamit a menettulajdonságokon.

A sebességváltó pláne sehogy sem sportos: egyrészt kicsit akadozik, másrészt a gombja alapértelmezésben gusztustalan, fröccsöntött műanyag-darab. Ezt első lendületből kicseréltem a gyári bőr-fém kombinált megoldásra. De a sportosság legnagyobb gátja a hosszú fokozatkiosztás. Hármasban 170-nél tilt, ötösben 4000-es fordulat felett fordulnak utánunk az autópálya-rendőrség elfogó motorjai (160 km/h). Viszont éppen ez a kiosztás teszi csendes, takarékos, komoly erőtartalékkal rendelkező utazóautóvá.

Ami viszont sportautóban is elmenne, az a fék: a lassulás a gyorsulásnál is meggyőzőbb, és legkésőbb a féktárcsacsere utáni számla átvételekor rádöbben az ember, hogy T ügynök valóban komoly méretű fékberendezést kapott. Az 1.8T motor a tuningolók kedvenc munkadarabja. Egy szimpla chiptuning 200 lóerő környékére pumpálná a teljesítményt, és a neten keringő legendák szerint a motor élettartama - a jelentős tervezési tartalékok miatt - meg sem érezné. De hiába, hogy sok lóerőnél jobb a több, marad a gyári chip. Az élményautózásra felkészítéshez ugyanis elsősorban a futóműhöz kellene nyúlni, aztán a nem igazán merev karosszériát kellene megerősíteni első és hátsó toronymerevítőkkel (legalább a budapesti autózást kísérő állandó, halk nyöszörgések is megszűnnének), és csak utána jöhetne egy szolid chip-upgrade. Az i-re a pontot egy diszkréten dörmögő sportkipufogó tenné fel. De felesleges lenne mindezt végigcsinálni, hiszen létezik egy pont ilyen szériaautó, Octavia RS-nek hívják.

T ügynök és a muzsika       Ha az ember az Autóhifi topik alapítója és lelkes hozzászólója, nem valószínű, hogy a gyári papírhangszórók sokáig maradnak az autójában. T ügynök számára a hangot a Kenwood sok évvel ezelőtti csúcsmodellje szolgáltatja, ami zenei hangja mellett visszafogott formatervével és színvilágával is illeszkedik az Octavia műszerfalába. A négycsatornás Massive erősítő külön panelt kapott a csomagtartóban - izzócseréhez egy kis ajtón keresztül lehet megközelíteni a hátsó lámpát. A fronstugárzó (MacAudio Maximus) a gyári helyre került: az Octaviában ez a hely kivételesen kevésbé béna, mint más autók gyári hangszóróhelyei. A jobb színpadkép miatt a magassugárzók az üvegszálas műanyaggal átformált, flokkolással kezelt A-oszlopból figyelnek. Az autóban ezen kívül vagy negyven méternyi speciális kábel tekereg.

T ügynök úgy jó, ahogy van, spoilerkészlet és dögös kipufogó nélkül. Így legalább nem provokálja a rendőröket, a tolvajok nagy ívben elkerülik, a 6-os villamos utazóközönsége sem nézi irigységgel vegyes gyűlölettel a szemében, és nem akarnak vele folyton versenyezni a helyi vagányok. Nem mintha lenne esélyük...