A veteránautó bekúszott a legjobb, közepesnél biztonságosabb pénzgyarapítási eszközök közé. Óriásit lehet itt fogni, de az álmodozók csúnyán pofára is eshetnek.
Címkék: veterán, befektetés, áremelkedés, oldtimer, trend
Korábban a Subaru Forester rendes, szeretnivaló különc volt, amit a többség észre se vett, az értők viszont imádták. Mára pihe-puha egyen-SUV lett belőle.
A Jazz bejött, egyetlen ötlettel. Az újhoz még ennyi se kellett, megcsinálták ugyanazt nagyban.
RAV4, Freelander, X-Trail, CR-V, X3, Captiva, Antara, Tiguan. És most a Ford is felült a kompakt SUV-vonatra.
A Budapesttől Genováig végighajszolt Focus FFV benzinből 10, bioetanolból 12 liter körül fogyasztott.
Majd nézzétek meg a lemezt, tanácsolta a taxis. Kombi Mondeóval vitt a reptérre, turbódízel, 270 ezer kilométer gyakorlatilag problémamentesen (3 generátorcsere). Tökéletesen meg van elégedve, egyedül a horpadási hajlamot találja aggasztónak.
Régebben rühellni szoktuk az egyterűeket, most meg még az indexes programozók is kiéhezett hiénaként ólálkodtak a slusszkulcs meg a forgalmi körül. Valami megváltozott. Vagy velünk van baj, vagy az ipar állít elő egyre jobb egyterűeket.
Szép autó, különleges, de egy pillanatig sem hivalkodó. Megbízhatóságát kobzosok hirdetik szerte a világban, különösen népszerű olyan országokban (USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Norvégia, Svédország, Egyesült Királyság), ahol gyakran, de kiszámíthatatlan ritmusban kerül az útra valami csúszós dolog. A létező legolcsóbb 2006-os Legacyt vezettük.
A Focus az egyhatos dízelmotorral meglehetősen józan választás, és mint ilyen, nyilván jár hozzá némi kompromisszum. No de egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi.