Yetro-túra, saját bőrön

Az úgy volt, hogy Zita barátom ötlet szintjén felhozta, jó lenne indulni a tavaszi Yetro-túrán a „henkölt” 18i-vel. Szó szót követett és a kezdeti nehézségek után (próbáltak már szlovák OTP-ből magyar OTP-számlára pénzt átutalni úgy, hogy a kisasszony képtelen volt a magyarországi „saját” bankjának az IBAN-kódját előbányászni?) ott virítottunk patkányunkkal a budaörsi Autoexpo előtt, május 17-én reggel nyolckor.

Sajátjai között sunnyog A Patkány

Lassan gyűlt a jónép, sorra érkeztek az ilyen-olyan állapotú négykerekűek. A márkahűség jegyében természetesen mindenki a sajátja felé húzott. A mi autónk kilógott a sorból, hiszen négyszínű karosszéria-elemei és horpadásai úgy díszítették, mint mohawk harcost a harci hegek.

Kilenc óra, gyűlik a nép

Call me Ishmael. Patent W126 fehérben. Ahab kapitány azonnal belevágta volna szigonyát

Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: német vonalon W126-osok, egy 123 kupé (khm…dízel, ami ugye csak Észak-Amerikában volt kapható 300CD jelzéssel), 124-esek, majd a propelleres klub zömében E30-asokkal, kiemelném a gyönyörű Baur kabriót, ami tényleg nem mindennapi látvány. A 928-as és a 944-es Porsche üde színfolt volt, mégha utóbbi a verseny végére, motorgenerál után 6000 kilométerrel csapágyas nem lett.

Csak beköszönt a kollégáknak, versenyben nem vett részt. Kár. Vérbeli "levegős"

Leharcolt a 944-es beltere, még megújhodásra vár. De a versenyt végigcsinálta

Áldotta a tulajdonos a szerelőjét. Az Alfások külön szót érdemelnek, lévén elég szép csapatot hoztak össze. A GTV-k még így, hosszú évek után is csodaszépek, az Alfetták dobozformája szívet melengető. A piros (milyen is lenne), 2.5-ös V6 motortere láttán kis híján könnyekre fakadtunk, a motor orgánuma klasszikusan olaszos, már-már versenyautóhang. A kegyelemdöfést a már előkészített nitro-szett adta meg.

Kockahas és gülüszem. Alfetta a Ritmo mellett, melynek versenyzője egyedül vágott neki a túrának

Quadrifoglio Verde, avagy La Bella Macchina

A népes klikkek sorát a fordosok zárják Sierráikkal (2.0is-ből sem látni sokat) és egy MKIII Caprival, illetve Escort XR3i kabrióval. Hogy teljes legyen a kép, illik még megemlíteni az Opel Mantákat (közülük került ki később a győztes), az RX 7-est, a kis Charade-ot és persze Anna trezor-Volvóját is.

Ha valakit kifelejtettem, akkor elnézést kérek, nem volt szándékos.

Itinert delejeznek a Sierrások

Német kult-kupé pihen az árnyasban

A Marseille és a Bordeaux legendás hátvéde, Marius Tresor is ezzel utazna legszívesebben

Nem sokkal a verseny rajtja előtt befutott sabc és navigátora, series_one, ekkor még nem sejtettük, hogy később állandó jellegű tettestársakká avanzsálnak majd.

Úgy adódott, hogy a két csapat (sabc-ék 540i-je és mi) utolsóként rajtolva vágtunk neki a mintegy 185 kilométeres távnak és a közbeeső feladatoknak.

Ekkor 10:49-et mutatott az óra. Nem egész 60 perc elteltével világossá vált, hogy ha győzni már nem is, szórakozni mindenképpen jól fogunk. Az történt ugyanis, hogy a második állomáshelyről (Alcsúti Arborétum) rajtolva a 4 literes V8 nem indult. Haha, kacaghatnának most fel a „köcsögbmw-sek”-et utálók. Mielőtt azonban az „ócskaöregfos” és „benzintemetőszarláda”, netán a „vettél volna suzukit” fanklub tagjai püfölni kezdenék a billentyűzetet, azért illik tudni, hogy az atomjaira szedett autó hajnali háromra készült el és bizony ilyenkor előfordul, hogy egy csavar csak három meneten tart. Úgy, mint az önindítóé is, amelyik ennélfogva térben és időben nem találkozott a motorral.

Azonban, és itt ismerszik meg a szakember, a csapat nem esett pánikba, két perc alatt diagnosztizálva volt a probléma és ott, a kukoricamező szélén neki is láttak a gond elhárításának, illetve egy odaillő csavar beszerzésének a faluban „ahol traktor van az udvaron, ott csavar is lesz” alapon.

Idegbaj nélkül is lehet autót bontani

Mi ketten természetesen ottmaradtunk és segítettünk nekik. És hopp, milyen a magyar. Versenyzőtársaink közül bizony nem sokan kérdezték meg, mi a gond, nem kell-e valamit segíteni. A többség csupán egy megvető pillantás (lerobbant a bajor szarláda-jelleggel) és egy diszkrét porfelhő kíséretében elporzott. Tisztelet és köszönet a kevés kivételnek. (Annának a szendvicsért bónuszpont).

Para nincs, buli van. Máig nem tudom, mit keresett ott a kalapács

Röpke, temérdek nevetéssel és káromkodással eltöltött két óra alatt sikerült is elhárítani a hibát és a mezőny után eredtünk. Volt mit ledolgozni, hiszen bizonyos feladatok teljesítéséhez időben a különböző – itinerben megadott – helyszínekre kellett érnünk, valamint tisztában voltunk azzal, hogy az egyes állomásokon a szervezők ránk várnak. Ennélfogva nem kizárt, hogy egy-egy üresebb szakaszon nem tettünk eleget maradéktalanul a KRESZ szabályainak (lehet kurvaanyázni bátran), arra azonban nagyon odafigyeltünk, hogy forgalmasabb, illetve lakott területen sose lépjük túl a megengedett sebességet.

Ezúton üdvözölném a sárga Fiat Panda sofőrjét, akinek valahol a Bakony egyik hosszú emelkedőjén sikerült mintegy másfél kilométeren keresztül sikeresen a háta mögött tartania mindkét autót, mikor 2 km/órás sebességgel előzni kezdte a TIZ-987-rendszámú VW Polo-t, valamint azt a túraenduróst, amelyik csutkára tekert gázzal igyekezett eltűnni előlünk azok után, hogy volt olyan kedves, és a négysávoson bemutatta, miért is utálják a motorosokat annyian Magyarországon. Remélem, később sokáig elgondolkozott a „látszat csal” frázison.

Ebédidő délután ötkor. Halkan pihen 14 henger és négy fáradt ember

A lemaradás természetesen nem gátolta meg kis konvojunkat abban, hogy késő délután megebédeljen és segítő kezet (valamint szerszámot) nyújtson az üzemanyagellátási gondokkal küszködő Sierrásoknak (később végigmentek ők is).

Előkerült az elsősegély WD40, majd a szerszámok és a kissé dús Sierra egykettőre helyrejött.

Végül 19:43-kor beértünk a balatonfüredi célba, ahol autóbuzik kicsi, de lelkes és türelmes csapata várt minket. Ami ott, kora este kezdetét vette, pedig ma már kedves emlék és örök sztorialap marad mindenki számára, aki részt vett benne.

Elsők nem lettünk, de utolsók sem, ráadásul új barátokat szereztünk és okosodtunk is tán ez alatt a két nap alatt. Köszönet mindenkinek, legközelebb ismét ott leszünk, mi és a bajor patkány. Bővebb galéria itt.

(Ja, a parkolóban látott pimp 124-esről külön posztban emlékezünk meg.)

Kora este, szúnyogokkal és muslicákkal gazdagon megszórva, de végre a célban

A fogadóbizottság türelmesen várt. Sokat. Köszönjük nekik (Bal szélen a kakukktojás)