„Saigon... shit; I'm still only in Saigon... Every time I think I'm gonna wake up back in the jungle.” - mormogja magának, és szakálla alatt megpróbál olyan arcot vágni, mint Willard, vagyis Martin Sheen.
Nem tehet róla, Vietnam fölé repülve mindig ez jut eszébe, szinte betéve tudja az Apokalipszis most összes jelenetét. Ha tehetné, szán helyett most stílusosan helikopterrel érkezne, és csengettyűk helyett óriás hangszórókat akasztana a jármű talpára.
A hohohohó meg a jöjjelkedvesvárunkrád helyett egyszer egy évben bömböltethetné a Walkürenrittet. Nem szokta hangosan bevallani, de már töke kivan a piros gúnyától, szívesen felvenne valami stramm khaki fürdőgatyát. Megkeresné a nagy, véget nem érő hullámot, amit a fiúk napalmozással csesztek el a filmben.
Jól esne egy órácska a deszka tetején, hisz mióta Ho Shi Minh-ék feszengeni kezdtek, és kiüldözték a franciákat, nem sok keresztény van. Vietnám nem a kemény munka színhelye.
