Fránya dolog ez a nyár, ha az ember nem megy el szabadságra, az nagyjából azt jelenti, hogy utána már jó eséllyel bent ragad egy rakás napja év végén. Ha pedig bent ragad, akkor a következő évben jön hozzá még, majd még...
Július második felében tehát elhúztam két hétre a Balatonra a családdal, egyenesen az észbontó Goodwood Festival of Speedről, ahol a csütörtökömet és péntekemet töltöttem. Ha belemennek a cikkbe, mert nem látták, kattintsanak a galériába, életem legjobb képeit lőttem ott az új a most vett, használt Canon objektívvel...
Maga a rendezvény a huszadik évét ünnepelte, ezért sokkal nagyobb volt a felhajtás, mint korábban, ami igazából nem jelentett semmit, mert máskor is megnézhetetlen volt a Festival, azt pedig fel sem tudtam fogni, hogy most mennyivel volt megnézhetetlenebb. Tudják, mint Fekete István regényében Ká (ugye?), aki csak sejtette, hogy eltűnt egy kicsinye a négyből, mert csak háromig tudott számolni - egy, kettő, sok...
Egy újság szerkesztősége azonban nem állami intézmény, ez a szabadság alatt is ugyanúgy ketyeg, tehát mifelénk az a szokás, hogy a szabadság előtti napokban kicsit előre dolgozunk, aztán amikor megjövünk, megpróbálunk az akkor szabadságon levő kollégák helyett kicsit pluszban belehúzni, ezért nem sok időm maradt a Pontonnal foglalkozni a Pályanap óta, hihetik. De egy apró fejlemény azért történt, s egyvalamit azért ügymenetileg is elindítottam, csak hogy nyugtassam a lelkiismeretemet.
Kézzel fogható előrelépés, hogy felkerültek a kockás ködlámpa-takarók. Ezeket vagy tizenöt éve vettem egy börzén, és bár nem tudtam, milyen autóra kerülnek majd valaha fel, szentül bíztam benne, hogy egyszer lesz hozzájuk megfelelő test is. A tárolás közben kicsit elpiszkolódtak, ezért pucolásra szorultak, majd Kati húzott beléjük új gatyagumikat is. Nézzék, milyen pofás lett velük Dezső, hát nem csodásak?
Az ügyrendi előrelépés: az internetes felületen sikerült egy időpontra lecsapnom az önkormányzatnál, és még szabi előtt besétáltam Dezső összes papírjával, és megigényeltem a származási igazolást Svédországból. A honosítás menete ugyanis a következő egy veteránautónál:
- vásárlás, adásvételi elkészítése, hazahozatal
- származási papír (más néven eredetpapír, ezért nem is jó eredetvizsgának hívni az eredetiségvizsgálatot) lekérése külföldről
- (ha prezentálható az autó) bejelentkezés veteránvizsgára
- biztosításkötés
- (ha sikerült a vizsga) bejelentkezés műszaki vizsgára
- (ha ez a vizsga is sikerült) rendszám- és forgalmi engedély-igénylés
Én tehát már a második fázisnál tartok, jippijáéééé. Egy új mozzanatra is fény derült, miközben a kocsi szűkszavú svéd okmányait böngésztük az önkormányzati előadóval: Dezső utoljára 1979-ben volt hivatalosan forgalomban, hiszen az illető, akitől vettem, 2009 őszén csupán pár napra állította vissza: áttolta a vizsgán, majd azonnal kivonta.
A származási papír természetesen a kéthétnyi balatonozás legelső napjaiban érkezett meg a lakásunkra, az értesítőt el is hozta a sógorom, aki pár nappal utánunk jött. Mivel féltem tőle, hogy visszaküldik az önkormányzatra, ahol megint hetekkel későbbre kapok csak időpontot, ezért felhívtam a postánkat. Kábé húsz foglalt kapcsolás után végre felvette... az automata. Mindegy, van még vakhit a világon, rámondtam az üzenetrögzítőre a nevem, az ügyiratszámot, valamint azt is, hogy milyen cím helyett hova kérem a levelet. Nem hittem, hogy bárki meghallgatja, de megint csak a lelkiismeretemet akartam nyugtatni.
Úgyse hiszik el - következő kedden megjött a postás Földvárra, hozta a levelet. És igen, Dezsőnek rendben vannak a dolgai, itt az igazolás a kezemben.
A következő feladat bejelenteni a kocsit FIVA-minősítésre. Ez sajnos máshogy zajlik, mint a normál Mavamsz-oldtimeresítés: ott fix időpontok és helyek vannak, s az ember az egyikre beíratja magát, itt viszont akkor van egy vizsga, amikor összejön elég jármű. Tehát lehet, hogy most jelentkezem, és három nap múlva mennem kell, de lehet, hogy csak pár hét múlva. Márpedig pár hét múlva megint muszáj lesz még egy hét szabit kivennem, utána jön egy Év Autója út, aztán még egy Év Autója út, majd nem sokkal később a frankfurti szalon, utána liheg már a nyakában a Tannistest...
Mások ezt vajon hogyan oldják meg? Mindig itthon vannak? Megbíznak valakit? De hiszen nekem ott kell lennem, amikor ez a viharos Ponton-sztori egy ilyen fontos epizódjához ér... Nem tudom, valahogy majd megoldom. Remélem.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Megjelent posztok azóta, hogy Dezső a hazánkban állomásozik (időrendben visszafelé):
2013.06.13. Totalcar Pályanap - Hazajött a Ponton!
2013.06.09. Centikre a befejezéstől
2013.03.03. Legközelebb talán már el is hozom
2012.12.23. Már csak papírmunka van vele?
2012.10.30. Te jó ég, a végén még elkészül!
2012.09.30. Alagút vége? Az a mozdony lámpája…
2012.07.22. Dezső keréken!
2012.06.10. Vakul, aki látja
2012.03.29. Breaking, a Ponton fényeződik!
2012.03.18. Ponton - lassan már aranyból
2011.11.26. Puchot mentettem, Bianchit kergettem (részben Dezsőről szól)
2011.09.25. Egyre lassabban, de biztosan előre
2011.07.17. Mi van a Mergákkal? (részben Dezsőről szól)
2011.05.01. Egy isteni sellő, avagy a tökéletes krumpli
2011.03.27. A beszakadt köröm öröme (részben Dezsőről szól)
2011.03.06. Utolsó simítások a testen
2011.01.15. A oszlopom már van
2010.12.19. Pokoli örömtűz az alagútban
2010.11.21. A kút neve Dezső
2010.10.03. Dezső a műtőasztalon
2010.08.21. Mozgásba lendül a Ponton ügye!
2010.04.15. Zaba a Ponton árnyékában
2010.04.01. Ponton Dezső először a klubban
2010:03.17. Ponton Dezső zuglói polgár lett
2010.03.12. Négy hülye és a guruló krumpli esete
2010.03.11. Dezső önerős lett!
2010.03.10. Megint röfög a Dezső. És hogy!
2010.03.10. Ennyivel volt csak hosszabb a lánc
2010.03.09. Megjött a diagnózis a motorról
2010.03.08. Végállomás, nem megy tovább
 |
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
