Ahogy a frissen megvett Fiat Ulysse-t vittük Szentendréről az M0-on, pár dolog kiderült. Például, hogy nem rosszabb, mint amilyennek elsőre tűnt. A mosatásnál kiderült, hogy sehol sem ázik be, és hogy a kilencvenes évekből, franciáktól származó, sötét színű autókkal ellentétben ennek a tetején van lakk. Minden világít, szépen fut, nem rángat.
Ahogy meglett a magyar papírja, egyből ment is a szervizbe, mert pár nap múlva már külföldi turnéra kellett menni, még ha csak Bécsig is, de külföldre. Családdal, nagyszülőkkel. Azért hazafelé tettem egy kis kitérőt, hogy a család kiörömködhesse magát az új autón. A javítandók listája: motorolaj, szűrők, vezérlés szett vízpumpástul, szelepfedél tömítés, pollenszűrő. Semmi olyan, amit egy tetszőleges másik autónál nem kellene. Napközben hívott a Redsun, hogy miért csak öt liter olajat hoztam, amikor több mint hat liter jött le belőle. Őőőő. Elmeséltem a próbautas kalandot, hogy a fékezésénél kérte, aztán addig töltögettük, amíg már nem kérte, plusz egy litert, hogy biztos legyen. Kicsit sok volt benne, na.
Az általános dolgok cseréjét érintő művelet egy egynapos meló keretében lezajlott a Redsun Service-nél. Kérésemnek megfelelően elkészült egy második körös lista. Pár újabb cserélni való, ha már lúd, legyen kövér alapon. Természetesen még arra a hétre bezsúfolva, hogy minden biztosan oké legyen. Gyári nívópálca, mert a benne lévő nem alkalmas az olajszint beállítására, ugyanis egy kicsit rövidebb a kelleténél. Ezt még az eladó mesélte, hogy nívó nélkül vette, és beletette az elsőt, ami a keze ügyébe került. Ez is PSA, de egész biztosan nem bele való. Kuplungszett mindenestül, mert kemény, mint a beton. Ha már itt vagyunk, féltengely gumiharangok, és váltó oldali főtengelyszimering, mert ez ugyan nem a gyári rajta, de latexkesztyűi értelemben véve is szakadásra hajlamos minőség. Négy lengéscsillapító. Két első index, mert repedtek. És a motor csendes gyilkosa, a vezérműre olajat folyató műanyag, ez is repedt volt, és a hármas henger utánra csak az az olaj jutott, ami épp odafröcskölődött. Ékszíj és ékszíj feszítő. Rádió, mert csendben rossz utazni.
Csoda történt, minden alkatrész egy nap alatt összeállt, este vihettem is ismét a szervizbe. Torjay Laci klubtárs, a híres-neves csikósi Laci-szentháromság egyik alapítótagja hozta a csak gyáriban rendelhetőket, a Totalcar Áruház pedig az utángyártottakat. Őrületes összmunka volt, ezúton is köszönöm.
A cserékkel kapcsolatban semmi extra nem történt, aminek ki kellett jönnie, kijött, aminek bent kellett maradnia, bent maradt. Este, az autó átvételekor hosszas faggatásom ellenére se volt semmiféle horroresemény, hiába mondtam, hogy így az olvasó nem kap elég vért, aztán csalódott lesz, hogy a Bende fostalyigát vett kettőötvenért, ami el se tud romlani rendesen. Az autó így, ahogy volt, kicsit felfrissítve, megjárta Bécset, műszaki hibát nem produkált. Püff neki.
A bécsi kiruccanás utáni hétvégét is az autóra szántam, egyrészt nyomasztóan közeledett a karácsony, másrészt ideje lett volna áttisztogatni, de a bérelt gép nem pont olyan volt, mint amilyenre én gondoltam, így nem sikerült, de ez nem az ő hibájuk, én nem figyeltem eléggé. De így, hogy a nap szebbik részét úgyis rászántam a kocsira, végül Sipinél kötöttem ki, aki épp kipufogót cserélt egy Sierrán, hogy az apróságokat intézzük el, például lehessen bezárni. A vizet az ablakra spriccelje, ne a világba, ne mocorogjon a hátsó ajtó menet közben. Ne nyikorogjon a tolóajtó, bekerüljön a Merciből megmaradt akksi meg tisztuljon ki a motortér, azzal a céllal, ha mostantól olajfolyás lesz, hát derüljön ki, honnan lett. El is vittem még éjjel a kamionmosóba, a Szentmihályi útra, ahol tisztességesen megpucolták az előkészítő brigéciolozás után.
Csodás érzés volt, a vajpuha kuplungú, kicsit keményebb úttartású, remekül világító, nem égett olajszagot árasztó, és a működő klímával a mosás páráját azonnal eltávolító, majdnem tiszta belsejű kocsival közlekedni. Egy kicsit el is kényelmesedtem, örömmel vittem mindent mindenhová, csapatszállítóként is működött. Aztán egyszer arra lettem figyelmes, hogy a víz nem 90 foknál indul vissza, ahogy nyit a termosztát, hanem magasabbról. Aztán beáll a helyére, pont 90-re. Aztán már, 95-ről, aztán már 100-ról. Ilyenkor felvettem a fűtést maxra, és aliggázon, 50-60-nal megpróbáltam kibekkelni a kinyitást. De egyszer nem ment, mert nem volt olyan a forgalmi helyzet az M3 felhajtón, hogy most itt ötvennel csordogáljak. Felforrt. Nem nagyon, alig 100 fölé, na de, akkor is. A jelenséget egész héten volt időm tesztelgetni, egyértelmű volt: ragad a termosztát. Pupp Balázzsal cseréltük ki a garázsban, és lőn csoda, nem forrt fel többé. Boldog voltam. Egy boldog citroënes. Mert akárki akármit mond, ez egy Citroën.
Mindössze két napig voltam boldog, istenem, pont ezt szeretem a citroënezésben. Ugyanis akkor láttam, a garázsból kiállva, hogy az autó alatt méteres (nem méretes, hanem 1 méter átmérőjű) olajtócsa nyújtózkodik a garázs padlóján. Ott, ahol eddig legtöbb esetben cseppek voltak, de leginkább porszáraz beton. A gyújtást ráadva egyértelmű lett, hogy ez itt motorolaj, mert a műszerfali szintmérő szerint egy jelentős mennyiség hiányzott. Hoppá.
Hívtam, akit értem: skandallum, jön az olaj, pedig a tömítések java része cserélve. Telefonos konzíliumot követően a következő megállapításra jutottunk. A vezérlés oldali főtengelyszimering, és a vezérműtengely végének a szimeringje lehet a ludas, mert a motor eleje, illetve a menetirány szerinti jobb oldala alatti rész olajos. A biztonság kedvéért hozzak azért egy hengerfejtömítést is, mert simán átéghetett, akkor is, ha erre közvetlenül utaló jel nincs, mivel ez a PSA-féle kétliteres motor hajlamos ilyesmire, ugyan nem füstöl, nincs olaj a vízben, semmi ilyesmi. Mivel eléggé nyakunkon volt a karácsony, sürgősségi beavatkozást kértem, és kaptam. Megint őrületes mázlim volt, a Totalcar áruház leltár közben is segített, és három órán belül megvolt a cucc.
Este elment a szervizbe, és másnap reggel neki is álltak. A hengerfejet szerencsére nem kellett levenni, elég volt a másik két szimeringet cserélni, látszott, hogy hol voltak elrepedve, de amúgy is betonkemény maga az anyag. Aztán összeraktuk, mi történhetett. Először ugye, Sipivel a vételkor túltöltöttük, ezért jött le belőle több olaj, mint ami belement. Ezt még bírta a két gumidarab, de a túlnyomás, és az azt követő felforralás együtt már sok volt. Igen, a forralás utáni napon kezdett belőle jönni a cucc.
Így most új a futómű jelentős része, a motor újra van tömítve, új a kuplung, a hűtőt még az eladó vette meg bele, egyszerűen, működik. Most már lassan rá tudunk menni az esztétikára is, például lehessen minden ajtót zárni, legyen hátsó ablaktörlő, meg tudjak végre ajtónyitás nélkül parkolójegyet húzni. Igazából a vétel óta láttam ezeket a hiányosságokat, amik nem kerülnek nagy pénzbe, inkább csak odafigyelésbe, meg utánamenésbe.
Rita asszonnyal egyik este lapozgattuk az autóhoz kapott papírokat. Nézegettem a neveket, a helyeket, és valahogy minden papíron egy villachi Carina nevű hölgy bukkant fel. Az utolsó 2013. májusi, 113 842 ezres óraállással, némi fékbeavatkozást követő műszaki vizsga, majd eladás. Ekkor vehették elő az autót, egy hosszabb állás után, mert a kilométerórán a hat szám közül némelyik fekete, de minden fogaskeréken csak egy. Az egyes például ilyen, tehát száztízen, vagy százhuszonezer kilométernél állt sokat, mert most a hármas látszik ki, és az szép fehér.
Miközben az autót elemeztük, isteni beavatkozásként találtam egy színben egyező darabot, valahol az ország közepén, aminek a belső kárpitja is pont olyan, mint az enyém. Balesetes, a komplett eleje hiányzik, az első dolog, ami felismerhető belőle, a motorblokk. Bontásra hirdetik hetvenkilencért, ilyenkor nem szokott szó esni a papírokról. Hívtam az eladót, mi kellene belőle: két tükör, mert az egyiknek a fedele lobog, a másiknak lefelé nem állítódik a lapja, első elektromos ablak, hátsó ablaktörlő, belső világítás konzol, a levegőztető háromszög a műszerfal közepén, meg egy díszléc, bal hátulra, meg a két oldalajtó, mert az enyémről tenyérnyi darabokban jön le a gitt, valami furcsa oknál fogva.
Az autó értékéhez viszonyítva azon gondolkodtam, hogy elhozom az egészet, ha a darabokra mondott összeg közelíti a hetvenkilencezres kikiáltási árat. Így is lett, megkaptam mailben a választ, hetvenezer amit kérek, de tükör nincs rajta. Írom, hogy oké, sejtettem, akkor inkább viszem hetvenkilencért az egész autót, tükör nélkül. Még kari előtt el is hozom – fejtegettem neki -, hogy le legyen róla a gond. Ő jól jár, mert el tudja költeni a pénzt karácsonyra, és nem kell kerülgetni a roncsot, nekem meg lesz színben egyező mindenem a kocsihoz, mert a BMW-nél ez néha gond volt. Nem várt fordulat következett be egy csaknem két hetet késő válasz formájában: 110 az egész kocsi. Először azt hittem, viccel, óvatosan felhívtam a figyelmét a pár nappal korábban feladott hirdetésére, amiben a komplett kocsi hetvenkilencezer forint, így akkor élnék is a vételi lehetőséggel, az általa megadott kikiáltási áron.
Nem. Az autó márpedig 110, a „korábbi” ár nem érvényes. Mindezt csupa nagybetűvel, a mondat végén huszonnégy felkiáltójellel: VALAHOGY ÍGY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Azóta nem váltottunk levelet. Egy hét múlva megint jövök, hogy honnan lettek meg a vackok, és mennyit sikerült közülük beépíteni. Imádom a kocsimat. Csak az a fűtőventilátor és a kipufogó ne zörögne ennyire.
