Valamikor komoly F1 rajongó voltam, nem hagytam volna ki egy futamot sem. Ma meg elalszom rajtuk. Csak én lettem öregebb és fáradtabb? Lehet, de ez a néhány videó ráébresztett, hogy nem ez az egyetlen ok.
A Spazzaneve poszt kapcsán dobta fel a Youtube ezt itt. Ferrari motorhangok V12-től V6-ig. Nekem még mindig az eleje tetszik a legjobban: tiszta hang, sok karakterrel. Nem mondom, még a V10 vinnyogása sem rossz, a V8-ból mintha már hiányozna az erő, de tényleg ott a vége, legalábbis nekem.
A videómegosztó olyan, hogy csak dobálja fel az újabb találatokat. Senna a V12-es McLaren Hondában – ezt vagy háromszor játszottam végig. EZ a versenyautó-hang.
És a végére megint egy kis Ferrari, a műfaj utolsó képviselője, a 412T2 1995-ből. A pályán sem volt a legjobb – egy győzelemre telt Alesitől – de ezzel sem tudok betelni.
Viszont nem csak a gátlástalanul üvöltő motorok hiányoznak nekem az autósport csúcsáról, de a változatosság lehetősége is. Nincs tere a nagy ötleteknek, a kísérletezésnek, egy jó ötlet nem változtat az erőviszonyokon. És számomra ettől dögunalom ez a sport.
