Melósautó kétszázért? Nem reménytelen!

Akkoriban történt, amikor 150 forint volt a vékonyabb beton zsalukő átlagára, én meg megkaptam 270-ért. És mindezt azért, mert a kőműves srác telefonált, hogy elfogyott, én meg azonnal beugrottam a vadi új Saab 9-3 Viggen tesztautóba, és elmentem rendelni. Megtanultam a leckét, és bár máig szoktam ékeskedni idegen tollakkal, igyekszem ésszel tenni. Ne ez alapján ítéljenek meg, még ha egyes esetekben ez a megítélés hízelgő is lehet!

Így újra elhúzódónak ígérkező felújítós szituációba kerülve e példa nyomán, valamint szigorú költségvetési keretek számba vételével merült fel egy cuccolós melós autó vásárlásának gondolata. Amellett, hogy nem kevés a szállítási költség, amit így meg lehet spórolni, egy jól kiválasztott átmeneti járművel megúszom, hogy be kelljen fogni a családi autót a koszos holmik szállítására. Építkezésre használva lényegében egy hónap alatt lelakható bármilyen rendes autó: a kárpitok szakadnak, karcolódnak, mindenbe beeszi magát a finom koszpor, a csomagtartó tiszta dolgok szállítására alkalmatlanná válik.

A két tételt, tehát a megspórolható szállítási költséget és a rendes autó amortizációs veszteséget összeadva kikalkuláltam egy körülbelül 200 000 forint körüli összeget. Tehát ennyiből kéne venni valamit. Nem könnyű, szűk rés, viszont legalább egyszerűbb választani. Mivel ez egy rendkívül szerény keret, csak olyan típus jöhet szóba, amelynek egyszerűek a szerkezetei, majdhogynem szöggel javítható, és van hozzá bőven alkatrész.

A karosszériája nem lehet zárt, mert akkor nem férnek bele a nagyobb dolgok, vagy ha beleférnek, akkor az egész autó túl nagy. Tehát platós-pickup kéne. Ilyen kevés pénzért van néhány ős-Mazda és Opel Campo is a piacon, de nem volt a kockaorrú Nissan pickup, ami nagyon cult (persze ezek mind sima hátsókerékhajtású, alacsony futóműves kivitelek).

A második gondolatsort végigjátszva a felsoroltakat azonnal kizártam. Vagy dízelek, vagy egzotikus technika, de biztos, hogy nem olcsó a szervizelésük, vagy az alkatrészeik. Egyszerűbb kell és olcsóbb, mert ezek messze nem kétkilósak.

A kört szűkítve egyvalami maradt, a Skoda Pickup. Célszerűnek hat, hiszen a szerkezetei egyszerűek. Egyrészt az 1984-ben bemutatott Skoda Favoritra épülnek, és az alapokat a VW-éra kezdetével továbbvitték, sőt karbantartás szempontjából szerencsésebbé is tették, mert csereszabatossá vált több alkatrész (pl. kerékcsapágyak, lengéscsillapítók) az akkori VW Polo, Golf típusok alkatrészeivel. Így könnyebb a beszerzés, olcsóbb az alkatrészár.

1992-ben jött az első sorozat, még a Favorit orral és belsővel. Alapvető nyűgjük ezeknek a kocsiknak az elhasználtság. Ez igaz a kasznira, motorra, futóműre egyaránt. A Favorit-pofából nincs is sok a piacon. 1996-ban jött a modellfrissítés, és az új név, a Felicia, ekkor a pickup is megújult. Más az orra, a műszerfala, pár műszaki korszerűsítés is történt, és a nagyobb dobás, hogy ekkortól elérhető lett a típussorozat az 1,9 literes SDI szívódízellel is.

Lomha, de agyonüthetetlen darabok. Mégsem választanék dízelt, mert nem szereltem soha. Ezzel már jelzem is, hogy a motor tekintetében az ismertebbet, könnyebben szerelhetőt érdemes választani, de mindenki maga tudja mire képes, és mit vállal be a szerelője. 1996-tól volt ezerhatos benzines VW-motor is a Feliciában, de nem emlékszem bekerült-e a pickup-ba is. Használtként nem láttam.

Volt a pickup-ból egy jófej „Fun” változat is, ha felbukkannak, akkor drágák. Nem véletlenül, jó kis „beach” hangulatú darab, nem nagyon létezik más ilyen jellegű autó, ennyi pénzért, ilyen olcsón fenntarthatón. Mert bizony ez a lényege ennek a típusnak a szempontunkból, hogy olcsón fenntartható: alacsony biztosítás, kis méretű, olcsó gumik, alkatrészek bontóból és boltból is bőven kaphatók és a lakótelepi szerelőbácsik is csukott szemmel rendbe rakják. Szerelési alaptudással házilag is javíthatók.

A kínálatot nézve felmerült még, hogy két kilóért vehetnék Felicia kombit is, esetleg annak a dobozszerű Praktik változatát. Szétütni azok is jók lehetnek. De maradnék a pickup-nál, mert annál nem merül fel a kétely: az tényleg munkásautó. Bele lehet hajigálni a sittet, vagy megrakni építőanyaggal, esetleg talicskával, betonkeverővel. Játéklehetőséget is ad egy ilyen autó, mert le lehet fújni spray-vel camouflage-ra, vagy matt feketére, de persze ez erős mellékvonal.

A kínálatot átnézve úgy találtam, hogy két kiló alatt csak gondot kap az ember. Vizsga nincs, vagy alig. Lemez akad is meg nem is. És hát az a lényeg, hogy viszonylagos megbízhatósággal működjön, amíg számítok rá. Tehát olyan kulcsszavakat figyeltem, mint: friss vizsgával, küszöbök kilakatolva, motor felújítva (ha csak működősre is, de történt valami). Ez utóbbiak minimum kétkilós autók, de azok már működnek és elég gyorsan elmennek.

Résen kell lenni. Egy hónapig figyeltem a felhozatalt (eddig) és amit figyelemre méltónak találtam, azok elmentek. Amit nem, az most is fent függ a neten. Még nem vettem semmit, csak játszottam a gondolattal, viszont ha kialakul, hogy ténylegesen mennyi anyagmozgatásra van szükség, mennyire elhúzódó lesz a munka, azonnal döntök és lesz egy olcsó melós autóm.