Ezekre nem is gondoltál, mi?

Az olvasók ezt nemigen látják, de ha én bekattintom a gmailes listámon, hogy kapjam az olvasóktól érkező leveleket (enélkül pedig legfeljebb úgy tudnának kérdezni tőlem, hibát javítani vagy gyűlöletlevelet küldeni a kintiek, ha kommentelhető a cikk), beesnek a postaládámba a Nepperűző kérdései is. Napi száz körüli levél ez, ha külföldön vagyok, percek telnek el azzal, hogy törölgetem őket, csakhogy elérjem a valóban nekem címzett maileket. Nem csoda, hogy a guru sem tud válaszolni minden hozzá intézett levélre, ahhoz minimum három főállású ember kellene. Felveszünk – de valaki ad a fizetésükre pénzt?

Viccet és utópiát félretéve – törölgetés közben a szemem sarkából azért látom én, milyen autókon és mennyiért gondolkozik a köz. Néha fogom a fejemet, hányan kergetnek még mindig húszéves, sokhengeres, fillérekért kínált vágyálmokat, abban a hiedelemben, hogy megbízhatóbb lesz egy ötéves Kia Ceednél. Bár megértem őket – én is imádok álmodozni. De a többség rettenetesen szabványos kocsikban gondolkozik, rettentő mereven. Pedig valahol a szürke zónában, az omladozó szakadék szélén, hurrikánban kapaszkodva az életünkérttel egyenértékű álmok és a halálos szürkeséget lehelő egyenmegoldások közötti szürke mezsgyében egy csomó érdekesség akad.

Papp és Zách kollégák ötlete volt eredetileg, hogy a TC-nél minél többen írjunk erről a szürke zónáról, de engem annyira elkezdett foglalkoztatni a dolog, hogy kivettem a kezükből az elsőséget, tehát most én vágok bele. Öt, találomra kiválasztott szegmensbe tenyereltem bele hirtelen, remélem, a többiek választásaival együtt idővel lefedjük majd a legtöbb szempontot. Nem körképeket írunk, hanem inkább csak lazán ötletelünk – a világot nem váltjuk meg, de páran kicsit talán elgondolkoznak, mielőtt vásárolni indulnak.

1.) Kezdő kisautó félmillióért

Az egyik leggyakoribb kérdés az egyik leggyakoribb árkategóriában. Mindennapi rasszizmusunk gyakorlásaként muszáj lesz általánosítanom – az első autóját megvevő, kezdő vezető feltehetőleg nem a menetadottságaiért vesz majd autót, sejthetően nem lesz sok pénze a fenntartásra, gyaníthatóan nem lesz szüksége különösen tágas utastérre, viszont még nem a legjózanabb szempontok vezérlik, tehát egy kicsit azért szeretne valami egyedit, hogy szerethesse az azt autót, ha már egyszer azzal veszíti el a szüzességét.

Félredobtam hát a tizenkettő-egy-tucat Yarisokat, Micrákat pláne meg a nagyobb Corollákat, Almerákat – legyen már egy kicsit egyedi az az autó. Hamar eszembe jutott a Ford Ka és a Renault Twingo, hiszen huszonévvel ezelőtt is egymásnak eresztettük őket az Autópiacnál, aztán most pár éve megint, már a TC-nél, használtként. A Ka egy nyomorultan régimódi motorú, kehes, a tankajtónál rohadós divatkocsi rettenetesen szűk utastérrel, de a jó futómű miatt isteni vezetni, ügyes a váltója, ha pedig kifog valaki egy korábbi, nem fényezett lökhárítós kivitelt, az még mindig divatos és friss – a későbbi, telibe fényezettek elvesztették a merészség báját és egyszerűen csak torzak. 500 ezer táján már klímás, 2002-2004 táji, 150 ezer bevallott kilométeres példányokat lehet kifogni a netről.

A Twingo sokkal ügyesebb és tágasabb utasterű, ott a modellfrissítésekkel inkább csak javult, nem pedig romlott az összkép, ha pedig valaki egy vászontetőst talál, igazi különlegességben érezheti magát. A korai verziók, Dacia-rokon ősmotorja egy förtelem, de a későbbi 16V feliratú blokkok élettelik – bár ez nem javít a béna futóművön, a kretén szögben heverő, élettelen kormányon és a gyatra váltón. De hiszen nem is sportautót keresünk. Ennyi pénzért 2001-2003 közötti, 150-170 ezret futott kocsik bukkannak fel, bár egyikben sem találtam klímát, sajnos.

Még sötétebben szürkéllő zónába tévedve felbukkan ennyiért vászontetős Volkswagen Lupo 210 ezerrel, Lancia Ypsilonok klímával (Fiat Punto I-alapú, meglehetősen megbízható jószág) 2003 tájáról, illetve egy háromajtós Suzuki Ignis is, szintén hideg levegővel, ami sokkal-sokkal jobb fej és jóval egyedibb, mint a proletár ötajtós.

Családi kocsi kerek egymillióért

Sokan keresnek ennyi pénzért családmozgatót, s bár nagy itt a tolongás, ez egy rettenetesen hervasztó szegmens – olcsóbban még aranyosabb autók vannak, drágábban már tűrhetően ígéretesek, de itt főleg a sok-sok autóipari bakit és slendriánságot hozó kilencvenes évek végének termékeit találjuk. Túrjunk bele.

Felejtsük el a Golf IV-alapú autókat (Octavia, Toledo II), mert azok mind rettenetesen szűkek a hátsó ülésen, rosszabbak mint sok velük egyidős kisautó, az ennyiért mért G Astrák belseje egyenlő az élve eltemetéssel, az I-es Focusok többnyire rohadnak, a II-esek szintén, és még vezetni se olyan jó őket. A korrózió okán ebből a korból egyetlen Mazdát sem mernék javasolni, s még a nagy titkos tipp, a kiváló, megbízható, agylebeny-rákos kinézetű 2002-4 körüli Lancer sem jöhet számításba.

Na de – ott a Volskwagen Golf V! Persze, csak kis benzinesekkel és sok kilométerrel van ezen az áron, de az a IV-essel ellentétben egy tágas, ráadásul sokkal kiforrottabb autó, nemigen bánja meg az, aki megbarátkozik a depressziósan béna kinézetével. Van ennyiért Bálna-Civic (szabad megvenni belőle az Isuzu-származék 1,7-es dízelt, mert elég jó) és Bálna-Corolla is (ne a problémásabb 2.0 D-4D dízellel vegyük, inkább a gyengébb, de pénztácabarátabb 1,4-essel).

És bár ez az árskála alja, de már felbukkan a II-es Octavia (már Golf V-alap!) és az Astra H is (végre autóbelsőre kezd hasonlítani az utastér), ezek is mind ilyen 2003-2004 körüli autók, van már velük rizikó, a kilométerek is 150-250 ezer között mozognak, de sajna ebben az árskálában tökéletes biztonságot nem kap az ember.

Ha pedig valaki úgy érzi, nagyon szűk neki egy kompakt, találtam egy mérettel feljebb is ígéretes autót. Nagy titkos tippem a Citroen C5-ös első szériájának faceliftelt, elkent fényszórós változata, amely ronda mind a teveszáj, de a tulajok elégedetten és röfögően nagy kényelemben használják. Akár 1,6-os, akár 2,0-ás HDI, nagyon jó, csak a 2,2-est kerüljék, azzal több a baj. Másik titkos tipp az Opel Vectra C, amely belül ugyan úgy néz ki, mintha Legolandben rakták volna össze, de egy elpusztíthatatlan, nagyon tartós, kellemesen együtt élhető jármű. A 2.0 DTI-dízelnek már-már fájdalmasan kellemetlen a hangja, nem is túl erős, de sok kilométert kibír. Ha az nem jön be, a sima benzines 1,8-assal bátran vehető.

Csapatszállítót egymillió körül

Sok a gyerek? Megszaporodtak az utóbbi időben a nagyik? Nagy a haveri társaság? Az öt ülés sokaknak kellemetlen korlát, márpedig az autók legjavában ennyi van. A gyógyír a problémára természetesen a „fél lábbal már a sírban vagyok”-mintájú buszlimuzin, azaz egyterű, abból is a nagyobb fajta, amelyben az ál-egyterűkkel szemben (sima Scénic, Picasso, kis C4 Picasso) nemcsak levegőből van sok, de ülésből kevés, hanem utóbbiból is legalább hatot, néha hetet találunk a fedélzeten.

Óriási kedvencem a világ legötletesebb és legügyesebben kivitelezett járműve, a Fiat Multipla, amely azonban kellő mennyiségű kultúr-humorérzék hiányában sokak számára nehezen emészthető. Sebaj, több marad belőle a lazábbaknak, sose baj. A Multipla két sorban hord hat ülést, s azért (is) olyan fura a kinézete, mert az utasok külső karja az ajtókárpit fölé lóg, az ülések középső sora pedig alaphelyzetben hátrébb van a szélsőknél, hogy a vállak össze ne érjenek. Zseniális, valóban hatszemélyes, igaz, a csomagtartó széles, magas, de rettentően rövid – ezért hosszabb túrákhoz nem árt a tetőboksz. Persze a hétüléses buszlimóknál ez szinte kötelező kellék. Benzinessel nem szabad megvenni, mert az egyhatos Bravo-blokk csak szenved benne, de az 1.9 JTD-kivitelek mindig jók. Egészen újat találtam belőle kerek egymillióért – 2006-os az autó és állítólag csak 190 ezer kilométer van benne. Nyami.

Ha Multipla helyett valaki azonban mégis inkább a szomszéd földbe süllyedt, porladó Nysáját venné meg kétségbeesésében, annak van más megoldás. Például két Toyotát is találtam a neten – a Previa csinos, egyedi, praktikus, csak sajnos mindben a problémás 2.0 D-4D motor van és sok-sok kilométer. 236-374 ezer közötti, 2001-2002-es autókat túrtam ki. De hopp, előbukkan egy Picnic is – ez inkább csak hat-, nem hétszemélyes, viszont a régi 2.2-es turbódízel hajtja, örök élet meg egy nap. És még szebb is, mint a Previa, pedig már az se rossz. Mazda MPV-t a korróziós hajlam miatt megint csak nem merek ajánlani, viszont ott a Honda Stream – finom, mint egy thai masszázs, az 1,7-es benzines tűrhetően viszi és sose kop el. Kicsit uncsi kívülről – de kit érdekel ez belülről?

Jutalomautózás másfél millióért

BMW 3-as meg az MX-5, mi? Mindenkinek rögtön ez jut eszébe... Pedig olyan jópofa dolgok vannak még a piacon. Ki hinné, de ennyi pénzért még egyáltalán nem veteránnak minősülő 210 lóerőt talál az ember a neten. Úgy hívják: Audi S3 1.8 T Quattro. 2000-es az autó, 166 ezret regélnek róla hiszi, aki piszi, de a kocsi szép, nézzenek utána.

De van ott Toyota MR2, már a harmadik szériás, kabrió középmotoros, 200 ezer kilométer meg se kottyan a tizenhat éves 140 japán lónak. Vagy éppenséggel – hogy maradjunk a Toyotánál – kapni iker-pápaszemes Celica 2.0 GT Turbót is. A kocsiban egy japán belpiacos ST-205 motor van, de nem összkerékkel, hanem csak az elsőkön át megy a hajtás, tehát az ajánlás kissé umbulda, de úgy tűnik, szépen csavarozták össze. Van már benne 285 ezer kilométer és huszonhárom éves, de ez azért mehet rendesen.

A régi cuccoktól riadozóknak is tartogat jóságokat a net. Octavia 1.8 RS 2003-ból? Jó, jó, van benne majdnem háromszázezer kilcsi, de ember, ilyennel kergették a gonoszt (illetve a pénzesnek látszó nyugati BMW-seket) az autópálya-rendőrök még nemrég! A Mazda 3 Sport 2.0 GTA is elég komoly nyálelválasztást okoz a szájban, még ha fél is az ember a korróziótól – ez egy igen ritka sportkivitel, van benne 150 lóerő és 214 ezer kilométer. Meg egy fasza karosszéria és futómű.

Ha a fenti autók valamiért férgesnek is tűnnek, egy tuti tipp fennakadt még a hálón. Ford Fiesta ST, tudják, a telefonfülke-korszakos kocka-Fiesta korszakból, 2007-ből. Ember, csak tízéves az autó, szép és 150 lóerőt tud, mindezt egy Ford-féle sportfutóművel... Ha van vicces és használható hotheccs, hát ez az.

Egy kis luxust a végére, szintén másfél misiért

Ezzel el is jutottunk a poszt elején emlegetett álmodozókhoz, azokhoz, akik viszonylag sok pénzért meglehetősen öreg, de legalább komplikált és (újkorában) erős nagykocsit vesznek. Akiknek aztán mindig magyarázniuk kell majd a munkahelyükön, hogy miért érkeztek megint busszal, holott köztudottan megbízható, agyonlőhetetlen presztízsautójuk van. Sebaj, kell egy kis íz az életbe, máshogy unalmas.

Oké, az első azért nem az az otthagyós típus, el kell ismerni, bár nem is német, viszont úgy néz ki, mint egy vesebajos Teletubby (hiszen mindnek besárgult mára a szeme... bocsánat, a fényszórója). A Lexus GS300-asról van szó, a kényelem és az elpusztíthatatlanság szobráról. 1997-2002-es autókat találtam, 176-359 ezres futásteljesítményekkel – aki a skála elejét elhiszi, menjen el a politikusok alá propagandaminiszternek, jól csinálja majd.

Kissé zűrösebb vizekre evezve német talajon találjuk magunkat (de szép zavar van itt) – másfél misiért akad Volkswagen Phaeton is! Sokkal jobb autó volt, mint amit gondoltak róla, pláne ezzel a viszonylag problémamentes, háromliteres, dízel V6-ossal. Kár, hogy 4Motion, azaz összkerekes, mert az azért tetézi a bajt. Ennél megbízhatóbb lesz az E osztályos Mercedes, amiből a pénzünk már a második Pápa-szériát veszi, ami sokkal kevésbé rohad és valamivel kevésbé rohad le, mint az első. Ó, az a 270-es CDI-öthengeres, amivel a legtöbbet mérik, milyen finom cucc... Vegyünk nagy levegőt, nézzük meg négy, találomra kiválasztott autó kilométerét: 279 000, 300 0000, 339 100, 400 000. És ezek csak a bevallott számok, félek, hogy a kocsik felénél simán kettős szorzót kell alkalmazni, ahogy a magyar piacot ismerem. Ettől még a W211-es nagyon faja batár, lehet, hogy bevállalnám.

Hogy én is fantaszta vagyok? Miért, mit gondoltak?