Vennék még egyet, nyissák ki a gyárat
Első új autónk volt. Szerettük. Előző autók: (Wartburg, BMW 732M (E23), Golf-2 dízel) bár ezt az utolsót inkább letagadnám.
A vásárlás egyik feltétele tempomat beépítése volt, ami erejüket meghaladó feladat elé állította a márkakereskedőket: legtöbbjük alapban nem kívánt foglalkozni a dologgal mert “nincs a gyárilag rendelhető extrák listáján”, volt ahol próbáltak lebeszélni róla mert “káros lehet a gépkocsi villamosrendszerére” vagy mert “utólag beépített nem-gyári elemek esetében elvész a gyári garancia”.
1996-ban vettem az első Citroënemet, egy CX kombi könnyített verziót (a rozsda 14 év alatt igen sokat könnyített a vas szerkezeten). Végzetes lépésnek bizonyult, azóta mindig volt egy hidrós Citroën a kertben, még ha közben kisebb kitérőket is tettem Adam Opel és a müncheni autómanufaktúra csábítására.
Hát,a történet egyszerű: Megláttam, beleszerettem első látásra, vételnél pöcc-röffre indult hidegben, motorja szépen, halkan duruzsol, gázadásra mérgesen harapott, na innét már le sem tudtak volna beszélni róla.
Vennék még egyet, nyissák ki a gyárat!
A vásárlásnál szerintem legyen mindenképpen gyanús, de legalábbis kezeld fenntartással, hogy ilyen autót főleg a 180 lóerőset nem azért vettek anno, mert jól mutat a kertitörpe mellett, szóval a 2008, 2009 gyártmány 110e alatti km-mel szerény véleményem szerint erősen kamuba hajlik.
Korábbi merítések
- Japán, német vagy olasz? Mindegyikkel szívni fogsz!
- Öreg Alfa, BMW, Honda és egy kakukktojás a heti merítésben, ahol ezúttal a 80-as éveké a főszerep.
- Mintha valami iszonyú drága exkluzív autóban ülnék
- Lehet, hogy már te is ültél benne. Válogatás a Népítélet keleti feléből
