BELSŐSÉG: Kinyomtatták a könyvemet, ott lesz a Parkoló Parádén

Kezdett már ez az egész olyan lenni, mint egy amerikai film, egész pontosan hollywoodi, hiszen nem szeretném megsérteni Jim Jarmuscht, Sofia Coppolát és Kevin Smithet. A könyvet még a nagyon korai terveim szerint 2017 karácsonyára akartam kiadni, a szöveggel ezért már november végén el is készültem. Egy internetre dolgozó újságírónak a munka két-három átolvasás után (azért a könyvet inkább tizenötször olvastam el) ezzel nagyjából véget is ér. Beteszi még a sok betűt a szerkesztőrendszerbe, képaláírásokat rittyent, keres bele hivatkozásokat, aztán a címlapos valamikor később, a tervezett időben majd kinyomja a szöveget a címlapra, az már nem az ő dolga. De régi emlékeimből, amikor még nyomtatott újságba írtam, felderengtek a kaotikus lapzárták, az utolsó pillanatok farigcsálások, a pánik, az éjszakai műszakok. Egy könyv, pláne amikor az ember maga adja ki, ennél pedig sokkal több feladatot tartogat.

Értékesítési lánc a Parkoló Parádéra, esetleg a Totalcar szerkesztőségébe ellátogatni nem tudóknak (egyelőre a Femina webshop, mert ismeretlenül, magánkiadóként el se tudom képzelni, hogyan lehetne kikerülni a könyvesboltokba, a Könyvhétre, de nem is lenne sok teteje annak) megszervezése. Promózás (egyelőre csak a Totalcaron, mert a téma olvasóinak nagy része úgyis a Belsőségen hever – bocs...), ISBN-kód lekérés, rohangászás a köteles példányokkal a Széchenyi Könyvtárba (amint befejezem a posztot, megyek oda robogóval, remélem, addigra eláll az eső), webshopfelület-dizájnolás. Nyomda, szerződések, szállítás kitalálása. Na meg maga a könyv: lektorálás (hogy én mennyire pongyolán fogalmazok – ez például jól kiderült), korrektúra (és még a lektor sem szúrt ki egy csomó hibát meg persze én sem, holott mindketten tűrhető helyesírók vagyunk és ott volt a Word szövegellenőrzője is), tördelés, a borítóra meg külön ember kellett, hiszen a tördelő nem grafikus. Utóbbira egy barátom most grafikustan-hallgató fiát kértem meg, mert szándékosan valami meghökkentőt akartam, ami kicsit más lesz, mint a többi könyv a polcon – ha valakinek nem tetszik, engem szidjon, a srác nagyon ügyes.

Karácsonyról tavaszra módosult a megjelenés, úgy gondoltam, az első Parkoló Parádé ideális helyszín lesz erre. Aztán nem készültünk el időre, tehát a bemutatkozásra a második PP-t jelöltem ki. Addigra már a Bertone is biztosan készen lesz, rendszámos, forgalmis, magyar autó, véltem én, milyen szépen is alakul majd, ahogy mindkét tételt megkésve bár, de fojtott büszkeséggel legjobb távoli barátaim, a Belsőség-olvasók elé tárhatom. Hosszú évek Ponton-szívása után végre mindenféle fénysugarak törték át az égboltot... aztán majdnem nem így lett. Az Alfával megjárt kálváriámról egy külön posztban számolok be, a könyv sztorija pedig viszonylag egyszerű – egy nap alatt nem lehet kinyomni egy képes, spéci borítós valamit. Emitt készül a beltartalom, amott a borító, az egészet aztán fűzni kell és csomagolni, egy csomó folyamatot kell tehát egymással összehangolni. A Belvárosi Nyomda még így is nagyon rövid határidőt adott, amiért utólag is köszönet, de azért necces volt minden.

Közben persze a webshopban gyűltek a megrendelések, én lepődtem meg a legjobban, milyen tempóban – a GLS-es rendelés miatt pedig kimentek mindenféle üzenetek, hogy a könyvet postázták, másnap érkezik – én meg kaptam a frászt, mert élő ember nem látott akkor egy negyed elkészült példányt sem. Az automatizálás néha fura galibákat okoz. Eredetileg 200-at akartam nyomtatni a könyvből, azt módosítottam 500-ra, majd 1000-re. Ekkor javasolta Karotta, hogy némi részesedésért futtassam meg alaposan a Totalcaron, és akkor meglesz az 1500, talán 2000 példány is, amire én csak ingattam a fejemet. Hiszen most a saját pénzemet vittem vásárra egy olyan témában, amiben teljesen idegenül, kezdőként mozogtam. Az előrendeléses rendszer számai azonban meggyőztek: végül az utolsó pillanatban 2500-ra kellett módosítanom a rendelt mennyiséget, mert az látszott – ha nem vigyázok, a PP-re nem jut elég.

Egy napot azért csúszott a nyomda, mert nyilván tarthatatlannak bizonyult a tempó (kicsi nyomdáról van szó, rettenetesen szerteágazó portfólióval) de csütörtök délre kész volt minden. 1700-at egyenesen a Femina webshopjába szállítottak, a többit hazahoztam, a garázsba, innen viszem holnapután a PP-re. Igen, az Alfával, mert annak is meglett végre a rendszáma. Hogy mikor? Szerdán.

Mondom, tiszta Hollywood az egész, már csak annak drukkolok, hogy a Parkoló Parádé alatt valahol megtaláljuk Karottával azt az egy órát, amikor körbejárjuk a placcot és a mindenféle versenyekre bejelentkezett autókat elbíráljuk.

De szerintem simán megy majd, ez a PP ugyanis nem három-, hanem ötórás lesz, mert pluszt is szeretnénk adni azért, hogy fizetős lett. Az ingyenes verzió sajnos tarthatatlan volt, mert megfeszített kereséssel se lett annyi szponzorunk, hogy enyhe bukóra kihozzuk az eseményeket, az évi négy-öt PP árán pedig simán felvehettünk volna egy jól fizetett újságírót – akire, mint tudjátok, mostanában szükségünk van.

A belépőjegy ára elővételben (a rendezvény napján 14:30-ig, illetve amíg a készlet tart)    990 Ft/fő, a helyszínen 1500 Ft/fő. A rendezvényre 14 éven aluli gyermekek nagykorú kísérővel, 14-16 év között kísérő nélkül is ingyenesen léphetnek be. A rendezvényről, a kiosztandó díjakról bővebb információ és a programok itt olvashatók. 

De az ötórás hossz, az új sallangok, illetve az, hogy végre sikerült elérnünk a bérbeadóknál, hogy normális kaja, kávé, ital legyen a helyszínen, mindenkinek ellentételezi majd a fél mozijegynyi kiadást. Nekem meg még a nyugtatömböket is be kell szereznem valahol – na, rohanok is.

Kint találkozunk, autót, motort, biciklit hergelj!