Amikor az amerikai elnök végighajtott a Váci utcán...

Csodálatos videóra hívta fel ismerőseinek a figyelmét Veres Viktor cimborám: a Nixon-család Youtube-csatornájára egy európai körutazás emlékeit is feltöltötték, köztük az 1963. július közepén készült budapesti mozgóképeket. Eddig nagyon kevesen látták ezeket a színes, igaz néma felvételeket, amin az amerikai elnök és családja jár be minden fontos pesti helyszínt.

Önkényesen megelőlegeztem a címben Nixonnak az Egyesült Államok elnöke címet – hiszen 1963-ban még nem ő volt az elnök, hanem bizonyos J.F. Kennedy. De pár év múlva tényleg ő lett az USA elnöke. Az biztos, hogy később, a Watergate-botrány után, exelnökként nem tudott volna ilyen békésen turistáskodni a vasfüggöny mögött, mindenki felismerte volna az utcán. Mondjuk azt nem értem, hogy ex-alelnökként (1953 és 1961 közt volt az USA alelnöke) hogyan mozoghatott maroknyi testőrség, de még inkább hivatalos magyar kíséret nélkül. Valamiről lemaradtak az elvtársak? Lehet, hogy nem értesítették őket, vagy csak később kapcsolódtak hivatalosan is a programba -mert bekapcsolódtak, mint azt majd látni lehet a filmben. Az mondjuk meglepne, ha a háttérben nem követte volna őket már a legelejétől néhány titkosszolga.

A kisfilm tele van utcai jelenettel, és ezeknek minden egyes képkockája kincs. Az Andrássy… Izé a Népköztársaság útján kezdődik a budapesti része a mozinak (előtte a Svájcban forgatott jelenetek vannak, egészen 8:52-ig) Mindenki mást szúrhat ki a felvételeken, a masszív autóbusz függők szerintem könnyes szemmel ölelgetik a monitort minden egyes Ikarus feltűnésekor, halkan felsikkantanak, amikor a pótkocsis trolibusz átoson a képen a Hősök terénél. Bogár-rajongóknak egy formás Ovál-fenék villan, az út szélén Velorex parkol.

A Pobjeda- és Warszawa-fanek is kapnak bőven látnivalót: a pesti utcaképet elnézve ezek voltak a leggyakrabb személyautó típusok. Hogy mikor látunk épp Warszawát, és mikor Pobjedát, azt én sajnos meg nem tudom mondani ennyiből, elnézést a tudatlanságomért – de jó eséllyel a Warszawák vannak túlsúlyban, mert a szovjet eredetit, aminek alapján a lengyelek gyártották a Warszawát, csak 1958-ig csinálták. Az én szememnek a legkedvesebb a szintén a Dózsa György úton guruló mentő Warszawa. A fekete sárvédőjű fehér autó valamiért nagyon megmaradt a fejemben -létezik, hogy a hetvenes évek végén még használtak volna ilyeneket az országban?

Érdekes azt is látni, amit nem látni: nincsenek furgonok. Az Andr...izé a Népköztársaságon és a belvárosban se Zuk, se Nysa, se RAF 977 Latvija, sehol egy árva Barkas (1962-ben dobták piacra, gondolom Magyarországon csak nagyon kevés lehetett belőle ekkortájt, ha egyáltalán), de még a Barkas elődjéből, a Framóból is csak egyet szúrtam ki. Van viszont Warszawa pickup, és Škoda 1202 dobozos kombi is – a Váci utca végénél egy ilyen fordul el a Vásárcsarnok előtt a Szabadság híd irányába. (És, basszus, hetvenedik újranézéskor vettem észre, hogy pont itt, ezen a sarkon ott, bal oldalt egy ponyvás Zukról pakolnak, igaz, ez nem a platós, hanem a rég kihalt verzió.)

A Gellért téren aztán tipikus kép: a hotel előtt parkoló nagy nyugati autó mellett kisebb tömeg bámulja a metál fényezésű, króm díszektől rogyadozó kabriót. Amit jobban megnézve felmerül az emberben a kérdés: az ott nem egy filmsztár? Mint ha pont ugyanolyan színű Ford Thunderbird lenne, mint az 1968-as „A veréb is madár” című filmben. Ráadásul, az a kocsi a filmben is szereplő Medveczky Ilona saját autója volt, tehát akár lehet ugyanaz a T-bird…

Másik aranyos részlet a már régóta nem létező benzinkút a Gellért Hotellel szemben, a híd budai lábánál. Épp egy Trabant orrába pumpálják a keveréket (vagy a már előre beöntött Arol 2T-re csorgatják a normál benzint), mögötte egy Peugeot 404 vár a sorára. Előtte meg egy… egy… Fogalmam sincs, elsőre Ford „Weltkugel” Taunusnak gondoltam, de azon nem nagyon volt küszöb díszléc, ezen az autón meg láthatóan van. Mindegy, fekete, gömbölyű… Áhh, megvan, Opel Olympia Rekord lesz az. Nagy, pufók test, vicces görkorcsolya kerekeken.

Szerintem körülbelül innentől jelenhettek meg a színen az állami emberek, gyanúsan nagy lesz a sürgés-forgás Nixonék körül. És mint ha a Parlament erkélyén fotóznák őket, aztán a Parlament oldalában beszélgetnének. Ezután irány a Halászbástya – ne menjünk el szó nélkül a Mátyás-templom tövében a rabicnádon fényes nappal henyélő melós mellett: a szocialista munkaerkölcs svejcisapkás szobra ő.

A Halászbástyától már nem valami kisebb presztízsű személyautóval viszik tovább őket, nagy embereknek kijáró csillogó Csajkákba pattannak. Vissza a pesti oldal felé, át az alagúton. Hopp, egy Nysa fenekét látjuk az ellenfényben és egy… atyaég! Hát ez meg mit keres itt? Egy Land Rover! Csak nem szafari-tetős? Mint ha az lenne. És akkor lehet, hogy ezzel az autóval már találkozhattatok itt a TC-n: az Erős képek sorozat ötödik részében van egy csodaszép fotó egy Land Roverről, épp egy filmforgatáshoz használták 1969-ben – szerintem ez ugyanaz az autó. Jópofa koincidencia, hogy ebben a részben pont van egy (igaz, régebbi) fotó a Gellért téri benzinkútról.

Aztán megint végigkocsikázunk a Váci utcán – akkor még elejétől a végéig volt autóforgalom itt, pedig tényleg tömeg volt mindkét járdán, folyton lekeveredtek az emberek az úttestre. A kamera előtt egy HA-s rendszámú, honvédségi Moszkvics 407. Hogy a civil autó felvezeti a sort, vagy csak véletlenül keveredett ide, azt a fene se tudja.

Aztán éles váltás és a Bazilikához fordulnak az autók – egészen megdöbbentő látni azt a kis tornyot a Bazilika előtti téren. Meg egyébként is, szokatlan látvány, ahogy autón gurul a kamera a téren parkoló járművek közé. Az sem sokaknak adatik meg, hogy a Margit-szigetre kocsival hajtasson be, emlékszem, hogy a nyolcvanas években, amikor sokat bringáztam arrafelé, már bőven behajtani tilos volt a szigetnek ezen a felén. 1963-ban sem volt őrült a forgalom, gyanítom, hogy kiváltságosok autózhattak csak be ebből az irányból – szemből is egy fekete Chevrolet Bel Air érkezik, a típust akkortájt állami autóként használtak.

A Margit-szigeti szállodánál volt egy kis protokolláris program, aztán egyszer csak Óbudán találjuk magunkat – gondolom, az akkor még nagyon másképpen kinéző Árpád hídon hajtottak ki a szigetről, kézenfekvő volt egy kis budai túra. Villámlátogatás az Aquincumi katonai amfiteátrumnál, ahol óbudai srácok rúgják a bőrt, majd végighajtanak a kockaköves Lajos utcában – ha jól látom, épp a szerkesztőségünk épülete előtt kezdődik a felvétel, picivel a Kolosy tér előtt. A Bem rakpartról megint megnézhetjük a Parlamentet, aztán végig a Fő utcán (a távolban az tényleg egy Volkswagen Transporter T1 lenne?).

Aztán már nem sok minden történik, a Lehel -akkor Élmunkás téri - piacra viszik a társaságot, itt a Csepel teherautók rajongóinak jut pár képkocka, a fennmaradó kb. nyolc percben a kofa-fanek elemezgethetik a hátteret – mondjuk a tömegből kiemelkedő fagylaltos stand és Popov Atanász (gondolom, bolgár kertész) táblája mindenképp említést érdemel.

Mókás látni, hogy ahogy terjed a piacon a híre, hogy VALAKIK mászkálnak a standok közt (két-három fotós, meg egy kamera kíséri őket, ezek biztosan nagy emberek!), lesznek egyre többen Nixonék körül. Ekkora tömegben már biztos van olyan is, aki nem csak az amerikai turistát látja az emberben, hanem esetleg hallott a Nixon-Hruscsov-féle konyhaügyi vitáról. A két világ, kommunizmus és kapitalizmus pont annyira volt különböző, mint a két államférfi…

A piacon közben tetőfokára hág a hangulat, aranyfogú ember mászik át a tömeg felett, nyújtja a jobbját: Nikszonkám, hát Isten hozta, adjon kezet! Az egész család kedvesen osztogatja a népeknek az autogramot, az egyik Nixon lány (ha jól látom, ő a kisebbik, Julie, aki nem csak Nixon, de később Eisenhower is lett, mert a másik elnök fia vette feleségül az akkor még csak leendő elnök lányát) mosolyogva fényképezkedik a fogatlan nénikkel, akik mindenáron meg akarják puszilni. A másik lány, Patricia, inkább papírcetliket ír alá.

Igazi kincs ez a kis film, nem túl sok színes felvétel készülhetett akkoriban a hétköznapi Budapestről. És egészen, nagyon pici túlzással állíthatjuk, hogy sosem látott, mert a poszt írásakor még négyezren sem látták – ez még magyar viszonylatban is kevéske, pedig lassan egy éve elérhető a Richard Nixon Library csatornáján, és már a Mandiner is szemlézte egyszer. Ezer hála a Nixon Librarynek, hogy közkinccsé tették. Ja, és még egy érdekesség: az MTVA archívumában találni jó pár fotót az 1963-as látogatásról (a snittekben többször is feltűnik egy fotós – hol igyekszik nem benne lenni a képben, hol meg fontoskodóan rendezi a piac közönségét - , ő az MTI fényképésze, Fényes Tamás). Ezen a linken vannak az 1963-as, és egy későbbi, 1982-es Nixon-látogatás képei. Akkor már gyalog ment végig a Váci utcán, és persze piacot is látogatott, igaz, a Nagycsarnokban.