Kint a motor a Miniből!
Utólag könnyű okosnak lenni. Vagy legalább átértékelni, mi lett volna a helyes eljárás. Talán ha nem használom sportkocsiként a 30 éves Minit, csak gurulgatok vele a napfényben, akkor talán még egyben lenne a váltó. Vagy ha nem gyorsforgalmi úton megyek Gödöllőről Dél-Budára, meg vissza, hanem a kisebb sebességű városi útvonalat választom. Ezeket azonban könnyű elhessenteni. Hiszen ha nem hibásodik meg, továbbra is használnám, tehát továbbra is terhelném, még ha kevésbé is – simán eljöhetett volna az ördög később. Az autópálya meg olyan, hogy előbb-utóbb úgyis utaztam volna a hobbiautóval. Ha más nem, hát autós találkozóra. Inkább jöjjön ki most egy ilyen hiba, mint amikor már megtervezett programok, lefoglalt szállások úsznak el rajta.
Meg aztán a Mini-váltó bármilyen használat mellett elhalálozhat, vagy épp bármilyen használat mellett túl is élhet örökre. Legalábbis ezzel nyugtatott Linczmayer Balázs, e projekt őrangyala, amikor felhívtam egy április végi pénteken, hogy hirtelen érkező sivítással és befékezéssel szétesett valami a Cooper váltójában. Szóval a hiba miatt nem hibáztatom magam, azt viszont rosszul csináltam, hogy nem állítottam le azonnal, az első alkalmas helyen és hívtam segítséget, hanem saját erejéből hazagurultam vele még pár kilométert. Merthogy mozgásképes maradt, csakhogy a klasszikus Mini egy egységben, közös olajban tartja a váltót és a motort, szóval bármi került az olajkörbe, az nagyon-nagyon rossz esetben fent a motorban okozhat gondot. De ne fessük az ördögöt a falra.
Hazaérve betoltam a kocsit a színbe, és elkezdődött a gondolkodás. Balázs azt mondta, jobban járok, ha nem bízom rá az egész projektet, mert úgy nagyon sokáig tarthat, de ha csak a váltó eljut Győrbe, azt viszonylag gyorsan fel tudja újíttatni egy helyi, Mini-hajtáslánc ügyekben gyakorlott mesterrel. Szenes Laci, a dél-budai mini mester pedig vállalta, hogy a kivett hajtásláncot szétválasztja, és ami tennivaló a motor körül van, megoldja. Azt viszont kikötötte, hogy az összeépítést neki kell csinálni, másképp nem vállal garanciát a munkára. Remek, akkor már csak ki kell venni a motort – how hard can it be?
Az a helyzet, hogy részben azért tetszett meg a gödöllői ingatlan, ahol lakunk, mert van a telken egy daru. Ilyen klasszikus, lánccal működtetett csörlő, nagyjából négy méter magas vas állványon – ezt az isten is motorkiemelésre teremtette, gondoltam anno. Hát most itt az alkalom élesben bevetni, úgyhogy miután csináltam egy súlypróbát a berendezéssel (a Mini öntöttvas blokkja vagy 160 kiló a váltóval), kocsiszétszedős kerti partit hirdettem a szerkesztőségi levlistán. Geri Halliwell orra kicsi, egyszerre úgysem tud két-három főnél több szerelni, viszont ott áll mellette a sparherd, úgyhogy a további fők süthetnek, trécselhetnek, sőt, a wifi kiér a kertbe, országos bréking esetén akár még dolgozni is lehet. Így történt, hogy egy kivételesen napfényes májusi szerdán autós újságírókkal telt meg a hacienda Bolla.
Bár van egy amerikai, így a metrikus mellett colos kulcsokat és krovákat is tartalmazó készletem, a nulladik lépés mégis az volt, hogy további szerszámokat szerveztünk – ne csak egy kézbe jusson. Tehát viszonylag jól felszerelve vágtunk bele, a legelső lépést azonban rögtön sikerült elrontani, mert nem jelöltem a csavarok állását, mielőtt leemeltük a motorháztetőt. Mindegy, úgysem záródott szépen, ezután azonban szépen haladt előre az ügy, mivel előző este az elérhető csavarokat belazítóztam, ezért szinte mindent sikerült viszonylag normális erőbedobással megoldani. És még arra is megpróbáltam ügyelni, hogy jelölt zacskókba szálazzam szét a kibontott kötőelemeket, de hazudnék, ha azt mondanám, mindent sikerült pontosan iktatni.
Az első akadály amúgy rögtön az elején a hűtővíz leengedése, ezen az újabb generáción ugyanis nincs erre csap elöl, hanem hátul-belül-alul kell a cső bilincsét leoldani. Anti keze szerencsére elég vékony, úgyhogy boldogultunk, az olaj is lecsurgott szépen, jöttek ki az alkatrészek egymás után. Hiszen a felújítás során szinte minden bolygatva-állítva volt, van ami egyenesen cserélve, így nem csoda, hogy ritkán futottunk igazán berohadt csavarba. Ám a Mini apró mérete akadályok garmadáját gördíti a munka elé, hogy mást ne mondjak, a főfékhengert is le kellett szerelni, mert nem fér ki tőle a motor. Bár Balázs és a Haynes könyv azt állítja, elég a munkahengert, Gajdán Mikiben annyira benne volt a lendület, hogy minden csavart megoldott abban a sarokban. Sebaj, kap majd új folyadékot-légtelenítést.
Bár a futómű is alaposan megújult tavaly ősszel, ennek ellenére a felső gömbfej kibontása okozta a legnagyobb fennakadást. Akkorát, hogy majdnem feladtuk miatta a projekt aznapi befejezését: hiába szaladtam ki a helyi autós boltba széthúzó villáért (mert elfelejtettem előzetesen kölcsönkérni), valahogy nem akart engedi az amúgy szinte még csomagolás-tiszta alkatrész. Pedig enélkül nem megy, a féltengelyeket ki kell mozgatni a difiből, másképp nem jön ki a motor. Végül a későn érkező Sipiúr hozta el a megoldást, aki jelezte, hogy hiába kicsi az autó, hiába újszerű az alkatrész, az erőt a kalapácsolásból akkor sem szabad kispórolni – és lőn.
Ezután már szinte csak a daruzás marad, ami a legalább tíz éve nem terhelt csörlő ellenére tökéletesen hibátlanul megtörtént, aztán jöhetett a rendrakás. A kiürült kocsit vissza kellett rakni a kerekeire, hiszen valahogy csak fel kell gurítani majd a trélerre, amikor megy összeszerelésre. Mire mindennel megvoltunk, a nap el is ment, de az egészben nem csak az a csodás, hogy amatőr természetbúvár létünkre jelentős rontás nélkül, szinte előírásszerűen kiemeltük a motort a Miniből. Hanem az, hogy miközben ketten-hárman-négyen a kocsi körül szorgoskodtunk, addig a többieken úrrá lett az igazi kerti parti érzés: emberek, akik hónapok óta nem találkoztak élőben, ideális tavaszi időben, étellel-itallal a kezökben futhattak össze újra. Csodálatos dolog a valódi, nem monitorok előtt megélt emberi kapcsolat, és bár a szerelés miatt talán nem voltam elég jó házigazda, az arcok kisimultabban, mosolygósabban távoztak, mint ahogy érkeztek. Van azért a közösségnek varázsa na, még ha a covid meg is próbálta elfeledtettni velünk. És mellesleg a szerelés is remekül zárult, azóta már szakértő kezekben a motor és a váltó – várjuk a fejleményeket.
Korábbi fejezetek:
Így került hozzám a '91-es Cooper
Eképp ébresztettük fel 9 év garázslakás után
