"Ma egy ismerős mesélte, hogy egy komplett német rendszámos BMW-flottát tankoltak meg 480-as dízellel egy motor forgalmiját lobogtatva. Bement az egyik ember robogóval, és kölcsön adta a forgalmit egy tankolás erejéig a kollégáknak. Más az Auchannál tankolta meg a német rendszámos terepjárót olcsón."
Egy hete még nem lett volna hír az ilyesmi, de pénteken lépett életbe a hatósági benzinár egy újabb árnyalása, mely szerint a 480-as üzemanyag csak a magyar rendszámos autóknak jár, a külföldi vendégtankolók piaci áron vehetnek csak üzemanyagot. A nap folyamán sorban jöttek az ilyen és hasonló üzenetek, de nem is kell autós szerkesztőségben dolgozni hozzá, elég beleolvasni a benzináras cikkek kommentjeibe, és sok hasonlót találni, legfeljebb nem lesz annyira markáns a BMW-s és a robogós szál.
Újságírói ösztönömre hallgatva egy kihalt úthoz - temető mellé - szerveztem a találkozómat a neve elhallgatását kérő tettestársammal, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Szabónak. Szabó egy német cégnél dolgozik, a céges autója is német rendszámos, de mivel a munkája Magyarországhoz köti, MOL Fleet kártyával tankol - igyekeztünk tökéletesen felépíteni az akciót, kidolgoztuk a stratégiát, miszerint magyarul beszélgetve, egyik kezünkben a MOL-os kártyát, a másikban egy magyar forgalmit lobogtatva lépünk a kasszához.
Olvastam pár könyvet a kémkedés világáról, nyilvánvaló volt, hogy operatív művelethez elengedhetetlen a legenda - a titkosszolgálati nyelvben a legenda jelenti a felépített álcát, ami fedi a kém valódi személyazonosságát. A siker alapja a megtévesztés, igyekeztünk alaposan megtervezni az akciót.
Először csak elhaladtunk a kút előtt, amolyan terepszemle jelleggel, majd visszafelé egyenesen a szélső oszlophoz kanyarodtunk, ahová már csak neccesen látni el a pulttól, és míg Szabó tankolt, a telefonommal próbáltam feltűnésmentesen dokumentálni az eseményeket.
Jogos a kérdés, hogyan működik a fizetés, ha két ára van a terméknek? Informatikai rendszere válogatja, de mivel az intézkedés hirtelen jött, a legegyszerűbb megoldás egy vonalkód lecsippantása, amiből a kassza tudja, hogy a 480-as hatósági árral vagy a 700 körüli piaci árral kell felszoroznia a kiadott mennyiséget.
Hiába konspiráltunk a távolabbi kútoszloppal, a kasszás lány vagy látta a kamera képéről, vagy az egyik kollégája jelezte neki, hogy a hatoshoz német rendszám állt - kérdés nélkül a magasabb áron kaptuk a gázolajat.
Van ilyen, hogy az újságíró lyukra fut, merengtem hazafelé a motoron, majd nyugtáztam, hogy ezért az oknyomozásért sem kapok Gőbölyös Soma díjat. Ekkor villant fel a sárga fény az üzemanyagszintjelző mellett. Egy OMV kúthoz befordulva egyből gyanús lett, hogy a kútoszlopra 480-as áron volt kiírva a 95-ös - elvileg az útról jól látható táblán (kutas szakzsargonban: totem) a hatósági árat kell hirdetni, de a töltőpisztolynál már a piaci árat kell feltünteni.
Fizetésnél kérdés nélkül hatósági áron számláztak, a kasszás félre se pillantott, hogy esetleg a kamerák képén megkeresse a motort. Rákérdeztem, hogy mégis, mi alapján tudta eldönteni, hogy magyar rendszámos-e?
A megfejtés prózai volt: a rendszer még nem tudja a kétféle árazást, így náluk még mindenki 480-ért tankol.
Nem kizárt, hogy valóban vannak rendszámmal és forgalmival trükközők, de pénteken még egyszerűbbnek tűnt keresni egy kutat, ahol még nem álltak át a kettős árazásra.
Update: ma, szombat reggel megálltam tankolni egy vidéki MOL kúton, ahol a kútoszlopra kiragasztott táblán kérték a vásárlókat, hogy a forgalmit előkészítve fáradjanak a kasszához, ha hatósági áron szeretnének tankolni, tehát ott akár működhetett volna egy random magyar forgalmi lobogtatása. A forgalmit csak ránézésre ellenőrizték, a típust nem vetették össze a kint parkoló jármű típusával.
