Belsőégésű vagy belső égésű?
Autókkal és közlekedéssel foglalkozó portálként elég gyakori, hogy le kell írnunk azt a kifejezést, hogy belső égésű motor. Ezzel együtt pedig rekurrens jelenség, hogy valaki komment formájában jelzi, hogy az „belsőégésű motor basszátok meg”. Hibázni bárki hibázhat, de amikor már túl sok ember, túl sokszor jelzi, akkor jogosan tevődhet fel a kérdés: most akkor melyik a helyes?
Az első Google-találatok alapján a belső égésű motor a helyes, de ehhez képest sokan mégsem hisznek benne. Ezért kérdésemmel felkerestem a Nyelvtudományi Kutatóközpont nyelvi tanácsadó szolgálatát, hogy mióta és miért belső égésű motor a belső égésű motor:
A belső égésű motor esetében valóban a különírás a kodifikált, valamennyi rendelkezésünkre álló szótár ebben a formában adatolja. Az akadémiai helyesírási szabályzat 12. kiadásának szótári része és a Magyar helyesírási szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2017) mellett a Műszaki helyesírási szótár (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1990) is különírva tartalmazza.
Korábbi helyesírási szótárakban nem szerepel a kifejezés, tehát korábban nem volt kodifikálva. Ez alapján elmondható, hogy nem arról van szó, hogy egy korábbi kodifikáció változott meg, vagyis valószínűleg más motiváció rejlik amögött, hogy az emberek gyakran írják egybe ezt a kifejezést.
Annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk az okokhoz, érdemes megvizsgálni az írásgyakorlatot, amelyről átfogó képet kaphatunk különböző adatbázisokra támaszkodva. Az Arcanum Digitheca adatbázisában 7620 adat található az egybeírt belsőégésű motor kifejezésre, valamint csaknem ugyanennyi (7617) a különírt belső égésű motor formára. Mindegyik változat napjainkig adatolható, az egybeírt forma adatai is főként szaktudományos és ismeretterjesztő folyóiratokból kerülnek ki, pl. Magyar Tudomány, Az MTA Műszaki Osztályának Közleményei, Közlekedéstudományi Szemle, Elektrotechnika, Élet és Tudomány, Taxisok Világa, Autó Motor, Bányászati és Kohászati Lapok, Mezőgazdasági Technika, Haditechnika. Az egybeírt forma még a Magyar Közlöny egy 2001-es számában is megtalálható. Érdekességként megemlíthetjük az 1936-os kiadású Új Idők Lexikonát, amelyben belsőégésű mótorok-at írnak. Ennek oka, hogy az 1922-es helyesírási szabályzat szójegyzékében még a mótor szerepel, tehát akkor ez volt az elfogadott írásforma. A motor szó írásának kodifikációja tehát azóta megváltozott.
Az írásgyakorlat vizsgálatához jó nyelvi adatokat szolgáltat még számunkra a magyar nyelv reprezentatív korpusza, a Magyar nemzeti szövegtár. Az adatbázis 580 találatot tartalmaz a különírt változatra, és 512-t az egybeírtra vonatkozóan, tehát itt is közel azonos arányban fordul elő a két változat. Az egybeírt belsőégésű elsősorban a tudományos szövegekben jelenik meg 212 találattal, de a sajtónyelvi adatokban is 126 találatot kapunk. A „személyes” nevet viselő alkorpuszban pedig 131 adat található. Ez az alkorpusz fórumokon és közösségi médiában fellelhető nyelvi adatokat foglal magába.
Tehát azt láthatjuk, hogy az egybeírt forma mind a tudományos, hivatalos szövegekben, mind az informális nyelvváltozatokban megjelenik közel azonos mértékben, vagyis ingadozik a belső égésű ~ belsőégésű írásmód. A kodifikáció ezt az ingadozást nem tükrözi, csupán az egyik alakot jelöli elfogadhatónak. Ez a fajta probléma az egyéb -ú, -ű képzős alakulatok helyesírásával kapcsolatban is megfigyelhető a tagok közötti összetartozás szorossága miatt, ugyanis az -ú, -ű képzős melléknevek mindig megkívánnak egy jelzői vonzatot. Emellett sok ilyen esetben nehéz eldönteni azt is, hogy jelentéssűrítő összetételről, vagy jelzős kapcsolatról van-e szó. Az egybeírást támogathatja egyrészt a kifejezés „összeforrtsága”, másrészt különböző analógiák, ahol az -ú/-ű képzős alakulat összetétel, ezért egybeírandó: pl. földgázüzemű.
