Ha kvízekre szomjazol, akkor itt egy, amiben a teljesítményről van szó.
Ugyan részben miattunk buktál hatmilliót, de húszezer forinttal kárpótoltunk. Mi a bajod?
Az elmúlt hétvégén a Teslanauta és csapata egy különleges programmal készült a természet szerelmeseinek. Miközben világszerte rengeteg erőforrást fektetünk egy új, lakható bolygó felfedezésébe, a meglévő bolygónkat gyakran hanyagoljuk. Ez a rendezvény arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelem fontosságára és példát mutasson a természet szeretetéről.
Ugyanis a nyár első napján szervezett családi GPS pontkereső játék egyik kiemelt célja az illegális szemétlerakók regisztrálása volt. Bár a résztvevők száma nem volt kiemelkedően magas, de a jelenlévők lelkesedése és elkötelezettsége kárpótolta a hiányzó arcokat. A két szervezői autó mellett mindössze három nevező vágott neki a három megyét is érintő, 200 kilométeres távnak.
A kvíz előző részét itt találod.
Közel 2 éve nem írtam arról a ronda, szürke Audiról, ami nekem a tökéletes autó – ritkán, de akkor annál nagyobb alázattal szolgált tesztautók, napi rollerezés és az MX-5-ös kalandozás mellett, az akkor megírt méregfogait véglegesen kihúztuk, olajcserékről, apróbb hibák orvoslásáról és egy dahscam-beépítésről pedig aligha lett volna mit írni. Talán senki nem hitte, de nekem ez a jól felszerelt, sokat futott német(h) prémium úgy oldotta meg életem autózási problémáját, hogy közben szinte el is feledkeztem a létezéséről: mint egy garanciális hűtőszekrény, úgy működött.
0-100 km/h vagy 0-60 mph?
Sok esetben a gyártók nem a kilométer/órát, hanem a mérföld/órát használják, itt azonban lehetnek félreértések. Ahol ugyanis a mérföld az alap, ott a legtöbb esetben 60 mérföld/óráig mérnek, ami azonban kevesebb, mint 100 kilométer/óra, hiszen az egészre kerekítve 62 mérföld/óra lenne. Ez az elhanyagolhatónak tűnő adat értékes tizedeket jelenthet, ezért minden esetben jelzem, amikor csak 60 mérföld/óráig mért adat elérhető, és az ahhoz tartozó gyorsulás alapján kell összevetni két modellt.
Ha nem volt elég egy kvíz, ami a gyorsulásról szól, akkor az a jó hírem van, hogy itt egy másik is.
A terv az volt, hogy veszünk egy ikonikus járgányt, aztán jöhet a Bamako 2026. Be is neveztünk, ott vagyunk a listán, a kocsi is meglett, de elkapott a gépszíj és a halottas mellé egy második autó is érkezett az öreg Peugeot 505 mentő képében. A csapatunk végül összeállt, mellettem Varró István Vario foglal majd helyet, Porschés Levi pedig a Ursulát, vagyis a nyugdíjas mentőt hozza.
Ahol a mentő már nem segíthet, a halottas nem törik meg.
Eddig volt, hogy 2025 januárban teszteljük a technikát egy Eger-Isztambul történelmi visszavágóval, ugyanis lett volna mit. A tervek között az állt, hogy mindkét autót megemeljük, óriási kerekeket kapnak, fék és futómű tuningot, kilakatolt karosszériát, na meg kötelező kiegészítőket. Ez végül így is lesz, csak a törökországi túra kimarad, hiszen csütörtök reggel minden megváltozott.
A Trabant-expedíció immár 11. éve szervezett természetvédelmi rendezvénye újabb sikeres fejezetet írt, amelyen a résztvevők nemcsak környezetvédelmi feladatokban, hanem izgalmas autós túrákban és csapatépítő programokban is részt vehettek. Az esemény célja nemcsak a szemetelés elleni küzdelem, hanem a közösség összekovácsolása és a természetvédelem fontosságának hangsúlyozása volt.
TRABANT = ÉLŐ SZÖVET A FÉM VÁZON.
Hiszen a hulladékszövetek és ipari gyapjú felhasználásával előállított duroplaszt, mint karosszériaburkolat funkcionál fém vázon a Trabanton.
Na, de hogy lesz ebből sivatagjáró Terminátor?
Erről tartottunk a legutóbbi Totalcar Parkoló Parádén fergeteges bemutatót.
Régebben kerestem, készültem rá, de nem volt szerencsém, aztán alábbhagyott a keresés. Most az élet tálcán nyújtotta felém, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy ne ugorjak el előle.
A kvíz becsületkasszás: először a kitakart képet mutatjuk, a megoldások a cikk második felében lesznek, mindenki magának számolja, mennyit talál el. Aki mindet, vendégem a szerkesztőségben egy kávéra. A képalákban pár szónyi segítség és/vagy érdekesség is van.
Hogy ne kelljen minden egyes kérdésnél külön leírni: a kérdés a legtöbb esetben gyári, tuningmentes, utcai autókra vonatkozik. Ahol nem ez a helyzet, ott jelezem.
Korábbi, hasonló kvízek itt:
A dörgicsei múzeumot már sokan ismerik, most szeretném megmutatni az orosházi múzeumot. Kisebb a hely, de itt is van érdekesség, és Zilahi Zoltán tárlatvezetése sokat hozzátesz az élményhez.
"Utak mindig, mindenhol vannak, csak nem mindig látszanak." - George Hannmer
Mint azt folytatásos kisregényemben megírtam, levonultunk az Atlanti partra. A Trabant most a következő megpróbáltatásokhoz erőt gyűjt, én meg támogatókat, hogy teljen új alkatrészek beszerzésére.
Korábban már volt egy ilyen kvízünk, azt itt találod.
A Tete-Katlan terméskövezetén szinkópákat kopogó lökhárítóink pillanatok alatt szertefoszlattak minden hiú álmot, gyerekes reményt, naív gondolatot. Emelni kell akármennyit, bármennyit, mindet, a terepszöget pedig nem elég növelni, először meg is kell teremteni azt, mert most nincs se elől, se hátul, Afrika pedig nem viccel. És tapadás sincs, az öreg téligumik csorba fogai hurrikánként perdültek világgá a megzömült homokbánya pódiumán.
De ne rohanjunk ennyire előre.
A szavazás lezárult, köszönjük a részvételt!
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. és a Közlekedéstudományi Egyesület Közlekedésbiztonsági Tagozata idén is meghirdette az Év Körforgalma pályázatot. Erre a hírre indult egy szerkesztőségi üzenetváltás, majd öt perc leforgása alatt meghirdettük az Év legrosszabb körforgalmát és kértünk tőletek ajánlásokat. Ezeket alaposan átválogattuk és itt vannak a döntősök.
Hadaink elérték teljesítőképességük határát, hegymászóink erejük végső megfeszítésével, járműveink egy jelentős gázfröccsel... ez csak blablabla.
Vagyis egy szó se igaz belőle. Egyszerűen csak elfogytunk.
A közel negyven éves Mercedest egy temetőből mentettük ki, most pedig apokaliptikus rali autót építünk belőle, hogy bírja majd Athént, Isztambult, a végén pedig Afrikát. A neve Tigris, a teszt célja pedig az volt, hogy ami tönkremehet, az még itthon adja meg magát, ne 8000 kilométerre a homokozóban. Találkozunk a Parkoló Parádén!
Kövesd a folyamatot Facebookon
(Azóta társa is lett, egy Peugeot 505 mentő, de erről majd később).
A nosztalgiavonaton univerzálisan nincsen fék, autók kapcsán meg aztán pláne jól esik az elégetlen szénhidrogénektől bágyadt, diszrupciómentes múltba révedezni. Akkora archívumunk ugyan nincs, mint az Autó-Motornak, ami 1948-tól 2020-ig kis híján 100 ezer oldalon írt és ír az autós erről-arról, de szűk negyed százada azért a Totalcar is elműködget.
Ez nem vicc.
Hozod a márkás gúnyádat, ami pár hét alatt leszakadt, kilyukadt, kimoshatatlan foltokkal teli és naptól kifakult lesz. A helyiek viszont a hétköznapi, európaihoz hasonló öltözetük felett még egy bokáig érő, kapucnis lebernyeget, úgynevezett djellabát hordanak.
Hozod a legdrágább kempingfelszerelést, és két hónap múlva a kempingszékedet egy szakadás miatt állatbőrrel takarod le, az állandóan elkoszolódó benzinfőző tervezője meg oda tegye a svédacél orrát, ahová most gondolom. A gázfőzőről már szót se ejtek, hiszen egyedi fejlesztésű, faszenes "hobbitkályhán" főzőcskézek pont úgy, mint a helyiek. És pont úgy teát, mint a helyiek.
Szóval az amortizáció jelentős.
A járművön éppúgy, mint rajtunk.
Nincs kormányösszekötő gömbfej lógás nélkül, viszont vannak terepgumijaink minta nélkül. A lengéscsillapítókban hajdan belül lakott az olaj, most kívülről fogja a homokot. A féltengely szimering otthon még a váltóban funkcionált, mostanában legfeljebb 3P Garage utastársam, Szilárd következő fülcimpa tágítója lehetne. De a sor olyan végtelen, hogy nem is folytatom, majd ha a sztoriban odáig jutok, úgyis kivesézem.
Én világéletemben műszaki érdeklődésű ember voltam. Értem ezt úgy, hogy másoknak nem, meg úgy általában se dolgoztam sokat. Mégis, ha választani kell a fáradt olajba hullott csavarkeresgélés és a szőlőkapálás között, nos utóbbiból még szűz vagyok. De szerelni sem szeretek, ha nem muszáj, inkább vigyázok a járműveimre.
Emlékszem, hajdan bicikliztem.
Hogy hova? Természetesen Afrikába. Egyszer megálltam néhány napra Rómában egy többnyire magyarokból álló társaságnál, ahol valaki rögvest kölcsönkérte volna a bringát. Szabadkoztam. Ha már 1300 kilométert letekertem, én bizony ezzel szeretnék lejutni Tunéziába a Szahara nevű homokozóba is. Csak azért nem lett sértődés a dologból, mert egy magyarul valamelyest beszélő szlovák srác - nevezzük Ivánnak - mellém állt. "Igazad van Csontykám, amíg volt, én is úgy voltam, hogy a motorom és az asszonyt nem adom kölcsön. Az asszonyt talán". Mindezt persze félrészegen és talán mindenfajta szerrel módosított tudattal. Na, de ez se most volt.
A most, az most van mert a vadkempingezés vége az lett, hogy lejtőn le tök jól lement a Trabant, de a völgyből kiemelkedéskor már a slickre kopott gumijaim csak tekerték a port befelé, ezerrel. Ha esett volna az eső, még most is ott csörlőznék. A porozásnak egyébként meglett az a hátrányos következménye is, hogy végleg elmúlt a Trabi alapjárata. Az érzés nem hasonlítható egy hurutos betegség elmúlásához, hiszen óriási szívás, minden kuplung kinyomást követően önindítózhatunk, amíg végül az is elmúlik. Ezt nem várom meg.
Nyek-nyek-nyek.
Alapesetben félreállok, kinyitom a motorháztetőt, konstatálom, hogy napsütés van, árnyék nincs. Már az első percben, mint a friss húsra szálló zöld legyek, feltűnik öt önkéntes segítő. Kinézetre olyanok, mint Párizsban a bangladeshi esernyőárusok. Amíg süt a nap, addig egy sincs, de mihelyst elkezd esni, minden második ember bangladeshi esernyőárussá transzformálódik. Ez Afrikában sincs másképp. Ha a csillagok együttállása külföldi turistát és egy kinyitott motorháztetőt mutat, akkor hirtelen mindenki autószerelővé válik.
Ha nem hiszed, akkor gyere és próbáld ki.
Szóval a karburátor szart be, legalábbis ezt gyanítottam. Az egyik kezemen a telefon, a vonalban Vecsés, vagyis Krisztián. A másik kezemmel a nézelődők távoltartását intéztem, a harmadikkal pedig már ötödjére próbáltam kiküszöbölni az afrikai retek okozta csorbát.
Halló, Vecsés!? Igen, hallom...most hallom...most nem...karburátor...! küldök fényképet... a könyv szerint ezt így kéne... Megjött megerősítés, hogy amit tudok az tényleg úgy van. Ami meg nem úgy van, az a kókányolás. Ebben az a legrosszabb, hogy mindenek előtt ki kell találnom, mi lehetett a kókányoló gondolatmenete, vagyis, hogy mire gondolhatott a költő!?
Lépjünk tovább, egy egészen nagyot, hiszen kellenek új papucsok is a Trabira, amihez nem sokat, alig 500 kilométert kell autóznunk, de a karburátor próbálgatásával ebből már eltelt 222. Vagy azt hitted, egyhelyben próbálkoztam megszerelni ötször? Frászt! Az első után kitörtem a városból, elhintalovaztam egy darabig, megálltam egy kúton, újra szétszedtem és összeraktam, de nem lett jó. Tovább mentem, találtam egy pálmaligetet, szétszedtem, összeraktam, továbbmentem, nem lett jó.
Mindeközben, mint a Papírkutyákban a Dácsiás arc, folyamatosan kerestem a megfelelő kombót. Közben azért, ha boltot láttam, vettem valami apróságot. Először benzinszűrőt, aztán teflonszalagot, végül pedig szaniter boltban kenderkócot. Et voilà, meglett a megfelelő kombináció, a karbi újra működés jeleit mutatta.
Két hónap alatt 20.100 km!
Ha visszaosztom, minden napra jut legalább egy műszaki hiba, viszont egyetlen nap se volt amikor az autó ne futott volna pár száz kilométert. Pedig a félig kiszakadt, felspaniferezett futóművel ez igazi kihívás volt.
Na, de miközben ezeket a sorokat írom, megérkeztünk a sivatagból a civilizáció peremére, az első igazi autószervizzel rendelkező városba, Zagorába, és a híres Iriki Garázsba. Itt veszünk új gumikat és bevárjuk az érkező Macon 4x4 Challenge Morocco 2024 mezőnyét. Illetve azok kényszerleszálló, vagy szervizelni vágyó autóit.
Anno, az idei Bamakón Balló Marciék is itt szervizelték a Jeep-et, ahogy a videón is látszik: