Suzukisból lettem BMW-s

Kedves Totalcar! 

2017. januárjában suzukisból BMW-ssé váltam két és fél évre. Az ez idő alatt összegyűlt tapasztalataimat osztanám meg veletek, hogy árnyaljam kissé a márka rajongóiról, és az E46-ról, mint típusról kialakult képet. Vigyázat, lehet, hogy hosszú lesz!

Történetem alanya egy 2001-es, már M54B22-vel szerelt, manuális váltós, 320i Touring, azaz kombi. Ha dízel lenne, ez lenne a BMW márka FILA táskája - LEVI'S pólója, de lássuk be, így sem áll messze tőle!

Kezdeném először az emberi oldallal, Ádám és Éva edition. 11 év masszív régi-Swiftezés után megérett az igény a nagyobb tempóra, komfortra, és egy picit több road presence-re (feszt eltaposva lenni nem jó, de ez egy másik sztori). A szempontrendszer elemei a benzines, kombi, 160+ ló, 1,5 millió forint alatti ár voltak. Négy típus maradt bent érdemben: Alfa 156 2.0JTS, Astra G OPC, Focus ST170 és a Bimmer. Mire minden összeállt, gyakorlatilag csak az utóbbiból volt itthon értelmezhető példány, így kinéztem, megvettem és a nevemre írattam az autót. 

Innentől kezdve számos pozitív csalódás ért. Tudtam, hogy a kocsi nem lehet nagyon rossz, nyilván nem tévedhet annyi rajongó (és M3-hoz volt már korábban szerencsém a szériából, arról azóta is szoktak illetlen álmaim lenni). Már a hazaúton rabul ejtett a hangja. Valaminek, ami ilyen hangot ad, könnyen elnéz bizonyos dolgokat az ember, és később volt is erre szükség.

Elkezdtem használni, boldogan gyűjtöttük a kilométereket és a tapasztalatokat. Jöttek a fészbúkon a csoportok, információgyűjtés, ilyesmi. Külső szemlélőként jellemzően az marad meg a BMW-sekről, hogy bunkók, akik szarnak mindenkire. Ennek nyilván látható alapja van a közutakon, de homlokegyenest ellenkező tapasztalataim vannak azokról, akik valóban odavannak a kedvenc márkájukért. Több, kifejezetten segítőkész csapattal sikerült összetalálkozni a világhálón. Kulturáltan segítenek, megoldást írnak a kérdésre és ismerik azokat a trükköket, melyekkel pici lépésekkel lehet kihozni a legjobbat ezekből a lassan idősödő, de egykor elegáns/sportos kocsikból. Őszinte örömömre akikkel összehozott a sors akár alkatrész, akár tudásszomj, akár bármi más okból a márka rajongóinak köreiből, azok kivétel nélkül mind korrekt srácok voltak.

Külön megemlíteném a véletlenül talált szerelőbrigádot is, amelynél korrektebbet nem sokat láttam még. Mindent frankón megoldottak nagyon jó árakon, és nem volt olyan kérdés, amire ne tudták volna séróból a választ. Nekem megérte hozzájuk még Diósjenőre is kijárni Zuglóból.

Természetesen megvan az a réteg is, amely méltó a sztereotípiákra, de ne feledjétek szavam, ha azt mondom: sokkal többen használunk BMW-ben indexet, mint ahányan nem!

No és az autó? Hát az olyan. Kikerestem, az én 320i-m 10 183 000 forint lett volna itthon, újként a Wallisnál, extrák nélkül, én viszont kevesebb, mint az eredeti ár tíz százalékáért vettem. Ha nem írtam volna egy szép .xls-t arról, hogy mennyit locsoltam bele két és fél év és több mint 50 ezer kilométer alatt, azt mondanám, hogy zseniális az ár/érték aránya.

Egykor ezek az e46-os BMW-k prémiumtermékek voltak, és sok helyen ez még a leginkább lerúgott példányok lelkében is érezhető. A soros, hathengeres motor, mint már említettem, azonnal rabul ejtett. Az enyém a 170 lovával inkább volt kellemes, mint nagyon erős. Versenyzésre nem jó, de ha összeállt minden, és találtál egy jó utat, olyat tud villantani az öreglány karakterből és futóműből, amit manapság már csak a célzottan sportosnak kikiáltott autók. Szerettem a jó kilátást belőle, a nekem passzentos (szép nagyra nőttem minden irányban) helyet, és az egykor feláras, combtámaszos ülés tartását, illetve kényelmét. Egy seggre kiautózni egy tank benzint (~650 km) nem nehézkes. Imádtam, ahogy a dual-Vanosos (mindkét vezérműtengely változó időzítésű) motor szépen lineárisan építi fel az erejét, a városban kellemesen kényelmes futómű országúti tempónál kellemes feszességet vesz fel, amivel tűpontosan azt fogja csinálni, amit szeretnél. Számos olyan extra van a kocsiban alapáron, ami még ma sem triviális: fűtött ablakmosó-fúvókák, automatikusan fűtött tükrök, automata elektromos ablakok (még amiben csak kettő van, abban is mindkettő automata), naaaagy ablakmosó tartály, külön hátsó tartállyal, külön nyitható csomagtérajtó-üveg és még sorolhatnám. Az egyik legkedvesebb extrám mégsem egy bepipálható tétel volt, hanem inkább gyártási tulajdonság. Az együtt töltött idő alatt elég sok része volt szétszedve. A rutindolgokat magunk oldottuk meg barátaimmal (nekik ezúton is köszi), csak a komplexebb, nagyobb, spéci szerszámot igénylő munkákat bíztam az emlegetett szakértőgárdára. Van tehát tapasztalat bőven, és ezek alapján kialakult az a kép, hogy ezt a típust tök jó szerelni. Mindenhez hozzáférni, logikusan van elrendezve, ésszerűen, lépésenként bármit szét lehet szedni és össze lehet rakni egy Youtube-videó alapján. A legfontosabb: soha, egyetlen csavarral, vagy alkatrésszel se kellett szívni, minden szépen szétjött, összement, pikk-pakk.

Pedig volt elég szerelés, és ezzel akkor jöjjön is a fekete leves. Sejtettem, hogy sok tennivaló lesz végül az autómmal, de ami végül összejött, azt azért nem gondoltam volna a vásárlás előtt.

Sajnos az a fajta ember vagyok, akit már az első fura zaj miatt szétcsap az ideg, 'azonnalmegkelloldani' felkiáltással már izzítottam is az ehhez szükséges vonalakat. Volt hűtőcsere, kompletten a motor összes tömítésének cseréje, a hátsó futómű teljes újraszilentezése a segédkeret bekötési pontjainak megerősítésével (ezek repedése mindegyik e46 baja, akinél még nem látszik, annál majd fog, vagy már meg van csinálva), és még ezer apróság. A költségekről vezetett Excel-tábla közel 1,8 millió forintnál állt meg mindenestül a ráköltött összegek szummáját jelezve. Igaz, ebben benne van egy felniszett, valamint két szett gumi ára, és a rendes időszaki szervizelések is. Orvoslás jellegű karbantartásra így is egymillió forint fölött költöttem.

Most jött volna az, hogy neki kell állni az egyébként az autó korához képest meglepően kevés rozsdának, de belefáradtam. Két és fél éven át szerettem, megadtam mindent, néha erőn felül is, sok mást beáldozva. Tudom, mi lesz a reakció, 'átb*sztak egy olcsó kocsival'. Ennek utat is engedek, sokaktól hallom, hogy mennyire probléma- és költségmentes számukra az E46 birtoklása. El is hiszem, lehet így, de az én sztorim nem ilyen. Lehet, hogy én vagyok csak túl érzékeny arra, ha valami nem tökéletesen működik, de persze bele is nyúlhattam.

Az emlékek mindenesetre kellemesek, Puttony (ja, ez a neve, nem mondtam még?) volt az esküvői autónk, elvitt minket rengeteg szép helyre, okozott pár hangulatos estét a havas Pilisben, és soha, sehol nem hagyott ott. Tréleren egyszer járt, de akkor is jóformán a ház előtt pusztult meg benne egy triviális apróság.

Most egy amerikai-német kombiban ülök, amit a sátán izzadsága (gázolaj) hajt. Tök jó ez is, de másképp. Egy részem mindig visszavágyja majd az öregasszonyt, bármennyit is küzdöttünk egymással. Most jó helye van, jó gazdához került, aki egy dimenziókkal jobb csomagot kapott, mint amit én anno. Ő folytatja a munkát, rendszeresen kapom tőle a képeket, hogy miként alakul tovább Puttony sorsa.

Megbántam? Nem. Megértettem egy elég nagyméretű tábor rajongását. Megismertem egy rakás jófej embert, megéltem pár dolgot, ami másnak érdektelen, vagy mindennapos, de nekem különleges perc volt. (Ugye emlékszel, milyen volt, amikor ELŐSZÖR kiadta valami lapon? Na, ugye...)

Befejezésül álljon itt egy kis szösszenet, ami akkor készült, amikor egy héttel a meghirdetése előtt utoljára elmentem egyedül autózni vele egyet: 

Ő hát Puttony, a Bajor Alfa Romeo.

Baráti üdvözlettel,

Dani