"Négy év alatt ráköltöttem az árát"

Kedves Dani,

A mai nap folyamán érdeklődve olvastam végig a cikked a pórul járt Zoliról és 116i-jéről. Soha nem szoktam tollat ragadni, nem vagyok az a kommenteket, vagy reakciókat író fajta, mégis úgy gondoltam, hogy most először életemben reagálok. Én is egy ugyanilyen motorral szerelt BMW tulajdonosa vagyok. Hogy boldog-e, háááát ezt hagyjuk meg a végére. Nem vagyok autószerelő, mint a cikkben Zoli, csak humán főiskolai végzettséggel rendelkezem.

Kezdjük először is azzal, hogy nem az első ilyen problémás motorú autómat nyúzom. Volt már nekem rettegett, gyárilag hengerfej-repedésessel kijött N42B20-as motorú BMW 318i BMW-m, amit még Magyarországon vásároltam. Az autóra gyakorlatilag ráköltöttem a vásárlási árát egy az egyben. Soha nem a motorral volt gond, hanem minden mással. Szerettem, kényelmes volt, jól fogyasztott, mindig karbantartott, de mégis többször ott is hagyott az út szélén a kis luvnya. Ettől függetlenül költöttem rá és fizettem mint a katonatiszt a szerelőnek. Kellett az autó, ezért kellett az is,hogy működőképes legyen.

Az élet úgy hozta, hogy külföldre költöztünk, autó kellett, és sorsom újra összehozott egy ilyen autóval. Vásároltam egy 2007-es BMW E81 118i-t. Az autót körülbelül négy éve vettük Ausztriában, ahol két tulajdonosa volt. Egy házaspár, akik válás után egymás között értékesítették autót. 93.000 km-es óraállással vásároltuk meg, a szervizkönyve 47.000 km-ig volt vezetve. Motorja szintén a rettegett N43 B20A, a 143 lóerős változat. Most 185.000km van az autóban és lekopogom, még nem kellett motort cserélni rajta, vagy ilyen horror felújításokat csinálni a motoron.

Nem szánt szándékkal választottam ezt az autót, nem érzem magam mazochistának, illetve nem vagyok milliomos sem. Egyetlen egy dolog lebegett a szemem előtt amit ti, a Totalcar újságírói ültettetek el a fejemben, méghozzá: „ Nem kilométeróra-állást veszünk, hanem állapotot”. Ez az autó jó állapotú volt, ezért megvettem.

Itt térnék rá arra ami miatt írtam.

A mai világban az ember milliónyi információforrással gazdálkodik nap mint nap. Ha valaki valamennyire is érdeklődik az autózás iránt, nagyon sok internetes fórumot, internetes napilapot talál, ahol irgalmatlan mennyiségű új autó/használtautó-teszt, műszaki rovat áll rendelkezésre. A tudatos autóvásárló aki nem akar rizikót vállalni tudja, hogy Toyotát kell vennie. Az biztos , hogy nem romlik el, elvisz A-ból B-be.

Aki valami izgalmasabbra vágyik az tudatosan informálódik a különböző típusok típushibáiról, vagy minimum a fenntartási költségeikről. Az autóvásárlás előtt nagyon sokat olvastam ezekről az autókról és, hogy mire kell vigyázni. Próbáltam minél több infót magamba szívni, hogy ne érjen semmi váratlanul. Ez a motortípus, sajnos a gyár által teljesen el lett átkozva. A rossz szervizintervallum-meghatározás, illetve a másik nagy német márkához, a VW-hez hasonlóan a vezérműlánc-feszítés problémái rossz fényt vetnek rájuk.

A történetedet végigolvasva felteszem a kérdést: egy autószerelő tanonc nem érdeklődik, vagy hall ilyen esetekről amik ehhez a típushoz kötődnek? Természetesen elkerülhette a figyelmét, vagy lehet, hogy más típusú autó érdekelte, de azért nagyon furcsállom ezt. Következő kérdés, ami megfogalmazódott bennem: tegyük fel, az autót használja és hallja a hangját a vezérműlánc csattogásának. Egy autószerelést tanuló fiatalnak nem kelti fel a figyelmet, hogy ez mégiscsak rendellenes hang? Ezek miatt a kérdések miatt, azért sok minden felvetődik bennem kételyként, Zolival kapcsolatosan.

Ezek a fentebb leírtak mind csak egy laikus kérdései. A cikkedből erre nem kapunk választ, csak azt tudjuk meg, hogy ez a motor problémás, ne vegye senki. Feltételezem, hogy ha mondjuk egy sportosabb, kedveltebb motorról lenne szó, akkor abban az esetben ezek a negatív hangvételű cikkekbe bele sem kerülnének. Kiemelném, a nagy VW TSI motor mágus, Novoth Tibor sem ír ennyire negatívan ezekről a motorokról. A fentebb leírtaknak egyetlen konklúzióját látom csak. Ezek az autók sokkal inkább érzékenyek mint korabeli társaik. Sokkal jobban oda kell figyelni a szervizintervallumok betartására és a felhasznált alkatrészek/olajok minőségére. Figyelni kell minden apró rezdülésre. De ezek az autók nem rosszabbak mint a korabeli, ismeretlen szerviztörténetű társaik. Igen, be kell tartani a 8-10.000km-es szervízintervallumot. Igen, prémium üzemanyagot kell tankolni, mert a motort erre optimalizálták. Ha ezek mind együtt állnak, akkor fogja hozni a gyár által beígért fogyasztási és teljesítményadatokat az autó.

Aki prémium német használt autót vesz annak igenis vésődjön a fejébe: „Egy prémiumautónak prémium költségei vannak” akárhány éves is az autó.

Álljanak itt a szervízköltségek, melyek az én autómnál eddig felmerültek, így mutatva, hogy nem mindenkinek való ez:

1. Időszakos olajcsere és szűrők cseréje 74.750 Ft fixen, 10.000km-ként.
2. Féktárcsák és fékbetétek cseréje kb. 80.000 Ft tengelyenként.
3. 111.000 km-nél a vezérműlánc-szakadás megelőzése végett teljes vezérlés csere. Hiába nem mutatkoztak kopások a láncon és feszes volt: 343.860 Ft
4. Nitrogénoxid-szenzor cseréje: 470 € (kb. 160 ezer forint), plusz a csere munkadíja 15.000 Ft.
5. 164.000km környékén az egyik gyújtótrafó megadta magát. Gyári útmutatás alapján mind a négyet kell cserélni. Darabja 15800 Ft, kedvezmény nélkül = 63.200 Ft. Gyári hiba, mindegyik BMW-ben tönkremehet.
6. Ahogy írtad, típushiba a befecskendezők meghibásodása. Átéltem, osztrák autóklub mentett és vitt szervizbe. Gyári javítási útmutató szerint kicseréltek egy injektort, egy gyujtótrafóval + a mentés együtt: 1270 € ~ 431.800 Ft
7. Megelőzendő a többi injektor tönkremenetelét és az újabb lerobbanást, Magyarországon a maradék három injektor cseréje gyujtótrafóval: 327.640 Ft
8. Az ABS-szenzor is tönkrement. Teljes hátsó féltengely csere, mivel a szenzor egybe van építve a féltengellyel. Alkatrész 74.000 Ft / per féltengely + beszerelés ~14.000 Ft.
9. Minőségi gumiabroncsok, mivel valami meg kell, hogy állítsa az autót kb. 32.000 Ft / Db

Ha az ember összeszámolja, hogy négy év alatt egy ugyanilyen autó ára lett ráköltve a 118i-re, akkor sokan azt mondanák, hogy elment az eszem. De akinek majma van annak legyen pénze banánra is! Szerettem mindig is a prémium érzést, a jobb anyagminőséget. Mindig is szerettem azt, ha megnézik az autómat. Ezt ettől az autótól megkapom, ezért nem is háborgok, hogy mennyit kell rá költeni. Figyelek rá, mert az egyik utolsó, a még valamennyire mechanikus érzésű autók közül, és még mindig hátsókerekes. Ezek pedig mind kárpótolnak minden egyes kiadott forintért.

Üdvözlettel,

Péter