Delta Kommandó: Vaskapu és a romániai Mount Rushmore

Decebal dák király volt, és éppen Vaskapunál húzta be legnagyobb hőstettét, amikor kegyetlenül elkalapálta a római seregeket. Később aztán a rómaiak győzték le őt - a legenda szerint, hogy elkerülje a fogságot, inkább a kardjába dőlt - a legtöbb ábrázoláson egy szúrós tekintetű, komoly férfi látható, így érthetetlen, miért egy leplezetlenül mongoloid idióta télapót faragtak ki.

Amikor az utat terveztük, és megláttam a képeket a szoborról, először hosszasan röhögtem, de tudtam, ha egy nap csúszással is jár, ezt nem szabad kihagyni, egyszerűen kötelező látványosság. Aztán amikor egy több órás feszített szerpentinezés után megérkeztünk hozzá, nem csak az enyhe hányinger miatt nem röhögtem, ez egyszerűen hibátlan.

55 méter magas és 25 méter széles, ilyen méretben nagyjából bármi jól néz ki. Tíz éven keresztül készült (1994-2004), az egymillió dolláros költséget pedig egy helyi üzletember állta, tényleg nem akarok béna párhuzamokat állítani, ezért csak annyit mondok, Miska huszár (vagy Miskahuszár?), aztán lehet gondolkodni.

Lendvai kolléga erre csak legyintett, hogy ennyi pénzt akár normális dologra is el lehetett volna költeni, de ezzel el is árulta, hogy lövése sincs a művészetről, ez ugyanis nem csak egy indokolatlanul nagy szobor, hanem a világ legdrágább beefelése, magyar szóval felkérdezése, ugyanis a helyszínválasztás kicsit sem véletlen. A túlparton ugyanis ott van Traianus táblája (Tabula Traiana, a műveltek kedvéért), amelyet a római császár állíttatott a dákok és Decebal felett aratott győzelme emlékére. Na, és mi melyiket néztük meg?

Pedig Traianus két helyi látványossággal is képviselteti magát Vaskapunál - bár van egy konkrét szoros, a Vaskapu-szoros, az egész, kb. száz kilométeres szakaszt is így hívják. Mivel a Duna itt a hegyek között összeszűkül, folyása felgyorsul, mélysége pedig átlagosan nyolc-tízszerese a Budapesti szakasznak, hajózásilag nagyon sokáig, nagyjából a huszadik század elejéig megoldhatatlan feladványt jelentett.

Félmegoldások voltak, például Tiberius császár 210 méter hosszú ösvényt építettetett, részben a sziklába vájva, részben a a folyó fölé nyúló gerendákból, amelyeken állatok vontatták felfelé a hajókat a zúgókon keresztül, aztán Traianus hidat is felhúzatott ide, amit simán gondolhatnánk mesebeli túlzásnak is, hiszen a húsz pillérre emelt, 1135 méteres híd 52 méteres íveit vagy ezer éven keresztül nem tudta meghaladni az építészet. Ahogyan a piramisokat sem hinné el senki, ha nem lennének máig ott, Traianus hídjának is megvannak a maradványai, bár sokkal lehangolóbb állapotban.

A pillérek maradványai az 1800-as évek közepén is láthatóak voltak alacsony vízállásnál, 1906-ban aztán kettőt leromboltak a hajózás kedvéért, a többit a természet intézte: a nyolcvanas években még tizenkettőt be tudtak azonosítani a régészek, de mostanra csak a szárazföldi, bejárati pillérek láthatók. Ezeket kihagytuk, előzetes kutatásaink alapján lehangoló látványt nyújtanak a széthordott, bozóttal és kordonokkal bekerített halmok.

A környék elsődleges látványossága amúgy is maga a Duna, illetve a beleszakadó függőleges sziklafalak. A Decebal-szobornál a mélység 120 méter, ami nagyjából három, de testvérek között is két és fél tízemeletes panelház, egymás tetején. Aztán az is lehet, hogy én vagyok a hülye, mert ez pont nem látszik, de imponáló mélységnek azért elég fasza. Ott állsz a parton, nézed a hajókat, és közben alattuk ott van egy végtelen szakadék.

Az egész Vaskapu-szakasz kiadja, egyáltalán nem volt pazarlás a világ egyik legjobb fantasy-helyszín nevét erre ellőni - angolul Iron Gate, annyira jól hangzik, hogy simán megállná a helyét Középföldén vagy Westeroson is. A valóság egyébként mindig felülmúja a fikciót, mi például simán tudtunk volna egy Buziásfürdő-Csiklóbánya útvonalat tervezni a környéken, ami egyfajta identitásváltó zarándokút is lehetne kiábrádult homoszexuálisok számára.

Sok időnk nem volt nézelődni, így a Vaskapu I. és a Vaskapu II. erőművek mellett csak elhúztunk - fotózni amúgy is tilos, a lehetséges shooting pointoknál pedig őrök védték a rendet - pár kattintás az ablakból, aztán toltuk is tovább. Végül tizenhárom óra feszített autózás után beláttuk, hiába tartottuk magunkat a kijelölt tervhez, egyszerűen túlvállaltuk magunkat. Sötétben, fontos látnivalókat kihagyva tovább száguldani, csak hogy Bukarestben aludjunk? - ez nem a mi stílusunk, inkább Scornicestitől nem messze betértünk egy random, útszéli kamionos motelbe.