Körbe lehet utazni a világot egy tartálykocsival?

A férj, Rick hivatásszerűen épített díjnyertes show-autókat a 80-as években,  így szakértelemből és fantáziából nem volt hiány. Ám a turbós átépítéseknél nagyobb projektre vágyott, amihez egy 1959-es, rozsdamentes acél tejeskocsi adekvát kiindulási alapnak is tűnt.

Négy év és 10000 munkaóra után elkészült a Dobbertin Surface Orbiter kétéltű, amivel Floridából indulva, Dél-Amerikán és Kínán át tervezte megkerülni a bolygót a házaspár. Még a garázst is ki kellett bővíteni a tíz méter hosszú, nyolc tonnás járműhöz, de megérte: a média is felkapta őket, évtizedekkel a megépülése után is cikkezni fognak róla egy távoli, kicsi országban.

A tengeri használatra felkészített, 6,5 literes turbódízel a General Motorstól származott, a 250 lóerő földön 100 km/h-ra, vízen pedig 10 csomóra bírta gyorsítani az... izét. Dobbertin szerint a közúti fogyasztás 20 liter körül volt, a vízi pedig 117, ami az 1200 literes tankkal nem igazán adta ki az Csendes-óceánt. De ez részletkérdés, ha közben van minden, ami egy mezei lakóautóba csak kell: fürdő, gépesített konyha, hálószoba - lichthofnak pedig ott volt a bolygó. Vagyis csak lett volna: az autó számolatlan elektromos problémával küzdött, és a szükséges vízumok beszerzése is akadozott.

Floridában még sikerült vízre bocsátani az autót, de talán ez volt az utazás legoptimistább pontja, innentől csak lefelé vezetett az út: 1994 februárjában a Parti Őrség mentette ki őket egy meghibásodott váltó miatt, a Bahamákon tudatosult bennük, hogy a sós víz megeszi a gumikat, Puerto Ricóban még a felszerelésük egy részét is ellopták. Májusban tértek vissza az Államokba, Kaliforniában, Jay Leno műsorában már kalapozniuk kellett a zsugorodó tőke miatt.

Nem jött össze. 1996-ban 44000 szárazföldi és 4800 vízen megtett kilométer után feladták a projektet - nem sokkal később a házasságukat is - , az Orbiter pedig egy gyűjtőhöz került. Rick megmaradt a kétéltűeknél, sokáig építette a Dobbertin Hydrocart, de végül az sem aratott sikert.