Így adtuk el a Rulettastrát, és ennyit adtak érte

Az utolsó videóban felsoroltam pár dolgot, amit nem sikerült megcsinálni az autón, vagy az idő szűke, vagy az idegeim kímélése okán. Viszont kaptam egy üzenetet Esztergom-Kertvárosból, a szülőföldemről, hogy talán még valakinek lenne kapacitása szenvedni egy kicsit az autómmal. Rolandot alattomosan csaltam csapdába: ő csak annyit írt, hogy van egy ötlete a döglődő központi kijelzőre, ránézhetünk, én viszont elárasztottam még egy halom aprósággal.

Így kötöttünk reggel kilenckor egy Tát-környéki bontóban, és elkezdtünk alaposan kannibalizálni egy közepesen extrázott 1,7-es dízel F Astra kombit. Lett például gyári kilométerspirálom, amivel megszűnt a kaparászás az óracsoport mögött, és bontottunk egy pár gyári hangszórót is. Kakas volt az a pár Renegade, de nem fért el rajta a hangszórórács, így menniük kellett. Néhány belső burkolóelemet és egy hibátlan csomagtér rolót szeretünk még, aztán nekiálltunk összeszerelni.

A központi kijelző hibáját egy elöregedett csatlakozó okozta, Roland neki sem állt megforrasztani, inkább kivette a Corsájából a műszert, és átdobta az Astrába, mondván neki úgyis van otthon másik. Extra nyereség, hogy ez a modul nem ugrott vissza 2021 január 1-én 1992-re, hanem egészen 2030-ig számol majd. Szól a rádió, az állomás nevét kiírja a kijelzőre, van külső hőmérséklet, és óra is, nagyboard öcsém! Tudom, tudom, az valójában ennél is többet tud, és a fullos darabokhoz, meg a GSi-khez adták csak.

Kicseréltük még a lambdaszondát is, valószínűleg ez okozta a tartós 140 felett tapasztalt check engine-eket. A hátsó ajtókra még felraktunk egy pár passzoló kárpitot, valamint bekerült a szakrális jelentőségű csomagtér roló is, ebből már elég ritka a sértetlen darab. A szerelésben Roland barátja, Bálint segített, mellesleg a műhelyt is ő adta kölcsön a művelethez. Az Asconáját hamarosan meg fogjuk mutatni, az 1980-as kupéban akad meglepetés bőven.

Viszont a szerelés után valami megváltozott. Dorogról csurogtam Budapest irányába, és az autó csak simán működött. Kényelmes ülésekben ültem, halkan szólt a rádió, finoman áramlott a meleglevegő. A kész, mint jelző nyilván nem létezik egy ilyen jellegű műveletnél, de azt hiszem, az katasztrófális alapokból kiindulva ez az az állapot, ameddig el lehetett jutni. Több mint tíz hónapja dolgozom az autón, és azon a kedd estén először éreztem először, hogy kompromisszummentesen jó vele autózni.

Nem ciripelt a műszerfal, nem éreztem, hogy bármikor leállhat, nem zúgott a szigetelésektől megfosztott beltér. Csak simán jó volt, már a kilencvenes évek színvonalán, ahogy megtervezték. Azt hiszem, ez a kulcs: ebben az időszakban voltam gyerek, ilyen és ehhez hasonló autókban ültem, és most egy kicsit megcsapott a nosztalgia. Rossz érzés volt, hogy ezt az állapotot nem két hónappal hamarabb értük el, mert most nagyon nem akartam eladni. Akármennyire sem izgalmas darab, akármennyire is fájt néha a temérdek szívás, egyszerre többet láttam, mint egy autót.

A beleölt munkát kezdtem igazán szeretni, az embereket, akiket megismertem, a videókat, amiket forgattunk, és cikkeket, amiket írtam róla. Sokan kérdezték, miért nem valami izgalmasabbat faragtunk, de minden izgalmasabb autónak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy azzal nem járt senki. Astrája viszont szinte mindenkinek volt, így rengeteg ember tudott azonosulni a témával. Viszont az élet megy tovább, új kihívások jönnek, jövőre komoly dolgokra készülünk a Totalcarnál is, márpedig az utóbbi hónapokban inkább heti 6-7 napot dolgoztam, hiszen az Astrának és az általános teendőknek is haladniuk kellett. Vagyis az eladás kötött volt, akármennyire is elkezdtem szeretni hirtelen az autót.

De kellett még egy alapos takarítás is, erre a Bio Car Wellness autókozmetika vállalkozott. Ők rendkívül alaposan dolgoznak, környezetbarát anyagokkal, így egy több órás procedúra után sikerül 20 év mocskát kivakarni a beltérből. Próbálkoztam én is mindenféle praktikákkal, még magasnyomású mosóval is verettem a kibontott kárpitot, de látva, hogy a profi célgép és a szárazgőzős tisztítás mit szedett ki az autóból, azért megint kiderült, hogy az autókozmetika miért külön szakma.

És nem csak tiszta lett, hanem szép is, a beltér kapott egy rendes adag műanyagápolót, mintha egy másik autó lett volna körülöttem. Jó volt a kontraszt így is, de mennyivel durvább lett volna, ha az eredeti állapotában próbáltuk volna takarítani. Akárhogy is, az autó összeállt és javában zajlott az ajánlattétel. Hogy ezután mi történt, az a cikk elejébe ágyazott videóból derül ki, nézzétek meg. Készülünk még egy lecsengető videóval is, amiben összefoglaljuk a tanulságokat, és elmondjuk, mi maradt ki. Tartalmas anyag lesz, elhihetitek.