Nyugaton a helyzet változatlan

Aztán legyen valami nagyon látványos autó, amin jól mutat a cég neve. A Pioneer idén egy Maseratiban találta meg azt az igazit. Van benne valamilyen autóhifi is, de ez ezúttal nem olyan fontos. Elengedhetetlen viszont, hogy az Apple iPodot valahogy csatlakoztatni lehessen. Tavaly még csak kis cégek készítettek adaptereket, idén már mindegyik nagy fejegységgyártó megoldotta a feladatot. Természetesen a Pioneer is.

Aztán fontos, hogy legyen valami a Bluetoothszal is, mert olyan divatos. A Pioneer piacra dobott egy fejegységet, ami tud kommunikálni a telefonunkkal, és kész is az ideális kihangosító. Aztán egy-egy tablón megnézhettük, mit gondol a cég a hátul ülők autózás közbeni szórakoztatásáról és az igazi high end audióról. Kész, ennyi. Jó, jó, megnézhettük a standon az összes fejegységet, gyűjthettünk mindenféle szuvenírt meg katalógust, de nekem hiányérzetem maradt. Szerettem volna megismerkedni az óvatosan beharangozott, de a japán piacon már régóta jelen lévő és igen sikeres Carrozzeria termékvonallal. Látni valamit abból, ahogy a cég elképzeli az autóhifi jövőjét.

Persze nem akarom a Pioneert kipécézni, az Alpine, a Clarion, a Blaupunkt, a Panasonic standján is hasonló hiányérzetem maradt. A Kenwood csak annyival szinesítette a képet, hogy megemlékezett a cég huszonöz éves autóhifis ténykedéséről, és egy kis üvegezett trezorszerüségben bemutattott néhány fejegységet a kezdeti időkből.

Hamar el is untan, és az úti beszámolókból általában kimaradó kis cégekre koncentráltam. A Braxra például. Igazi egyszemélyes vállalkozásból lett Németország legsikeresebb high end gyártója. Erősítőket, hangszórókat és autóhifi-közeli kuriózumokat készítenek a kisüzemmé nőtt gyárban. Az idei újdonságuk egy tápegység. Az egyik oldalon bejön 12 volt, a másikon meg kimegy 12 volt. Na jó, nem teljesen ennyi, mert kimehet akár 15 is. Mindehhez annyi alkatrészt használnak el, mint egy négycsatornás Brax erősítőhöz. És akkora dobozba is rakják. Mire jó? Az erre a tápegységre kötött erősítők még jobban tudnak szólni, még több wattot tudnak kiadni magukból, még jobb a basszusuk, nagyobb a sávszélességük. Azt persze nem mondták, csak sejttették, hogy legjobb, ha Brax gyártmányú az az erősítő.

Újdonság még az új dóm középsugárzó. A mélyközép és a magas már régóta a piacon van, ezt egészíti ki. Fantasztikusan robusztus fémházba került, amit meglepő könnyedséggel lehet szerelni - hasonlóan a csipogóhoz. A membránja alumínum-oxid, egyfajta kerámia. Pontosabban a papírmembránt vonják be ezzel az anyaggal, amitől nem lesz nehéz a membrán, de hallatlanul merev lesz, ami rengeteg mérhető paraméternek jót tesz, és a fejlesztő füle szerint is remek megoldás. A keresztváltó még nem készült el. A tervek szerint ez is igazi különlegesség lesz, amilyennel még nem találkozott a piac. Hogy mikor lehet majd megvásárolni? Amint elkészül. Idő és pénzlimit nincs, mint ahogy a Brax többi termékének fejlesztése sem ütközik ilyen akadályokba. Szerencsés állapot.

Az igazi erősítőspecialista gyártóknál maradva az olasz Sinfoni is hozott újdonságot. Egy nagy, gyönyörű, de szinte megfizethetetlen modellt. Évek óta szinte változatlan termékpalettával jelennek meg, a cég mégis prosperál. Ezen a szinten az lenne a gyanús, ha évente világrengető újdonságokkal állnának elő. Már az is szinte szentségtörésszámba megy, hogy néhány erősítő kapható már fekete színű házban is, nem csak a jól megszokott ezüstszínűben.

A Sinfoni párja talán a HSS Fidelity. Szintén olaszok, szintén kis cég, az áraik szintén a csillagos egekben járnak, és csak ritkán lépnek igazi újdonsággal a porondra. Idén megtették. A jól ismert D/A konverterek, csöves előfokok után végre elkészült egy csöves végfok is. A HT 230 nevet viselő darab 2x30 wattot csal elő a négy orosz gyártmányú KT88-as csőből. A forma végletekig letisztult. A hogy szól kérdésre sajnos nem sikerült választ kapni, mert az ezzel az erősítővel épülő első autó még messze nincs kész, jövő évre ígérte a HSS Fidelity tervezőmérnöke.

Nagyon különleges és nagyon jó erősítők persze nemcsak Olasz- vagy Németországban készülhetnek, hanem Magyarországon is. Vagy legalábbis japán-magyar koprodukcióban. Erre példát az u-Dimension standján lehetett találni. A japán cég legdrágább és legjobb erősítői, a Forte család képezte alapját annak a modifikációnak - vagy mondhatjuk akár gyár által engedélyezett hivatalos feljavításnak is -, ami itthon a gm Audio műhelyében készült, és a keresztségben a Fortissimo Artwork nevet kapta. Az elkészült darabokra rögtön lecsaptak az autóhifihangminőség-versenyzők. Persze közülük is a tehetősebbek, hiszen az amúgy sem olcsó erősítők a hozzáadott hazai szaktudással még tovább drágultak. A kétcsatornásért 3000 a négycsatornásért 5000 eurót kérnek.

A kiállításon csak egyetlen pavilonban lehetett igazán érezni, hogy a bemutatott dolog sokat fejlődött, változott lett, - és ez az EMMA és a szabályai szerint folyó autóhifi-versenyzés. Döbbenetes, hogy az őrült hobbi ennyire népszerűvé vált Európában. Az idénynyitó versenyre már az év elején kellett nevezni, hogy egyáltalán el tudjon indulni valaki. Az indulók száma közel volt egy Eb-éhez, és a színvonal sem volt sokkal kisebb. Külön öröm, hogy az egyetlen magyar induló sikeresen szerepelt, a teljesen átépült Project 3 néven futó VW Beetleenek eddig ez volt a legjobb nemzetközi eredménye.

A hangminőség-versenyzés a nézőknek nem túl szórakoztató. Az Emma ezért új versenyszámot talált ki. Kell a látványossághoz két autó, két csapat, két minden jóval felszerelt műhely és 48 óra. A feladat, hogy a két kompánia minél látványosabb és jobb hangú autót építsen ennyi idő alatt, a nézők szeme láttára. A siker nem maradt el, és rövidesen talán magyar csapattal is találkozhatunk egy ilyen összecsapáson.

Magyar kiállítót csak egyet sikerült felfedeznem, a Densiont. Egy galériát hozott: híres festményekre emlékeztető vásznakba vágták-szerelték a cég termékeit, Mona Lisa mosolygott az MP3-játszóra, és Picasso kék korszaka találkozott az iPod-adapterrel.

Az újonnan megjelenő cégek viszont nem a magas művészettel kívánták felhívni magukra a figyelmet, inkább csinos lányokkal. Ez leginkább egy spanyol cégnek, a Vietanak sikerült, ezüstbe öltözött hostesseivel. A Becker talán kevésbé bízott a lányokban és autóhifi-termékvonalában, ezért a rendkívül látványos standján kis boltot is nyitott, ahol szemövegeket, órákat, ruhákat, sőt még kempingfelszerelést, piknikkellékeket is vásárolhattunk - ez lenne a patinás cég jövőképe?

Idén leglátványosabbak az extrémtuning-autók voltak. Az Alpine egyedi, plexikormányba épített navigációs képernyőjét már tavaly is megcsodálhattuk, és idén is hatott. Az organikus üvegszálszobrászat több alkotása is bámulatba ejtő volt, de ilyenekkel már régóta lehet találkozni. Hogy egy ajtó a gyár által kitalálthoz képest a másik irányba nyíljon, vagy éppen lamborghinis stílusban felfelé, nos ez még elég meglepő dolognak tekinthető. De hogy valaki a hátsó lámpák helyére is egy-egy kis LCD monitort szereljen, az már tényleg dilinyós dolog. Kiváncsian várom, hogy jövőre ugyan mit tudnak még ezen a téren újítani a tuningmesterek.

És nagyon várom, a jövő évi kiállítás milyen újdonságot hoz, az idei, kissé kevésbé vérpezsdítőre, kevéssé előremutatóra sikerült után.