Megszületett a Tata Nano megfelelője a platós teherautók között: négy kerék, fél tonna terhelhetőség, zárt fülke, jelképes áron.
A Gio ugyanúgy Indiában készül, mint a Nano – bár nem a Tata, hanem a Mahindra & Mahindra üzemében – és a tervezés elsődleges célja itt is az alacsony ár volt. A gyártó célja az volt, hogy kényelemesebb alternatívát kínáljon az Indiában igen népszerű háromkerekű, Piaggio alapú mini-teherszállítókkal szemben. A végeredmény egy lassú és betegesen keskeny, de zárt fülkés gombkerekű teherautó-karikatúra, ahol láthatóan a célszerűség volt az elsődleges tervezési szempont.
Formatervről nemigen beszélhetünk – egy peresztrojka utáni Zil teherautó igazi szépség a Gióhoz képest – de ez itt lényegtelen is: a minimális ár és az alacsony fenntartási költség mindenért kárpótolja a majdani tulajdonosokat. A szerkezetet egy 9 lóerős Kohler dízelmotor hajtja – nyilván bőven 100 km/h alatti csúcssebességgel, és minimális gyorsulással, főleg ha kihasználják a maximális terhelhetőséget – amely a gyáriak szerint 3,6 liter gázolajjal is beéri száz kilométeren.
A Mahindrának messze nincsenek olyan vérmes reményei a mini-teherautóval kapcsolatban, mint a Tatának a Nanóval: ugyan egy-egy példány ára átszámítva alig 630 ezer forint, de éves szinten csupán 20-30 ezer példányt terveznek eladni, mivel nem remélhetik, hogy a Gio kiszorítja a még kedvezőbb árú háromkerekű robogó-teherautókat.
