Ilyet sem láttunk még: a Jaguar elkészítette a tökéletes autót, aztán a szériagyártásra átalakították, majd most, a modellfrissítéskor visszatértek az eredeti formához. Pedig az XF esetében épp ez történik, az idei felújítás során ugyanolyan résnyire nyitott lámpákat kapott a típus, amilyeneket az előzetesként bemutatott C-XF-en láttunk évekkel ezelőtt.
A frissítés formai része itt nagyjából ki is merült: bár újak a lökhárítók, a motorháztető és a hátsó lámpák is, ezek a módosítások nemigen szólnak bele az összhatásba. Igazi újdonságokat csak a motortérben találni: az XF új változata már négyhengeres dízelmotorral is kapható lesz. A Land Rover által is használt 2,2 literes blokkból ezúttal 190 lóerőt és 450 Nm-es csúcsnyomatékot hoztak ki, mi bőségesen elég a nagydarab szedán lendületes hajtásához is. A nyolcfokozatú automata váltóval kombinálva a dízel 8,5 másodperc alatt gyorsíthatja az XF-et százra, és 225 km/h-s végsebességet biztosít a számára. A lényeg ezúttal persze nem a száguldás lehetősége – arra az XF más változatai sokkal alkalmasabbak – hanem a fogyasztás: óvatosan hajtva, a stop-start rendszert használva 5,4 literrel is elmehet 100 kilométert vegyes ciklusban, az átlagos szén-dioxid-kibocsátása pedig 149 g/km, ami még manapság is inkább kisautókra jellemző érték.
A Jaguarnak nincs könnyű dolga: az Audi, a BMW és a Mercedes sokkal szélesebb modellpalettájával és motorkínálatával eleve előnyből indul a britekkel szemben, de egy ilyen négyhengeres dízellel talán nagyobb eséllyel harcolnak majd a flottavásárlók megrendeléseiért.
