Ettől becsicskulnak a jobbágyok

Van úgy néha, hogy egyszerűen már túl sok az ember pénze. Olyan sok, hogy már a carrarai márvány kandallóban sem tudja elégetni, hogy már megenni sem tudja, egyszerűen már minden megvan a gyereknek, az asszonynak, a szeretőnek. Ez a rohadt pénz pedig csak ömlik, ömlik, mint csapból a víz és szinte megfojtja. Ilyenkor csak egy lehetőség marad: teljesen értelmetlen és látványosan felesleges vagy vacak dologra kell elkölteni, ez az igazi királyság és ez a két cég mindezt segít megvalósítani.

Afzal Kahn úgy érzi, hogy ő nem akárki. Sajtóanyagában szerényen jegyzi meg, hogy az olyan autóépítők, mint Zagato, Bertone vagy Pininfarina jól ismertek a világban, de Angliának is szüksége lenne egyre, ezért vágott bele az ingatlanozás mellett ebbe a bizniszbe is. Ezzel – tényleg minden alázattal felvértezve – egyenesen a fent említett három olasz mellé emelte magát. Ami azért több, mint egészséges önbizalomra vall, úgyhogy nézzük, mit is kínál nekünk a jó ízlésű mester.

Elsősorban mattfekete színt és xenont. Afzal tudja jól, hogy a trendeket nem szabad komolyan venni. Aki igazán ad magára, az kitart az elképzelései mellett és idővel a világ is rádöbben majd arra, hogy tévedett. Ezért Kahn kitartóan, évek óta gyártja a mattfekete Land- és Range Rovereket, oda se neki, hogy már 4-5 éve is ciki volt, nem beszélve 2015-ről. Ő tud valamit és kész.

Olyannyira, hogy nem átállja egyenesen coachbilderként, azaz kocsiépítőként említeni magát, teljesen tévútra terelve azokat az ifjú vásárlóit, akik nincsenek tisztában azzal, mit jelent az autóiparban a kocsiépítés. Nos, nekik javaslok egy gyors guglizást, keressenek rá a Figoni et Falaschi, Chapron, Saoutchik vagy a Van den Plas, Karmann, Hebmüller nevekre. De nagyon messzire sem kellett menni a Kahn-standtól, hiszen alig pár méterre ott volt a Carozzeria Touring Superleggera kiállítása, igaz, ők csak 1926 óta foglalkoznak átépítéssel és olaszok.

Szóval nehogy valaki lépre menjen és elhiggye, hogy Afzal Kahn egy karosszériaépítő, mert nem az, attól függetlenül, hogy mit állít magáról. Kahn karosszériaépítése egyelőre kimerül abban, hogy kettévág egy Defendert, majd beletold negyven felesleges centimétert (azt is csak az orrába és persze a létravázba), majd egy közepesen ügyes kárpitossal bebőrözteti az így kapott ordenárén aránytalan valamit, belelapátol egy GM-féle LS3-as motort (ami aztán végképp nem egyedi dolog) és elnevezi mindezt Huntsman-nek, azaz vadásznak. Mondjuk a neve nem rossz: így kell összevadászni a marhákat, akiknek aztán el lehet adni.

Az mondjuk számunkra is érthetetlen, hogy miért kellett megnyújtani szegény Defender orrát. Egyrészt Nagy-Britanniában tucatnyi cég épít ilyen kompakt és rövid amerikai V8-as motorokat (a váltóval együtt elfér hosszában egy raklapon) ebbe az autóba, mindenre létezik kipróbált és bevált eljárás, semmi nem indokolja a plusz negyven centis toldást, ha csak az nem, hogy ennyi kell ahhoz, hogy valaki coachbildernek nevezhesse magát. A motortér képein is jól látszik, hogy az ég egy adta világon semmit nem találunk azon a negyven centin, csak az ürességet. Fogjuk fel légzsákként.

A beltér sajnos nélkülözi a külcsín homogenitását, egyfajta kettősséget kölcsönözve ezzel a Huntsman-nek. Bordó bőr, bordó szövet, krómozott kormányküllők ötvöződnek a Defender fröccsöntött kezelőszerveivel és puritán maradiságával, mindazzal, ami még maradt belőle a Kahn-kúra után. Az összhatás borzalmas és nagyon távol áll a Defender valódi énjétől.

Kahn azonban halad a korral. Érzi ő, mire van szükség és látta tavaly az AMG G 6x6-os sikerét, így ő is elkészítette a maga 6x6-os hajtásképletű Defijét, melynek a Repülő Vadász (Flying Huntsman) nevet adta. Persze Kahn optimalizált, nem épített be okvetlenül semmi olyat, ami macerássá tette volna az egész konstrukciót, vagy nagyon megdrágította volna, nem. Úgyhogy a hasmagasság maradt a régi, kapott egy plusz hajtott tengelyt egy kardáncsuklóval és kész.

Ne várjanak portálhidat vagy terepen oldható keresztstabilizátort, netán külső gáztartályos gátlókat vagy durva emelést. Nem, nem, Afzal tudja, hogy városban ez is elég, az ő vevői sokkal inkább örülnek annak, hogy a B4-B7+ biztonsági norma közötti tetszőleges páncélozást is megkaphatják, ha kell. Ez egy 6x6-os terepjárónál sokkal fontosabb dolog, mint a hasmagasság, átlépő-képesség vagy mondjuk egy csörlő. A minőség pedig olyan, amilyen, nem kell közelről nézegetni és nem kell mondjuk a Brabus standról érkezni, akkor nem bánt senkit. Még úgy sem, hogy a rövid Huntsman alapára 125 ezer angol font. 53 millió forintért pedig senki nem ad bőrös ólajtót krómozott riglivel.

 

Nem így gondolják azonban a Mansorynál! Ott a bántás alapvető szempont és követelmény. Minden, amit ki lehet szerelni és ki lehet cserélni, az legyen karbon. Ha nem megy, akkor karbonfólia. Kellenek a nagy szárnyak, a drámai sárvédők és ha G Mercedest tuningolnak, akkor mindenképpen a sivatagi tematika legyen előtérben. Kell egy lámpasor a tetőre, rejtőszínben, de fixen, lapát nem kell, de legyen terepmintás kárpit a váltókaron is!

És ez még az a termék, amelyet akár el is lehet fogadni.

Na de ne legyenek restek és nézzék meg alaposan a GT Race-nevű csodát, ami egy néhai Bentley Continental GT (nem Speed vagy GT3, csak sima GT) alapokra épül. A Mansory - melyről szinte el sem hiszi az ember, hogy egy bajor cég – így képzeli a GT-versenyzést az utcán. Fekete toldatok elöl, irtózatos diffúzor hátul (hogy egyáltalán bármilyen funkciója van-e, az kérdéses), két szögletes kipufogóvég a gömbölyű autón és olyan sötétzöld-fehér átmenet, amelyet bármelyik hétvégi fényező megirigyelhetne. De legalább 1001 lóerős, hála a turbós V8-nak!

A kínai piacra gyártott, szerényen csak egy Limited Edition-felirattal exkluzívvá tett Cayenne már csak hab a tortán, vigyék gyorsan, el ne kapokodják!

Oh, és a szegény Huracánból lett Torofeo? Értik, humor: toro-bika, trofeo-trófea, egybegyúrva Torofeo, bravó, egyszerűen egészen grandiózus termék lett. Két turbóval, állítólag 1250 lóerővel. Olyannyira, hogy a motortérben lévő keresztmerevítőre elég is csak egy szerény plakett: Limited Edition, Powered by Mansory.

Na, hát ez kell a világnak és annak, aki meg szeretné mutatni a jobbágyoknak, ki a gazda a háznál.