A reggelt a Peugeot-standon kezdtem, mert ahol normálisan a legjobb a kávé – a Volvónál – iszonyatos sokan voltak, várva a tizenöt perccel később kezdődő XC60-sajtótájékoztatót. Átugrok a szomszédba, gondoltam, hiszen úgyis láttam tegnap délután, a még romokban heverő díszletek között valami érdekeset odaát.
Naja, az Instinct. Tegnap kellett volna lefotóznom, mert hiába bújik meg a Peugeot a szalon egyik sötét zugában (miért van náluk mindig ilyen feketeség vajon?), egymás fején taposnak a jónépek, hogy lássák a csodát. Pedig csak egy műanyagból készült tanulmányautó, sejthetően motor nélkül, de azért most egy kicsit több van mögötte, mint a teaserkedés.
Ez a tanulmány ugyanis már az önvezető autó felé mutatja az utat a Peugeot jövőjében. Ne feledjük, Aude Brille, a Peugeot stratégiai igazgatója már tavaly úgy nyilatkozott, hogy a cégnek 2020-ra erősen autonóm járművei lesznek, 2025-re pedig előrukkolnak a teljes önvezetéssel. Hát az Instinct a küszöb ebben a folyamatban.
Hajtásról nem érdemes itt beszélni, mert bármi lehet, mire ennek valamiféle teljesen átalakult utódjából igazi autó lesz, de most egy 300 lóerős összteljesítményű hibrid rendszerről beszélnek. Oké, lelkük rajta, mi ne foglalkozzunk vele.
Sokkal érdekesebb, mit mondanak az autóról, mert azok a technológiák már most fejlesztés alatt állnak. Azt mondják, az Instinct ötféle szinten tudja majd művelni ezt az autonómiát – lesz durva sofőri vezetéstől finoman simogató autonóm üzemmódig mindenféle, amit az ember beállít. Sőt, az autó az autonóm üzemmódot maga is be tudja állítani annak alapján, hogy a gazdi naptárából mennyire megterhelő napot olvasott ki. Máshogy vezet hát haza egy igazgatótanácsi ülésekkel teli tizenhat óra után, mintha valaki egy döglős napon csak délben ugrott ki a szomszédba a szeretőjéhez lezavarni egy numerát. Bár – az is lehet fárasztó. Sőt, elvileg arra is képes, hogy a (netre bekötött) hűtőszekrény tartalmát ismerve kitérőt javasoljon esetleg egy Auchan felé. Az ilyenre mondom azt, hogy szép-szép a tervezés fázisában, de egy nem túl szögletesen élő, a naptárát pontatlanul vezető valakinél a világ legbosszantóbb helyzeteit idézi majd elő.
Kicsit beszélgettem Gilles Vidallal, a design-igazgatóval is az autóról. „Sok-sok magas szabadidőautó-rajzolás után meglepően nagy kihívás, egyúttal felfrissülés volt végre megint lapos kocsit terveznünk, de azt tudtuk – el kell szakadnunk a mostani vonaltól, mert ez a jármű nem a holnapnak, hanem a holnaputánnak szól. A legérdekesebb a belső tér megtervezése volt, mert az itt többfunkciós: vezetéses üzemmódban rendes autóként, kormánnyal, pedálokkal irányítható, de autonóm járműként ezeket el kell tüntetnünk az útból, hogy a sofőr sima utasként, akár vízszintesen fekve, a mennyezetre vetített filmet nézve utazhasson haza”.
Ennyire összetett formai tanulmányok azért nem születnek csak úgy, a kukának. Nem lennék nagyon meglepődve, ha a következő lapos (nem-SUV) Peugeot-n felfedeznénk ennek az autónak a nyomait. Melyik is lesz a következő? Aha, igen, az 508-as. Az már csak egy-két év...
Egyébként Peugeot-ék nagyon elkezdték rázni a rongyot, amikor végre túl voltam az Instincten, és bejutottam a stand fekete obeliszkjének belsejében levő kávézóba, kis híján lefostam a bokám: fekete falak közt fehér bútorok, falakon mindenféle design-képek, hangulatvilágítás, és ami a legérdekesebb – mert súlyos zajcsillapításra van szükség ilyenhez a szalonon – csend vett körül bennünket. Nahát-nahát, a gigakonszern felé vezető úton lépkedünk már? Az Opel megvásárlása után nem túlzás ilyet mondani, bár én még csupa-csupa kérdőjelet látok a döntés környékén.
A másik sztár persze a 3008-as, hatalmas Év Autója-logó alatt az az egyetlen, igazán kivilágított jármű a színpadon. Meg persze kint van egy csomó a most harmatfriss, nagyobb 5008-as SUV-ból (arról olvassák el a menetpróbát, mert már van a TC-n), illetve van egy villanypartner is – nem robotnőre gondolok, hanem a Teepee szabadidő-furgon elektromosított változatáról.
Át tesóékhoz, a Citroenhez. A C3-nál most nincs náluk újabb szériaautó, bár a villamos E-Méharit megint megcsodálom. Tépőzáras ablakok és targatető, minimalista műanyagtest, imádni való silány olcsóság, 68 bőségesen elegendő lóerő és 200 kilométeres hatótáv – kár, hogy 27 000 frankos árcédulát hord. Svájci frankost, tudják...
No meg itt a C-Aircross is. Név is, forma is ismerős lehet korábbról, de az a pár évvel ezelőtti tanulmány nagyobb volt ennél, egyben tanulmányabb. A C-Aircrossból ugyanis még az idén végleges autó lehet, hiszen a konszernen belüli valószínű rokonai, a Peugeot 2008 és az Opel Crossland X (de vicces még ezt így leírni most) szintén a szülőcsatornába dugták már a fejüket.
Airbump, színes díszítések, hatalmas kerekek és csíkfényszórók – a C-Aircrosszon talán még jobban néznek ki az újkori formai jegyek, mint bármelyik másikon. Persze a lebegő műszerfalat és egyéb tanulmányautó parasztvakításokat nem adják majd vele, ha készen lesz, de amúgy annyira véglegesnek tűnik, hogy némi simítás kell csupán, és akár így a szalonokban lehet.
Azt, hogy tele lesz mindenféle érintőképernyővel és kamerával, már most borítékolhatom, s az is biztos, hogy belemegy majd az orrába az egykettes, háromhengeres benzinmotor és a másfeles dízel, négy hengerrel, s nyilvánvalóan kizárólag elsőkerékhajtással. Hogy minek az utódja lesz? A C3 Picassóé, bizony. Mert a mai világnak nincs már szüksége unalmas, célszerű dobozokra, itt a célszerűtlen, de aranyos bucik kora! Talán nem is akkora baj ez.
El a PSA-tól, át a Renault-hoz. Bár ígérgettek valami elektromos csoda-tanulmányt, akárhogy meregetem a szemem, nem látok effélét. Két stand-sztár azért villanyhajtásos – egyik a 400 kilométeres hatótávolságú Zoé, mely kocsi jelentőségét akkor érzi igazán az ember, ha előtte a szállásról gyalog caplatott be a szalonra, hosszan előzve Genf egyik festői forgalmi dugóját, s látva benne sok-sok ilyen autót, még a 200 kilométeres hatótávú változatból. Ember, egy 400-as Zoé már nemcsak helyi közlekedésre jó, hanem akár a családi minit is kiválthatja, nagyon nem mindegy.
De ha már forró most a Zoé-téma, akkor tovább ütötték – kihoztak egy botoxos szteroidokkal telifecskendezett példány is a show-ra, amelynek Schwarzeneggerré szétgyúrt szénszálas teste alatt egy 460 lóerős hajtás lakik – persze elektromos az is. Nem lassú a kicsike, 3,2 alatt van százon, 10 másodpercnél rövidebb idő kell neki a 200-hoz. Még jó, hogy nem készülnek ilyet az utcára szabadítani.
Itt van a tavaly év végi kedvencem is, a Trezor tanulmány. Tiszta Hot Wheels az egész, a piros szélvédőjével, a felemelhető tető-héj ajtajával, a lehetetlenül lapos testével és a nagy-nagy kerekeivel. De hogy micsoda gyönyörű, kalapált alumíniumnak tűnő karosszériája van, az nem is igaz. Bár valószínűleg műanyag az egész és megint csak a modern fényezéstechnika űz velem gonosz játékot. Betettem jó pár gépet a galériába, csak hogy mindenki szenvedjen.
Igazi autónak nem lapos, izgis, pirosablakos csodát, hanem ronda nagy hűtőszekrényt kapunk a Renault-tól – itt az új Koleos, amely Koreában készül, az eredetileg Samsung-autógyárnak szánt komplexumban, s a héja alatt egy X-Trailt találunk. Ázsiában már pár hónappal ezelőtt bemutatták, most pedig mi is megkapjuk a Mégane-hátsólámpás Nissant. Ennélfogva lesz összkerékhajtás is benne, a motorok is megegyeznek a nissanos kínálattal. 4,67 méteres hossz, s a mai Renault-kból ismert belső terek jellemzik még. Fejben már most össze lehet rakni, milyen lesz az úton – hiszen az X-Trailt ismerjük jól.
Van még egy nagy újdonság, de azt nem volt szívem beletenni a francia egyvelegbe – az Alpine, aminek tudom már a nevét is – A110 lett.
