Rossz befektetés a LaFerrari

Az aukciókon elkelt szupersportkocsikkal kapcsolatban érdekes jelenséget mutat a Classic Car Auction Results nevű kutatás. Az évtized csúcs-sportkocsijainak ára nem nő tovább, sőt, egyre nehezebb eladni egy-egy ilyen csodát. A problémát a komplikált hajtáslánc okozza, amelynek karbantartása, illetve felújítása nagy költséget jelent, és erre lassan a gyűjtők és befektetők is rájönnek.

A LaFerrari, a McLaren P1 és a 918-as kapcsán sem ritka, hogy egy-egy befektetési szándékkal vásárolt autót nem használtak soha, és a garanciaidő lejártával az állásból származó hibalehetőségek kiszűrése, illetve a komplikált benzin-elektromos hajtáslánc felújítása, karbantartása csillagászati összegeket emészthet fel.

A kutatás szerint a három szuperautó közül a McLaren P1 a legkelendőbb: egy ilyen 1,2 és 1,7 millió font között megy el az árveréseken, és általában akad rá vevő. A Porsche 918-as esetében sokkal több függ a felszereltségtől, színtől. A ritka V12-es Ferrarik iránt viszont egyértelműen csökken a kereslet: az Enzókat, LaFerrarikat és F12 TDF-eket manapság nem könnyű eladni, pedig korábban akár az eredeti vételár háromszorosát is el lehetett kérni egy-egy ilyen gépért.

Úgy tűnik, a szupersportkocsikra is igaz, hogy a drága, elektronikával és elektromos hajtáselemekkel teletömött újabb modellekből sokkal kisebb eséllyel lesznek hosszú életű klasszikusok, amelyek jól tartják az értéküket, mint a régebbi, egyszerűbb műszaki megoldásokat tartalmazó gépekből.