Íme, a japán Rolls-Royce

A Century sokákig az állandóságot képviselte a Toyota kínálatában: 1967 és 1997 között minimális változtatásokkal készült az első generáció. A második leváltásával már csak húsz évet vártak, de jól látszik, hogy minden eszközzel igyekeztek megőrizni az elődök karakterét.

Ebből következően a friss Century sem különösen érdekes látvány. Hatalmas, kicsit a Rolls-Royce Phantomra emlékeztetően szögletes limó, a megszokott szögletes fényszórókkal – bár az újakban már komplikált LED-rendszer világít – és széles, krómozott hűtőmaszkkal. Akár a Crown, ez sem Toyota jelvényt visel, hanem egy arany főnixmadarat ábrázoló jelvényt, és ez jelzi is a lényeget: ennek nincs köze a nép-Toyotákhoz: egész más igényszintet hivatott kielégíteni, egész más áron. Ez már a méretei alapján is sejthető: a hossza 5,335 méter, a szélessége 1,93 méter, a magassága 1,505 méter, a tengelytávja pedig 3,09 méter. Egy ilyen autóban bőségesen van hely, olyannyira, hogy a bal hátsó ülésen ülőnek – Japánban, ahol a kormány a jobb oldalon van, ez a főnök helye – még lábzsámoly is jut.

Az előző Centuryt még egy kivételesen sima járású V12-es motor hajtotta, ám a harmadik generációba egy 5 literes V8-as kerül, hibrid hajtásláncba kötve. A 2UR-FSE jelzésű motor a kódja alapján azonos az előző Lexus LS600h nyolchengeresével – alighanem az egész hajtásrendszer onnan érkezett. További adatokat nem közöltek, de a Lexusban ugyanez a hajtásrendszer 445 lóerős volt. Azt viszont megemlítették, hogy külön ennek a típusnak fejlesztettek különlegesen csendes gumiabroncsokat, és a motorfelfüggesztést is úgy módosították, hogy az utasok lehetőleg a hajtásrendszer létezéséről se szerezhessenek tudomást.

Az autó belsejét nézve fogalmat alkothatunk róla, hogy a Toyota tervezői szerint mi az elegancia. Használtak ugyan fabetéteket, de igen visszafogott mértékben. Az üléseket nem bőr, hanem szürke, frotírra emlékeztető anyag borítja, szürke bőr csak az ülések hátuljára, a műszerfalra és a könyöklőkre jutott. Műanyagot alig látni, és nagyrészt az is zongorafekete. A legérdekesebb részlet a hátsó oldalablakok csipkefüggönye, amely itt nyilván a nyugaton jellemző üveg-sötétítésre egy alternatív megoldás. Emberibb rejtőzködés, emberibb időkre.

A japán autógyártás – a Toyotával az élen – híres arról, hogy a hazai piacra szinte mindent gyárt, ami Európában és Észak-Amerikában más gyártók profiljába illene. A Century kiváló példája ennek: így a helyi cégvezetőknek, hírességeknek, államférfiaknak véletlenül sem kell külföldi gyártmányokban mutatkozniuk, hisz amit egy Rolls-Royce vagy Bentley tudna kényelemben és kifinomultságban, azt biztosan tudja a Toyota limuzinja is.