A Maserati név sokáig hasonlóan jól csengett, mint a Ferrari, de az elmúlt évtized nem tett jót neki. És ezt most a Fiat vezetése is elismerte.
Mike Manley, aki csak hónapokkal ezelőtt vette át a Fiat-Chrysler irányítását Sergio Marchionne halála következtében, természetesen nem önszántából gyakorolt önkritikát: egyszerűen nem tehetett mást, miután a márka a közelében sincs a korábban beígért számoknak. Erre pedig azt a magyarázatot adta, hogy az egész koncepció, amivel eddig próbálkoztak, hibás.
„Azzal, hogy az Alfa Romeót és a Maseratit egy részlegbe szerveztük, két dolgot tettünk egyszerre. Egyrészt így csökkent a Maseratira irányuló figyelem a cégcsoporton belül. Másrészt egy ideig úgy kezeltük, mintha tömegmárka lenne, pedig sosem volt az.” - mondta Manley. Nagy kérdés, hogy ez elég lesz-e magyarázatnak a tulajdonosok felé, akik nyilván nem elégedettek, azt látván, hogy a 2018-ra beígért évi 75 ezres eladási szintnek egyelőre a közelében sincs a márka, sőt, tavalyhoz képest az idén 26%-kal kevesebb autót adtak el, azaz valószínűleg a tavaly elért 50 ezres szintet sem sikerül tartani. A további növekedéshez ráadásul egyértelműen új modellekre, azaz további beruházásra lenne szükség.
A Maseratival az elemzések szerint a lassú modellfejlesztés a legnagyobb probléma: a Levante ugyan alig több, mint két éves, de a bemutatása óta készült új BMW X5, Mercedes GLE és Porsche Cayenne, így már most a régebbi modellek közé számít. Ezen felül a konkurensekhez képest kevés a változatok száma is. Hasonló a baj a Ghiblivel és a Quattroportéval is: egyszerűen nem tudják tartani a lépést a német konkurenciával, sem a változatok számát, sem a frissítés ütemét tekintve.
Egyelőre nem látszik, hogy az új Fiat vezetés a múlt hibáinak beismerése után elő tudna állni egy jó tervvel, ami vagy a nyereség, vagy az eladások, vagy mindkettő növelésére alkalmas lehet. Ám a Porsche példája kiválóan jelzi, hogy a nyereség növelése egy patinás prémiummárka esetében sem lehetetlen, ha a választékkal ráéreznek a vásárlók igényeire.
