Nem estem hanyatt az új Cliótól

A hangoztatott forradalomnak nem sok nyoma, bár tény, hogy alaposan megújult a Clio belül. Ha a B szegmensből élő konkurencia lennék, nem szarnám össze magam egy beülés után.

A Clio marketingje vakvágányon fut. Szép, ha egy típusnak múltja van, hát még, ha hozzá hagyománya, hozzáégett karaktere, de nem biztos, hogy amikor nyakunkon a villanyforradalom és talán egy kínai kisautós invázió, azon érdemes elmélkedni, hogy jajj, mekkora szó, hogy ebben minden korábbi generációból ott van valami kézzel nehezen fogható. Ez nem a 911-es szintje, ahol minden generáció fontos az utókornak, ez a kategória az olcsó használati tárgyaké, hagyjuk a szentimentális köröket a múltról, legyen inkább tényleg forradalom, amiről a kampány másik fele szól.

A külsőn nincs nagy húzás, simán hozzá lett igazítva az aktuális arculathoz, bent viszont már meglátszik, hogy minden részleget munkába fogtak. A szegmenshez képest tényleg szokatlanul jó tapintása mindennek, azt megadom, bár hátul több kemény műanyag maradt, mint kéne és helyből sem érzem, hogy sikerült volna megváltani a világot.

A középkonzolba integrált álló kijelző akart lenni az a valami, amit hozzá kötnek majd a generációhoz. A B szegmensben ennek tényleg lehet súlya, még ha nem is ilyen nagyban lesz majd alapból: 7 és 10 col között több méretben lesz. Van digitális műszerfal is a kiállított autóban, de valószínű ez is távol lesz majd a fapadtól. Sehol nem látni azt a forradalmat, amit annyit emlegettek, de az előző generáció szélsőséges franciaságától sikerült kitalálni egy tök másik irányt és azt megcsinálni rendesen. Rendben van, de ennél több ingert nem tud kiváltani az emberből első beülésre.