Alapos átszervezés jön a Renault-nál
Az látszik a Renault új önmegmentési tervén, hogy a cégvezetők egyfajta kötéltáncra kényszerülnek. Egyrészt csökkenteni kell a költségeket, másrészt a cég legnagyobb részvényese, a francia állam, illetve a szakszervezetek nyilván hallani sem akarnak bezáró gyárakról és utcára tett munkásokról.
A legfontosabb kommunikációs trükk, amit Jean-Dominique Senard, a Renault elnöke bevetett, az, hogy csak említették azon gyárak nevét, amelyeknek a sorsa kérdésessé vált, de rögtön hozzátették, hogy a konkrét lépések előtt még tárgyalnak az érintettekkel. Ugyanakkor, ahogy Senard fogalmazott, a Dieppe-i Alpine üzem, a Flins-ben Nissan Micrákat és Renault Zoékat készítő üzem, a Fonderie de Bretagne alkatrészgyár, valamint a Douai-ban és a Mauberge-ben műküdő gyárak nem működhetnek tovább úgy, ahogy eddig, mivel nem elég hatékonyak. Magyarán valószínűleg megszűnnek a jelenlegi formájukban, de ezzel kapcsolatban még senki nem tiltakozhat, hiszen a pontos terveket még nem hozták nyilvánosságra.
Az legalább egyenes beszéd, hogy a jelenlegi, évi 4 millió autó előállítására képes kapacitást 2024-re 3,3 millióra csökkentik, ennek érdekében a korábban Romániában és Marokkóban tervezett gyárbővítéseket felfüggesztik, és vizsgálják az Oroszországi gyártókapacitás csökkentésének lehetőségét is.
Hangsúlyozták, hogy a drámaian hangzó 14 600 fős létszámcsökkentést, amiből 4600-at terveznek Franciaországban végrehajtani, nem közvetlen elbocsátásokkal szeretnék elérni. Korai nyugdíjazásról, illetve közös megegyezéses státusz-megszüntetésről beszéltek, a következő három év során.
A terv célja a vállalat állandó költségeinek évi 2,15 milliárd eurós csökkentése lenne, amiből mintegy 800 millió euró származhat a fejlesztési folyamatok optimalizálásából, 650 millió a gyártás költségeinek csökkentéséből, és 700 millió egyéb költségcsökkentésekből, például a marketing-költségek megvágásából és a fokozottabb digitalizációból.
A Renault a költségcsökkentés jegyében feladja kínai piaci pozícióit is: a Dongfeng Renault vegyesvállalatot teljes egészében átadják a kínai partnernek, és belsőégésű motoros Renault típusokat már biztosan nem is forgalmaznak a továbbiakban Kínában. A döntés a számok fényében érthető: tavaly 18 ezer autót sikerült értékesíteni a távol-keleti országban, kevesebbet, mint a márka 2016-os bevezetése óta bármelyik évben.
A termékpalettával kapcsolatos kérdéseket egyelőre azzal hárította Senard, illetve az ideiglenes vezérigazgató, Clotilde Delbos, hogy ez már a júliusban érkező új vezérigazgató, Luca de Meo döntési hatásköre lesz.
