A Kyocera nevét mifelénk leginkább a vállalat nyomtatói kapcsán ismerik, pedig a japán elektronikai cég ennél sokkal szélesebb területen mozog otthonosan. Ott voltak az okostelefon-fejlesztés úttörői között, most pedig egy olyan járműtanulmány fejlesztését karolták fel, amely új alapokra helyezhetné az egyéni közlekedést.
A Moeye nevű jármű ránézésre olyan, mint az 1940-es évek végének apró francia kupéi – elsőre a Mathis VL 333-as jutott róla az eszünkbe – de semminek nem a másolata. Még belül is hozza ezt az érdekes régieskedő stílust, csak a középkonzol fekete üvege gyanús ami azért inkább a 60-as évek futurizmusa. Meg az a tény, hogy kormánykerék és pedálok sincsenek, és kikapcsolt állapotában a műszerfal helye is egy nagy, kopár, szürke felület.
A titokzatos jelenség magyarázata az, hogy a Moeye nem a hagyományos értelemben vett autó, bár a legtöbb tekintetben annak próbál látszani. Teljesen önvezető, az utasnak csak az uticélt kell megadnia, a szürke felület pedig egy 1,2 méter széles, hajlított LCD panel, amelyen a nyolc külső kamera képe is megjeleníthető, de ezen látszik a menürendszer is.
A tanulmány új megoldásainak egy része olyasmi, amit elég nehéz az általunk használható módszerekkel átadni. A szuperszéles érintőpanel és a középkonzol is különféle finom rezgésekkel válaszol az érintésekre – ez a rendszer a Haptivity nevet kapta – hanggenerálásra pedig a Kyocera szokatlan, hangfal nélküli, piezoelektromos hangrendszerét használják, amely közvetlen módon a burkolat elemeit használja hanggenerálásra.
A Moeye a Tokiói Egyetem kutatóival közös projekt eredménye, és úgy néz ki, egyelőre nincs más célja, mint hogy megmutassa azokat a technológiákat, amelyek a jövőben meghatározhatják a közlekedés továbbfejlesztését. Ebből azonban közvetlenül legfeljebb néhány beszállítói megoldás származhat, nem csodálkoznánk rajta, ha egy autógyártónál is felbukkanna a hangfalmentes hangrendszer egy változata. Hasonló autókkal azonban biztosan nem találkozhatunk az utcákon a következő egy-másfél évtizedben.
