Míg az indiai kormány a Teslával huzakodik, lassan a helyi autóipar is ráfordul az elektromos típusok fejlesztésére. A Tata például a napokban mutatott be egy tanulmányt Avinya néven – a szó szanszkrit nyelven újítást jelent – amelyből 2025-re szeretnének sorozatgyártásra érett típust faragni.
Az Avinya azt az utat követi, amit nagyobb gyártók elektromos tanulmányain évek óta láthatunk: hatalmas belső terű, egyszerű vonalvezetésű, hosszú tengelytávú luxus-egyterű, amely az elektromos hajtás sajátosságaihoz alkalmazkodik. A padlóban elhelyezett akkumulátorok helyigénye miatt a tengelytávja hatalmas, viszont a villanymotorok minimális helyfoglalása miatt lényegében a teljes felépítményt a belső tér töltheti ki.
A tágas belsőt ráadásul bőségesen üvegezték, így még szellősebbnek tűnik, mint a magas övvonal alapján sejteni lehetne. Az viszont meglepetés, hogy nem csak a hagyományos műszerek hiányoznak, de a villanyautókban megszokott érintőképernyőből is csak egy egész kicsi került a kormánykerék közepére. A Tata tervezői ugyanis minden funkciót, amit csak lehetett, a hangvezérléshez kötöttek, és úgy tűnik, ezt elegendőnek is tartják.
Arról egyelőre nagyon keveset árultak el, hogy milyen műszaki megoldásokra építkeztek. A platformot ugyan Gen 3 néven emlegetik, ami arra való utalás, hogy ez már a harmadik generációs elektromos hajtás a cégnél. Ám azon túl, hogy gyorsan lehet tölteni – 500 km-es hatótávról, és 30 perces teljes töltési időről beszélnek – más konkrétumot nem árultak el.
Egyelőre nagyon kevés villanyautót adnak el Indiában, legalább részben a nagyon magas importautó-adóknak köszönhetően. Ez pedig előnyhöz juttatja a helyi gyártókat ezen a téren is, ha időben képesek lépni. A Tata 2025-ös gyártási céldátuma pedig nem tűnik túl távolinak: ha addigra beindítják a helyi villanyautó-gyártást, és közben nem kezd helyben termelni a konkurencia, azzal a helyi piacon nagyot szakíthatnak.
