Martijn ten Brink, a Mazda Motor Europe vezérigazgatója erősen bírálta azt az európai törekvést, hogy 2035-től ne lehessen belső égésű motorral szerelt autókat értékesíteni az EU-ban. Az ellenérzései nem az elektromos autóknak szólnak, hanem azok erőszakos és kizárólagos térnyerésének.
Brink szerint fejlődést nem úgy kell elérni, hogy megmondják pontosan hogyan kell előrébb lépni, hanem úgy, hogy azt mondják meg a mérnököknek és a fejlesztőknek, hogy mi a cél. Ugyanis az ő munkájuk a hogyan kitalálása. Márpedig meglátása szerint ez történt: a politikusok meghatározták, hogyan csökkentsük nullára a károsanyag-kibocsátást: akkumulátor technológiás elektromos autókkal.
A vezérigazgató költői kérdése, hogy vajon érdemes-e kidobni minden más technológiát? Még azokat is, amikről a döntéshozóknak adott esetben fogalmuk is alig lehet? Szerinte a jogalkotóknak az lenne a feladatuk, hogy a karbonsemleges jövőt tűzzék ki célul, a hogyant pedig kreativitással és közös munkával kellene elérni. De nem ez történik, hiszen a gyártók így érthetően a kijelölt technológiai csapásirányba fektetnek erőforrásokat, miközben minden más alternatíva parkolópályára kerül.
A képet egy kicsit árnyalja, hogy a Mazda egyelőre nem tartozik az elektromos autós technológia úttörői közé. A gyártó egyetlen elérhető EV modellje az MX-30, ami nem tartozik a nagy hatótávú elektromos járművek közé. Ugyanakkor a Mazda gőzerővel fejleszti a Skyactiv EV Scalable Architecture platformot, amivel hosszútávon úgy terveznek, hogy 2030 körülre már a kínálatuk 40 százalékának fog alapul szolgálni. Ugyanakkor továbbra is kísérleteznek hibrid technológiával, biomasszával, szintetikus üzemanyagokkal és hidrogénnel.
