Megvolt, hogy az SR-71 Blackbirdhöz is kellett V8?

A valaha készült egyik legmenőbb repülőgép kétségtelenül az SR-71 Blackbird. A Lockheed különleges és titkos projektjeivel foglalkozó Skunk Works-nél készült SR-71 szinte a létező összes aspektusában király: például olyan irgalmatlan gyors volt – bőven Mach 3 fölött tudott stabilan hasítani –, hogy simán lehagyta még a rá kilőtt rakétákat is, miközben pofátlanul jól is nézett ki.

Mivel a hidegháború sötét éveiben egy minden addigi kémrepülőnél durvábbat kellett összerakni, ennek megfelelően a projektnek voltak igen érdekes részletei. Például az, hogy az SR-71-esekkel olyan magasan repültek – nagyjából 30 ezer méteren –, hogy a pilótáknak speciális, űrruhához hasonló öltözékben kellett vezetniük a gépet. Vagy épp az, hogy a Blackbird csak nagy magasságon nyerte el az üzemi formáját, ezért a földön csöpögött belőle az üzemanyag.

Sőt, az indítása se volt egyszerű, ráadásul ehhez a vártnál jóval hagyományosabb technológiát használtak. A két Pratt & Whitney J58 hajtóművet ugyanis nem mással indították be, mint két sima V8-as motorral.

A nyolchengeres benzinesek Buick Wildcatekből érkeztek és speciális kiskocsiba építették be őket, hogy be tudják velük indítani a hajtóműveket. Az egységet el is nevezték, ez lett az AG330 starting cart, vagyis indítókocsi. A 6,6 literes, 400 lóerősnek mondott V8-asból egyébként kocsinként kettőt építettek be.

A motorokat egy függőlegesen álló, az indítókocsi tetejénék kivezetett kardántengellyel kapcsolták hozzá a hajtóműhöz. A J58 elindításához 3200-as percenkénti fordulat kellett, ott beindultak és utána nem is álltak le. A V8-asok ilyenkor általában 4800-as és 4900-as fordulat környékén pörögtek. Érdekes, hogy mennyire más helyiértékekről beszélünk, hiszen majdnem tiltásig kellett forgatni két bitang erős V8-ast ahhoz, hogy ilyen repülő egyik hajtóműve éppen beröffenjen.

Miután a Blackbird egyik hajtóműve beindult, leoldották a kardántengelyt és a kocsit áttolták a másik oldalra és beindították vele a második hajtóművet is. Az AG330-asokban később Chevrolet V8-asokra cserélték a Buick egységeket, később pedig nyugdíjazták is őket, hiszen kifejlesztettek a benzines változat helyett egy hidraulikus megoldást.