Tolatásnál majd vigyázzunk az új Singer DLS Turbóval

A szívómotoros Dynamics & Lightweighting Study, vagyis a Singer DLS után valami nagyot kellett gurítani Kaliforniában, a dollármilliomosok pedig turbókat akartak, méghozzá nagy szárnyakkal párosítva. A Singer így hát az 1977-ben bevezetett Porsche 934/5 versenyautóról kezdett beszélni, majd bemutatta a pályára és utcára egyaránt szánt DLS Turbo modelljeit.

Begurulsz a 964-es Porsche 911-eddel a műhelybe, ha egyáltalán még találsz olyat a piacon, amit nem vásárolt fel a Singer, többek közt Európában is. Majd elmondod Rob Dickinson csapatának, mit is szeretnél pontosan a DLS Turbo program keretein belül, ha már a szívómotoros Singerek gyártásának vége. Kézfogások, tranzakciók, várakozás. Már ez a kettő is eladott példány, hiszen a Singer nem dolgozik hiába.

A Turbo valahol 9,000-es fordulat felett adja le a 700 lóerős csúcsát, annak a léghűtéses motornak köszönhetően, ami amúgy a jól ismert 3.8-literes, hengerenként négyszelepes hathengeres elektromos lefújószelepekkel, vizes töltőlevegő-hűtéssel, álló ventilátorral. Hatsebességes manuális váltó jár hozzá, sperrel.

Az utcai verzió főleg az első splitter és a felül állítható hátsó szárny tekintetében különbözik a pályagéptől. Előbbi itt a Moet Blanc árnyalatban pompázik, míg a versenyváltozat Blood Orange, vagyis kellően narancssárga. Valaki majd bebizonyíthatja vele, hogy miért vérnarancs a neve.

Egyedi gátlók és rugók, az elől 19, hátul 20-colos kovácsolt magnézium felniken pedig Michelin Pilot Sport Cup 2, vagy pályára Cup 2R gumik. A féktárcsák természetesen karbon-kerámia egységek, monoblokk féknyergekkel forrósítva.

Személy szerint mennék ellene a Kremer K3-mal is, illetve azokkal a Porsche versenyautókkal is, amik már a hetvenes években is bőven 700 lóerő felett teljesítettek. A Singerek többsége ugyanis befektetési céllal készül, versenypályán rendesen hajtva pedig sosem látni egyet sem. Az őrületért ettől még jár a pont.