Ha egy furcsa tárgyat sokáig nézünk, általában megszokjuk a látványt. A Renault legújabb tanulmányautója a szabályt erősítő kivétel: századszor megnézve is groteszk jelenség.
Nehéz eldönteni, hogy miért érezzük lehetetlennek az Ondelios külsejét. Talán azért, mert nincs arca? Az autók többsége néz. A lámpái szemek, a hűtőrácsa száj, akár tudatosul bennünk, akár nem. A Renault tanulmányról viszont valami vak iszaplakó hal jut az eszünkbe: a hatalmas hűtőrácsszájhoz benőtt, ferde csíklámpák járnak. Vagy az arányok zavaróak? Talán. Hosszú és magas, de keskenynek tűnik, bár igazából nem az. Az áramvonalas forma nem csúnya, csak valahogy űrbélien idegen.
Belül folytatódik a szokatlan formák sora. Hat kagylóforma fotel, derengő űrkompműszerfal, pszichedelikus minták a plafonon és egész kis monitorerdő az üléstámlákon - színtiszta futurizmus mindenütt. Még az ajtók is passzolnak a képbe: oldalt csupán kettő van belőlük, de végighúzódnak az utastér teljes hosszán, és felfelé nyílnak, akár két nagy szárny. A furcsaság itt nem ötletszerűen jelentkezik, következetesen jelen van mindenütt. Egyértelmű, hogy a tervezők meglepni, és nem gyönyörködtetni akartak a tanulmánnyal.
A furcsa forma persze nem csak öncélú művészkedés eredménye. A 4,8 méter hosszú, 2 méter széles és 1,6 méter magas szabadidő-autó átlagfogyasztása csupán 4,5 liter gázolaj 100 kilométeren, miközben akár 7,8 másodperc alatt is elérheti a 100 km/h-s sebességet. Ez pedig legalább részben a karosszéria kiváló aerodinamikai tulajdonságainak köszönhető: az alaktényező 0,29, ami ebben a kategóriában igen jó értéknek számít. Az alacsony fogyasztás persze a hajtáslánc érdeme is: az Ondeliost egy kétliteres, 205 lóerős és 450 Nm csúcsnyomatékú négyhengeres dízelmotor, valamint két, Li-ion akkumulátorokról táplált, 20 kW, azaz 27 lóerő teljesítményű villanymotor mozgatja. Jórészt a hibrid hajtásláncnak köszönhető az alacsony fogyasztás és a hozzá tartozó 120 g/km-es szén-dioxid-kibocsátás, ami ekkora járműtől meglepően jó eredmény.
Az Ondelios elsősorban persze azért készült, hogy a Renault bemutassa tervezői ötleteit a Párizsi Autószalon közönségének, így sok tekintetben jóval radikálisabb, mint bármelyik Renault szériamodell valaha is lesz. Ugyanakkor a hajtásrendszerrel és a jármű néhány stíluselemével valószínűleg sorozatgyártású autókban is találkozhatunk a későbbiekben.
