Élőben más, nagyon más. Körülbelül olyan a különbség, mint a mézes bödönt kívülről nyalogatni, vagy belekóstolni.
Ezeknek a gépeknek lelkük van, hangzik el körülbelül minden második autó mellett álldogáló szájából, és talán nem is nagy a tévedés. De nem csak lelkük: szaguk, hangjuk, kisugárzásuk, ami nem jön át pixeleken keresztül. Ez az Oldtimer Expó varázsa, ezért jó itt lenni. Meg persze a Totalcar tizedik szülinapja miatt, hiszen itt együtt ünnepelhet az egész flúgos bagázzsal, akik kitelepítették a komplett szerkesztőséget Angélástul, Winklerestül két kanapéra egy vetítővászon alatt.
Aki túljutott a kürtőskalácsos-kolbászsütős illatdurungon (ahová később korgó gyomorral majd visszatér), a banánformájú csarnokba lépve tizenkét támadó autóval találja magát szemben. Ha a meglehetősen vegyes felhozatal egy nepper kínálata lenne a kilencvenes évek közepéről, nem sok jövőt jósolhatnánk a vállalkozónak. Csodabogarak egytől-egyig, és annak ellenére, hogy még nem töltötték be harmincadik életévüket, annyira ritkává váltak, hogy konzumidióta agyunk már rég törölte őket az időszakos memóriából, amit utcaképnek hívunk.
A Totalcar tizedik szülinapjára összegyűlt ünneplő autórajról elég annyit elmondani, hogy youngtimerként kategorizálják őket, vagyis nem elég öregek még a valódi veteránsághoz, de bőven túl vannak már az időszakon, amikor még illik feltenni a korra irányuló kérdést. A tulajdonosok fanatizmusára pedig talán a VW Golf Country gazdája szolgáltatja a legjobb példát. Szomorúságában, hogy nem tudja megmutatni a sziszifuszi munkával restaurált autót alulról, álmatlanul tölthette az éjszakát, de nem hiába. Reggelre kigyulladt a rajzfilmes villanykörte a feje fölött, és már kotorta is elő a csavarhúzót a szerszámosládából, hogy lecsavarozza a tükrös gardróbszekrény ajtószárnyait, amelyek most az autó alatt teljesítik szolgálatukat. Ma már nyugodtan alhat, bár lehet, hogy a franciaágy helyett a kanapén.
De a youngtimer flotta csak előjáték - bár annak elég kiadós. Aki beljebb hatol a krómlökhárítók birodalmába, valódi autótörténelmi ritkaságok látványával, illatával, hangjával módosíthatja legálisan a tudatát. Van, akinek nincs meg James Bond katapultüléses autója a Goldfingerből? Még egy esélyt adok: ugyanennek az autónak az utánozhatatlan ércesen felhörgő szívóhangjával indul az Aranyszem is. Ha még így sem ismerős, akkor is lenyűgöző élőben körbejárni a metálszürke Aston Martin DB5-öt, természetesen makulátlan állapotban, igaz, titkosügynök-extrák nélkül.
Fele annyit sem érne az Oldtimer Expo a márkaklubok fetisizmusba hajló standjai nélkül. Az osztrák lotusosok, akik nehezen értenek szót a magyar közönséggel, az autós kommunikáció mindenki számára érthető módját választották: félóránként beindítják a kétarasznyi kipufogós versenyautójukat, és kövér gázfröccsökkel rednáztatva tartanak sajtótájékoztatót.
A Mini klub más szórakoztató programmal készült: szétfűrészeltek egy komplett Mini motort váltóstul, és fúrógéppel forgatva szemléltetik Harry Weslake zseniális konstrukciójának belső működését.
Aki a Rolls Royce-ok mellett ásítozva sétál el, legyintve, hogy ez a gazdagok hóbortja, vigasztalást lelhet a szocialista járműipar ékköveiben. Az Ezeröcsi nem csak a rádióból szól élőben, de teljes manifesztációjában is megcsodálható. A kiállított KGST-termékek közül a CCCP-vörös Lada 1500 ilyen állapotban talán egyedülálló - de mégsem egészen, hiszen hasonlóan makulátlan 1600-as édestestvére mellett feszít.
Amíg a család a szabadtéren kiállított járgányok mellett majszolja az uzsonnát, ne szégyellje: titokban visszalopakodhat az angol autós sarokba. Rendben, annyi pénzt tisztességesen egy élet alatt sem lehet talán megkeresni, hogy szert tegyünk egy Jaguar E-type-ra, de álmodozva nézegetni azért még lehet. Legalább három remegő térddel megtett lépés, míg elérünk az első lökhárítótól a szélvédőig. Közben elgondolkodhatunk, vajon megcsúszott-e a papír a faxban, amikor átküldték a tervet, vagy direkt lett ilyen aberráltan hosszú a motorháztető.
Nem kell csőlátású autóbuzeránsnak lenni, hogy élvezzük az Oldtimer Expót. Igaz, aktív veterános életet élők nem egy ismerős autóval találkozhatnak, de ők az autók mellett a gazdákat is ismerik, akikkel itt a remek alkalom, hogy kezet rázva megbeszéljék, hol volt az a buktató a tavalyi legnehezebb egyperszázason.
Öreg autót menni látni szombaton is lehet, az OTExpó egyik betétprogramja a Sokadalom, ez nem más, mint előre megadott helyszíneken felbukkanó oldtimerek rajzása városszerte. Fellelési hely ezen a linken.
Nem mellesleg talán ez a kiállítás a leginkább családbarát autós rendezvény az egész éves kínálatban. Már csak a helyszín miatt is. Családapák ne is reménykedjenek, hogy megússzák a Vasúttörténeti Park szemellenzős kötöttpályás alkalmazottainak gyártmányát, a kisvasutat. Higgyék el, nem éri meg az egész estés balhét. Megy egy kört a srác, és elég lesz a rövidebbik mese. Aztán ha elaludt, még egyszer végigjárathatjuk gondolatainkat az enyészettől megmenekített, rozsdahalomból restaurált vagy fészer mélyén álmából felriasztott veteránautókon, és mi is nyugodtan hajthatjuk fejünket álomra - ebben még volt anyag.
