Eifel Classic 2010. szeptember 30–október 2.

Péntek reggel a szokásos zárt felhőzet alatt gurultunk a rajtrámpára. Az előttünk induló 1972-es fekete BMW 3.0 CS német csapata biztos támpont volt a verseny folyamán, mindig pontosan tudták az etapidőket, egy futó percben indultunk, érkeztünk. Jól is mentek ráadásul! Követni egyébként nem lehetett őket, mert nagyon szerették a hat henger 180 lóerejét kiautózni. A WP 6 (Wertungsprüfung 6) a Spedition Grossmann 300 méteres mérése 53 mp-re. Majdnem ezt is túlkomplikálták a sok bójával, de szerencsére nem lett baj belőle. 25 pontunk csak a 34. helyre volt elég. Három nullás eredmény is született, amelyek közül kiemelkedik a mezőny legbehemótabb oldie-ja, az 1972-es „se eleje, se vége” Chrysler Imperial (7,1 liter, V8, 265 LE) teljesítménye.

Wittichben a Dunlop kísérleti pályáján a WP 6-os egy elcsúsztatott dupláján kellett 80-330-100 métereket 12-46-58 mp-re felfűzni. Kis figyelmetlenség, nagy hiba, máris 67 büntetőpontunk lett. Ej-ej… Wirthék ismét győztek, ezúttal 6 ponttal. Navigátora, Ralph Herforth Németország kedvenc színésze, az Opel egyik reklámarca. Markáns egyéniség, sok jótékonysági akcióban vesz részt. A Fiala Ferrari 31-gyel a 6. lett. Jó lesz vigyázni!

Bitburg repterén került sor a hetedik 1/100-ra. Ez a tripla két egymásba tolt és egy közös érkezésű fotocellákra épült. Mi egy stopperre írjuk fel az összes időt, ami 13-26-38 és 51 mp-es érkezéseket jelentett tempós végrehajtással. Nadrág felkötve, indulhatunk. Anna precízen számol, építhetek rá, jön is a jó eredmény, 5. hely, 32 pont. A változatosság kedvéért Wirth hozza újabb szakaszgyőzelmüket 14-gyel, második Luciano Viaro 18-cal. A Gröbmiller Porsche 914-es 30-cal ért be negyediknek, a fekete BMW 3.0 CS két jürgenes csapatának hatodik helyéhez 43 pont kellett. Fiala apuka benézte a feladatot és mindent rontott, a 83. helyen végeztek 263-mal. Szegények.

Biersdorf am See az ebéd színhelye. A meseszép panorámás hotel éttermében együtt étkezünk a BMW 02 turbós Arne és Patrick Stumppékkal. Ők azok, akiket szeretnénk megszorongatni, de nagyon ügyesek. A 19 éves srác teli becsvággyal, a papa meg nagy rutinnal hozza a jó időket. Mondják, hogy szikrázik a levegő a kocsiban, néha annyira veszekednek. Ezek szerint komolyan veszik a versenyzést. A parkolóban állították fel a nyolcadik mérést. Szépen belátható dupla, no problem. Áthajtós slagra indul, majd két fotocella mér. 80 m 11 mp, utána 100 m 27 mp-es érkezéssel. Esküdni mertem volna, hogy jó lett, de a slagon valahogy mindig elmegy az eredmény: 43. hely, 64 pont. Bakker. Az NSU TTS 21-gyel lesz 8., Fialáék 10. (26), a Jürgenek tizenharmadikok 32-vel. Stumppék sem brillíroznak 46 pontjukkal (26.). De legalább kisüt a nap! Irány Luxemburg.

A Colmar Berg a Good Year kísérleti pályája. Néhány éve még versenyeket rendeztek itt. Szikrázó napfény, jó rálátás a pályára: saját időt kell menni, amit egy referenciakörünk határoz meg. Ismét fel kell venni a sisakokat, újra a vigyorgás, start! A háromperces szintidőt választjuk, arra koncentrálunk. Kihúzatom a Nusit, kisuhanunk a pályára, amikor Anna rémülten kiabál, hogy „ne arra menj, mert balra a pálya! Errefelé csak kihajtani lehet!” Egy pillanatra sóbálvánnyá merevedtem. Tudtam, láttam a helyes irányt, mégis megzavart az ukáz. Nusi közben tempósan robog a rossz irányba… Gyors elhatározással a sírból hozom vissza a helyzetet és átvágok a füvön, úgy találok rá a mért szakaszra. A ki nem nyíló ejtőernyővel babrálók lelkiállapotával futjuk meg köreinket, amit el is rontok. 67 századunk csak a 40. helyre elég. Némi gyógyír lelkemnek a Fiala Ferrari 70-es eredménye (44. hely). Velük csatázunk a mechanikus órások kategóriájában, illetve az élboly helyezéseiért. Egyelőre jobbak vagyunk. Ellen Lohr és navigátora, Birgitt Dietel nyernek 1-gyel. Ellen az egyetlen nő, aki DTM-futamot tudott nyerni. 356-os Porschéjuk az Auto Motor und Sport magazin színeiben indult. A Gröbmiller-féle 912-es 9 ponttal a 6. Banyek, vigyázni!

Vissza Biersdorba, gyönyörű tájakon robogunk. Van idő nézelődni, hosszúak az etapidők. Ismét a parkolót bójáztak ki, a mérőcsapat maradt egy helyben. Érthetetlen 38-at csinálok (57. hely), ismét a slag a probléma oka. Stumppék nyerik 0-val, Gröbmillerék 1-gyel a másodikak, a Lohr Porsche a negyedik 2-vel. Kicsit komolytalannak tűntem magam előtt. Biztos támaszom, Anna azonban nem csügged és bátorít. Sokat viccelődünk az etapokon, jó a hangulat. Általában, de nem most.

Már csak egy WP, a 11. van hátra a Nürburgring másik vezetéstechnikai pályáján. A dupla közepén van egy slag, ennek megfelelően 45 pontra sikeredik. A titkos viszont annyira látható, hogy simán rá lehet készülni. 34-re sikerült (40. hely). Ez nem a mi napunk volt. Sokáig bulizunk a célban, jólesik a gulyáslevesként szervírozott bableves. Várjuk az eredményeket. Ha lenne egy gyóntatószék, biztosan kibérelem magamnak és Szent Antalnak felajánlok egy húszeuróst. Az égiek meghallgatnak, nyolcadikak lettünk (372) a két nap után dobogós eredmény nélkül.

Hajszál a levesben a többiek megerősödése: Kahléék 3. (242), Gröbmillerék 4. (270), a Jürgen Jost–Jürgen Möller páros BMW-je 5. 271-gyel, Stumppék a hatodikak 293-mal, míg mögöttünk a szimpi Weber házaspár 1958-as MG A Coupéja 426-tal zárja a pénteket. Schorsch Memmimger bivalyerős Bogara 11. (478), Petr és Thomas Fiala Ferrarija a 13. 521-gyel. Buli híján megyünk aludni. Itt bizony nem minden napra jut vacsora, hiába 1300 euró a nevezési díj. Figyelmesen olvastátok kedves Oldtimer Szuperkupa-résztvevők?

A szombati rövidebb táv miatt később van a rajt. Ködös, nedves idő, de javulást ígér az előrejelzés. Ismét Nürburgring, ezúttal a Grand Prix-pálya az 1/100-as helyszíne. A rendezők belezavarták magukat egy zsákutcába a saját idős értékeléssel. Hogy értse az olvasó: minden csapat az általa teljesített referenciaidőre megy, amit egy fotocellán mérnek. Szerencsétlen esetben egyszerre több kocsi is közelít a mérési helyhez és nagyon könnyen előfordul, hogy tévesen írnak be adatokat, vagy torlódás esetén felborul az egész rendszer.

Most mindkét hibalehetőség maximálisan jelentkezett, több mint negyven résztvevő idejére írták, hogy vizsgálják, köztük Kahléékét és Viaróékét. A mi időnket jól mérték, de nem sok örömünk tellett benne: 44. hely, 46 század eltérés. Nagy volt a zúgolódás és jogosan. Majd legközelebb másképp lesz, de az eredmények java része megmaradt. Kár volt. Nem így az élmény! Óriási dolog a szent aszfalton körözni!

Süt a nap, mire elérjük Mechernich mellett a WP 13 helyszínét. Esküdni mertünk volna, hogy itt lesz titkos, de nem lett. Egy mutatványos kaszkadőrcsapat díszletei között várakozunk a rajtra. A dupla két 180 méteres szakaszán előbb 31, majd 33 mp a szintidő. Wirthék újabb szakaszgyőzelméhez 3 pont kellett, Viaróék 8-cal a másodikak, de ami jobban aggasztott, az Stumppék harmadik helye (9 pont). Mi negyedikek lettünk 26-tal, Fialáék 28-cal hatodikak, a Jürgenek 43-mal tizedikek. Gröbmillerék is emberek, derekasan mellényúlnak és 71 pontjuk csak a 27. helyre elég. Ismerjük az érzést.

Nideggen városka zsebkendőnyi főterén vár a 14. szakasz: 50 m, 9 mp. Annak ellenére, hogy mindkét mérés slagos, jól sikerül és 11 század eltéréssel hozzuk a Nusit a 20. helyre. Viaro 16-ot gurul össze (30.), Wirthék 30-cal érkeznek korábban (56.). Mi van itt? Semmi különös, csak ők is emberek, habár eredményeik szerint precíz robotoknak tűnnek. Ilyenkor aztán megnyugszom. Nagyobb baj, hogy Stumppék 3-mal zárják. Őket már úgysem tudjuk megfogni.

Az ebéd Seehofban, a változatosság kedvéért ismét egy tóra néző hotelben van. Jó az idő, a pulóverek lekerülnek. A sallangmentes étkezés alatt már a következő feladatra koncentrálunk. A parkolóban, az időellenőrző után állították fel a pályát. 80 méter 13 másodpercre – egy szokványos 1/100-as. Mindketten érezzük, hogy jó lett. 6 pontunkkal a 11. helyen vagyunk. Hurrá!

Hosszabb etap jön. Mire a 65. kilométer után befutunk a következő TC-re (Time Control, vagyis időellenőrző), elered az eső. Pulóverek vissza, dzsekik szintén. Az Eifel-hegység hozza a papírformát. Elhagyatott erdei úton torlódunk fel, várjuk a rajtot. Titkosgyanús a feladat, arra számítunk, hogy a végére teszik majd a dupla szakaszra, és tripla lesz belőle. Ó, hogyne! 1100 méter 2 perc 3 mp-re. A rendezők most brillíroztak, sikerült eldugniuk a titkost és a mezőny háromnegyedét megvezették.

Mi is ezek közé tartoztunk, de Luciano Viaro szintén hasonló sorsra jutott. Meg Fialáék és az összes NSU-s: welcome to the club! Kőkemény 500 pontot, vagyis a maximálisan adható büntetést kapjuk. Ellenben Gröbmillerék nem hibáznak (5) és Memmingerék is jól veszik (25) az akadályt. Vigasz nekünk, hogy legalább a titkos sikerült jól, de ezt is csak érzésre mondom. Jól éreztem, 10-re értünk be, vagyis a 10. helyre. Stumppékon nem fogott ki a trükk, ügyesek voltak. Jobbak, mint mi. Orrom a padlóig lógott, de Anna villámgyorsan átlátta a helyzetet és mondta a megoldást: „Apuci! Ez lesz a dobónk!” Igaza lett a szentemnek, de még mennyire.

A célba beérve még hatása alatt voltam a 16-os WP eredményének, de már tűrhetőbben kezeltem a helyzetet. Irány a döttingeni szállás. Készülődünk a díjkiosztóra. Szerintem a 6-8. helyek valamelyike lesz a miénk, talán az ötödik, de ahhoz nagyon sok szerencse is kell. Az sms szolgáltatás csak a feladatok végeztével közli az eredményeket. Mi ráadásul mindig legalább 3-4 alkalommal kapjuk meg egyazon üzenetet.

Anna rosszul viseli a feszültséget, nem szeretné megtudni az eredményt. Ne felejtsék el, mi ekkor még nem ismertük az utolsó szakaszok időit. Aztán jöttek az sms-ek a szakaszokról. Hát, ha ezek megvannak, akkor jön mindjárt az abszolút is. Épp szállunk be a Nusiba, amikor csengés-bongás, ismét befut egy hír. A háziak kinn állnak a kapuban és kérdezik, mi volt. Anna a kocsiból kiált, hogy ne mondjam meg nekik. Olvasom, és elhűlve látom, hogy negyedikek lettünk! Ez a csoda is csak másodpercekig tart, Dianáéknak megmondom, majd lányom kérdezi, hogy „Legalább jó lett? Jobb, mint hatodik?” Titkolózom. Aztán az országúton gurulva elárulom. Nagyot ordítunk, kiadjuk örömünket.

A díjkiosztó helyszíne a Ring Boulevard. Az óriási csarnokban van Európa legnagyobb kivetítője. Felfoghatatlan méretben, rögtön háromszor egymás mellett látjuk viszont az Eifel Classic képeit, filmjeit. Közben kifüggesztik a végeredményt. Első Wirth–Herforth (Opel Ascona B 400) 197 ponttal. 2. Stumpp–Stumpp a 02-es BMW Turbóval (455 pont), 3. Kahle–Göbel (Skoda 110 R) 478 pont. Mi 598 ponttal zártunk. Mögöttünk Gröbmillerék (633), Viaróék (651), a Jürgenek (788), Fialáék (805) és Schorsch Memmingerék (871) végeztek. Elfogultságomnak tudják be, hogy még elmondok pár eredményt: 15. Döhring–Steuerwald – NSU TTS (1191), 20. Blandow–Ziegler – NSU TT (1370).

A homokóra kategóriában (mechanikus időmérő) Kahléék mögött a másodikak lettünk, míg évjáratos kategóriánkban a harmadik hely jutott, ugyanis a Skoda 1971-es, a 02-es pedig 1973-as. Mivel az Opel és a Skoda gyári csapatokkal végzett előttünk, a kiosztott díjak közül csak a kupákat vihették haza, így a legjobb amatőr csapatok, tehát Stumppék és mi vehettük át a szponzorok felajánlásait. A homokóra kategóriáért egy műszerfalra szerelhető stopperóra szettet, a negyedik (vagyis második) helyért meg egy Nürburgring Formula Drive Experience utalványt kaptunk. Annával mehetünk majd gokartozni, hogy élvezni tudja. :-)

Sokáig, majdnem éjfélig maradtunk, de hosszú út állt előttünk, korán kellett kelni, asztalt bontottunk. A kegyetlen ébresztés fél ötkor repített ki a vízágy hullámaiból. Villámgyors pakolás, Anna bevackol hátra, szunyókál tovább. Sietni kell, mert Frankfurt és Würzburg környékén elterelések, útjavítások miatt akadhatunk el. Minél hamarabb legyünk túl rajta, nyomom a gázt. A felkelő nap csoda színeket kever ki. Jól találtam ki az időpontot, sikerül dugó nélkül letudni a legproblémásabb szakaszt.

Nusika száguld. Tartósan 140-en tartom a mutatót, pompásan viselkedik. A hosszú difi legyártatása jó döntés volt, nélküle sokkal hangosabb és szomjasabb lenne autócskánk. Egy lejtőn még 180-ra is felkúszik a sebmérő mutatója. Rezzenéstelenül állja a megpróbáltatást az 1200 köbcenti és a futómű. Sokan integetnek, fényképeznek. Oednél a kötelező tankolásnál szendvicseket is veszünk, különben folyamatosan haladunk. Mire a garázsba érek, 1210 km és 12 óra 20 perc utazás van mögöttünk és összesen, vagyis hat nap alatt 3420 km. Olajjal is bírta, nem kellett utána tölteni, de még kívülről sem borította be, pedig olajpára nélkül nincs is NSU, mondják a tulajok. Az átlagfogyasztás 7,63 literre jött ki.

Idei mérlegünk a három nagy versenyen: Silvretta Classic 8. hely, Sachsen Classic 7. hely, Eifel Classic 4. hely.

Nusi életünk nélkülözhetetlen része lett. Nagyon örülök, hogy egy veteránautó és Anna együttesen teszi széppé, változatossá életem. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Noszvai András
www.hungaria-classic.hu ; www.szuperkupa.hu