Tíz év itt, tíz év ott

Ssangyong Rodius

A minden idők legrondább tesztautójaként számon tartott Rodius Ken Greenley munkája, egy LSD-tripből és mélységes alkoholmámorból született ufó. Greenley a sok Aston Martin és Bentley után valami igazán emlékezeteset akart és sikerült is neki. A konformizmusnak mesterhármast lőve rajzolta meg a Rodiust, amit nem lehet nevetés nélkül körbejárni, annyira vicces. Külsején túl viszont egy iszonyúan praktikus és tágas kisbusz annyi pénzért, amennyiért másból csak lopatni lehet. Tényleg elférnek benne heten (és a csomagoknak is marad hely), a technikája Mercedes, a beltere jól néz ki, mégis ritka, mint a fehér holló. Hiába, a konformizmus nagy úr. (Bevallom, én imádom bárgyú kreténségét.) Reméljük, egyszer még súlyos kultautó lesz.

Alfa Romeo Brera

Szépsége lenyűgöző, formaterve hibátlanul olasz és nagyon Alfa. Vezetési élményben azonban elmarad az előző kupékhoz képest a súlyos Brera, és az sem tett neki jót, hogy a GM standard véhatosa váltotta a gyönyörűséges Alfa-hathengerest. Hiába szól ugyanúgy, hiába néz ki jól: a két, egyforma leves közül akkor is a nagyiét válasszuk.

Honda Civic

Nem akartunk hinni a szemünknek: ennyire radikális autó a kompakt kategóriában? Egyszerű öngyilkosság vagy zseniális jövőbe látás? Az űr-Civic senkit nem hagyott hidegen. Azokat az első vásárlókat sem, akik eleinte a brit munkások hanyagságával szembesültek egy japán autóban. A Honda hamar helyrehozta a hibát és a Civicből remek autó lett (az 1,8-as motor tökéletes), de mára kiderült, hogy nem ez a forma a jövő kompaktjaié, bármennyire is átütő és radikális volt anno.

Chevrolet Epica

Kérdezhetnék, mit keres itt, ehhez azonban tudniuk kell, hogy ez a hajszál híján tökéletes autó. Esküszünk, tényleg. Nem is értjük, miért nem lepi még vastagon a magyar utakat, mikor belépőszinten is – bőven hétmillió alatt – megvan benne minden, ami máshol feláras. Ráadásul a Chevy külön ehhez fejlesztett ki temérdek pénzért két soros hathengeres motort. Egyszer Winkler a pozsonyi K-1 gálára ezzel érkezett, és ott azonnal megkedveltem, együtt hitetlenkedtünk: ez egy koreai autó? Kényelmes, nagy és olcsó, a formája pedig eurokonform.

Honda Legend

Igazából nincs mit ragozni, Karotta remekül megfogta a lényeget már akkor is:

A Legend sajtóanyaga az előző generáció kudarcának elismerésével indít. Történelmi pillanat, a szerkesztőségben csodájára jártunk a prezentáció erről szóló diájának. Igaz, hogy szerepel rajta a Phaeton, a Vel Stais és a 607-es Peugeot is, de akkor is, a Honda nyíltan kimondja, hogy a Legend egyszer már beleállt a földbe, és azt is megmondja, miért: mert azt hitték, eladhatják a BMW- és Mercedes-vásárlóknak, pedig nem, mert a márkanév nem elég kívánatos a mezőnyben, és mert nem volt olyan egyedi tulajdonsága, amivel megfoghatta volna a saját vevőkörét.

Nem kell az autómarketing Rommeljének lenni, hogy belássuk, a helyzet mit sem változott. A kérdés tehát az, hogy mi az ördögért megy a Honda megint házhoz ugyanannak a lónak ugyanazért a lőcséért?

És valóban, miért? Mert a Legend ugyanúgy beleállt a földbe a kétezres években, mint a kilencvenesekben. Az egyetlen, pörgős V6-nak felül jön meg az ereje, olyankor sokat fogyaszt (Papp Tibi felhívta a figyelmemet arra, hogy akkor sem megy), unalmas a kicsit nagyobb Accord-forma. Ezzel egyszerűen lehetetlen betörni a német trió közé. SuperHandling AWD ide vagy oda…

Mercedes-Benz R

Hatalmas (a hosszabbik verzió pláne) és Mercedestől egyáltalán nem várt, konzervativizmust felrúgó minőségi családi kisbusz. Szépsége vitatható ugyan, de valami miatt csak nem fogyott tömegekben sehol. És nem csak az ára miatt.

Kia Cee'd

Itt nincs is mit nagyon ragozni: a koreai kompakt bátran odaállhat bármelyik konkurense mellé. A számító emberek ár/érték bajnokautója.

Audi R8

Bizonyítéka annak, hogy a VW-Gruppe bármit bevállalhat és bármit megtehet. Ezer lóerős, 400 km/órát elérő szupersport? Netán egy soros, öthengeres turbómotor egyetlen modell számára? Esetleg egy középmotoros másik szupersportautó? Mindenre van pénz és mindenre van vevő, a VW tarol az utóbbi 10 évben. Az R8 pedig egy elképesztően jó dolog.

Fiat 500

A csinkve visszatért és azonnal a szívekbe lopta magát. Teljesen mindegy, hogy kicsi dízel, mókás, kéthengeres turbó vagy tűzokádó Abarth, az ötszázassal nagyot dobott a Fiat. Városban kevesebb stílusos cucc gurul. Betűzhetjük is akár: Z-S-E-N-I-Á-L-I-S.

Cadillac CTS

A Cadillac ki tudja, hányadik próbálkozása már Európa bevételére. Hiába a sperr, a jó motor és az ütős formaterv, egyszerűen nem tud gyökeret verni az óhazában. Biztosak vagyunk benne, hogy nem adták még fel.

Caterham Roadsport SV

Csikós és Tibby álma teljesült, mikor – mindenféle fekete mágiának köszönhetően – kijutottak a Szentélybe, ahol Colin Chapman szelleme libeg ide-oda éjszakánként, és kipróbáltak egy igazi Caterhamet, jóval azelőtt, hogy hivatalosan kapható lett volna idehaza is. Kicsit utáltam is őket ezért…

Bristol Fighter

Csikós Zsolt életének fénypontja, hiszen hazai újságíróként (egy kezünkön meg tudjuk számolni, mennyi európai teszt vagy próbaút jelent meg róla) először vezethetett egy Bristolt, ami azon sznobok autója, akiket már a sznobok is kiutáltak maguk közül. Iszonyatosan drága, különösebben nem is szép, de borzalmasan erős és ezer éve ugyanabban a kis, olajos garázsban készül. Több eséllyel látnak Bugatti Veyront tolatva kétkerezni, mint egy igazi Bristol Fightert. A Kopasz lottóötöse, és egy újabb mérföldkő.

Opel Insignia

Az autó, melynek neve hallatán hirtelen mindenki ágynak dől a szerkesztőségben. A létező összes karosszéria-, motor- és hajtáslánc-kombinációban járt már nálunk mutatva azt, hogy az Opel bízik magában. Jól összerakott, pofás autó, bár belülről korántsem akkora, mindenesetre jó útra viszi a márkát az új Astrával együtt. Tán 14-szer írtunk róla, a Totalcar Mármegintegy Vándorkupa ezüst változatát a Mazda3 kapja…

Toyota IQ

Amit inkább hívhatnának Lexus IQ-nak. Egy három méternél kisebb, városi szupermini méregdrágán. Mindannyian eljátszottunk a gondolattal, milyen jó is lenne, ha csak városi futkározásra lehetne ilyen autónk. Irgalmatlanul jól összerakott, remek minőségű és jól felszerelt. A Smart csak a porát figyelheti, de az ára…

Toyota Prius

Szinte érezni, hová és mibe ment évek hosszú során a Toyota fejlesztési költségeinek java része. A Prius korszakalkotó jármű, hiszen naponta használható, megbízható, kompromisszumokat nem követelő, lényegében hibátlan, teljes értékű hibrid. Tele furfanggal és apró, de remek ötletekkel. És megfizethető, használtan pláne, kérdezzék csak Karottát.

BMW 5GT

Na igen, a szépségéről lehet vitatkozni, de a minőségéről és a kényelméről nem. Ráadásul az akkoriban köpködők most sorban állnak érte. Az érthetetlen, kategóriateremtő 5GT-t addig bántjuk, amíg bele nem ülünk. Nincs olyan érzésük, hogy a németek diktálják a tempót az évtized végére?

Volvo S80 1.6D

Nem is értettük, honnan szedtek elő hirtelen ennyi bátorságot a svédek, tán harcias őseik szelleme szállta meg őket, vagy szimplán csak sarokba szorították őket az emissziós normák? Semmi sem biztos, csak az, hogy az S80 1.6D még mindig a downsizing királya, és bármilyen hihetetlen is: teljesen jól működik és használható. Ki látott már ilyet?

Citroën DS3 1.6THP

Mikor az első kör után beestem a szerkesztőségbe, percekig csak hápogtam. Aztán iszonytató szókavalkád esett ki a számon: nem hiszed el, hűez, te, beszarsz, tényleg nem létezik, komolyan, próbáld már ki, én vagyok-e hülye, vagy tényleg…

Tényleg. Nem hülyültem meg. A PSA úgy csinált kicsi izomautót, ahogy azt a hőskorban, a 205 GTI-k és Saxo VTR-ek idejében tudta utoljára. Retróforma nélkül mutatták meg, hogyan is kéne kinéznie és milyennek is kéne lennie egy mai, modern kis forró ferdehátúnak. Erős, játékos futóművel, informatív kormánnyal és csupa ötlet beltérrel. Forma és funkció kis híján tökéletes ötvözete, az év meglepetése számunkra. Papp Tibi, Gyulavitéz, Karotta és Winkler, aki próbálta, szerette, tessék, Winkler szavai: Vagy mi mindnyájan hülyék vagyunk, vagy a Citroën jó autót csinált. Azt nem egészen értjük, hogyan, mert valahogy nem érezzük a pályaívet, azt se lehet kizárni, hogy a vak tyúk talált szemet, de a lényeg, hogy a DS3 nagyon ott van.

Scania R620

Hogy mit keres egy teherautó itt? Egyszerű: ez volt a tavalyi év legnyomatékosabb tesztautója, és talán a legkényelmesebb is. Az olvasóknak tetszett, ez a lényeg. Folytatjuk.

Ferrari 458 Italia

Valójában úgy történt a dolog, hogy tartoztam ezzel Csikósnak. Én elhappoltam előle a sárga Westfieldet, cserébe megígértem neki, hogy a Ferrarira együtt megyünk. Aztán úgy lett, hogy alig pár órával az anyag készülte előtt lett lefixálva minden, egy ilyen autót nem lehet betervezni, csak megcsörren a telefon, beépített emberünk szól: jöhettek, most.

Mindent hátrahagyva rohantunk, remegő gyomorral, ha papucs lett volna rajtunk, akkor abban téptük volna fel a szerkesztőség ajtaját. Mert Csik vezetett már Ferrarit, egy Californiát, de igazi Ferrarit még nem. Az Italia pedig maga az ultima ratio, még akkor is, ha van nála erősebb, sőt, végsebességre gyorsabb is. De a maximális sebesség nem mutat semmit az autó igazi gyorsaságából, és elhihetik: ez a Ferrari felfoghatatlanul gyors. Az öreg Enzo büszke lenne rá, mert nem orrmotoros GT, hanem igazi szerszám, gázpedállal zenélünk rajta. És micsoda gyönyörű szerszám…

Aztán az ad-hoc forgatás egyik szünetében, mikor éppen utolsó korty vizünket ittuk meg a visegrádi szerpentinen, hirtelen füstölgő kerekekkel, éktelen tilinkózással fékezett le mellettünk egy Family Frost Iveco. Az ajtót szó szerint kirúgták a helyéről és egy Ferrari-pólós kedves őrült rohant oda hozzánk azzal, hogy lefotózhatja-e az autót, mert ő a világ legnagyobb Ferrari-imádója, és a kisfia nem hiszi el, ha megmutatja neki. Annyira aranyos, kedves és igazi fanatikus tifosi volt az ismeretlen, a nap pedig olyan kitartóan perzselt, hogy nem egész két másodperc alatt megköttetett az üzlet és mentünk a gyermekként rikongató, mérhetetlenül boldog ismeretlennel két gorombát.

Élete nagy élményével lett gazdagabb, minket pedig a három, ajándékba kapott jégkrém megmentett a kiszáradástól. A sárga Iveco pedig boldogan tilinkózva hasított a hegyek között. Ha olvassa ezeket a sorokat, akkor üzenjük neki: maradjon örökre ilyen lelkes és lánglelkű rajongó.

Chevy Spark 1.0

Hirtelen visszagondolva nem is tudom, tízéves fennállásunk alatt volt-e nálunk ettől lassúbb, kelletlenebb jármű. A Spark amúgy nem is lenne rossz, ráadásul olcsó, üthető-vágható, de könyörgöm, ezt a motort maximum egy gyümölcscentrifugába szereljék, ne autóba.

Mercedes-Benz McLaren SLR

Gyulavitéz idei legnagyobb dobása volt a hiperdrága és gyors SLR tesztje. 130 millió forintnyi tömény szénszál, high-tech, Woking és Stuttgart legjava. Igaz, hogy tervezése során olyan felfogás- és koncepcióbeli feszültségek keletkeztek a McLaren és a Mercedes között, melyek végül a két cég közös, utcaiautó-programjának végét jelentették, de az SLR megszületett, itt volt és mi megéltük a csodát, a kompresszoros AMG V8-at és minden idők leggyorsabb, utcai Mercedesét.

Porsche 911 GT2 RS

Minden idők legfelismerhetőbb sportautójának vídiakemény utcai versenyváltozata. Nincs klímája, helyette atomot robbant a gyomorban, nincs navigációja, cserébe 80 lóerővel erősebb, mint a Le Mans-győztes versenygép volt alig 10 éve, nincs üléspárnája, cserébe csápjaival idegszálainkra kapcsolódik azonnal. Ha ez egy gép, sofőrje egy kifordított kiborg, élő szövet a fémvázban. 9,8 másodperc alatt 200 km/óra, 620 lóerő a hátsó kerekeken, gyönyörhullámok és nirvána.

Karotta egy kicsit meghalt aznap:

Az ára feléből vennék egy 911 GT3-at, 435 lóerős szívómotorral, még egy feslett nejlonharisnyányi réteggel őszintébb élménnyel. A maradékból pedig eltennék gumira, versenypályabérletre és közigazgatási bírságra. És még mindig maradna 15 millió egy nagy tartályra a kertbe, tele 100 oktános benzinnel, hogy 20 év múlva meg tudjam mutatni a fiamnak, hogy milyen érzés volt olyan autót vezetni, amit a villany még csak beindítani tudott. Aztán kipofoznám belőle a büdös kölyköt, mielőtt megöli magát, vissza a dodzsemjébe, én pedig a bánatos nosztalgiámat párhuzamos gumicsíkokkal kenném fel a pusztuló Föld rosszalló arcára.

Citroën C5 3.0V6 HDi

Kell-e nagyobb dicséret egy francia autónak annál, ha Papp Tibi, ez a hidegszemű, kegyetlen és módszeres gyilkos hirtelen rádöbben, hogy kéne neki egy ilyen Citroën? Nem. A hidrós C5 egyszerűen jó autó és pont.

Halló, van itt még valaki, így a végére? Ha igen, akkor nem is marad más hátra, csak a jól ismert blogposzt és az elköszönés így, a tizedik év végére. A gyerek megszületett, lábra állt és járni kezdett, megerősödött és felnőtt. Nehogy azt higgyék, hogy most már minden megy magától és elcsámcsog babérlevélen a fene nagy kényelemben.

Nem. A Totalcar második évtizede csak most kezdődik. És ha terveink sikerülnek, akkor elhihetik: keményebb és szórakoztatóbb lesz, mint valaha. Nem fogunk helyben járni.

Köszönjük.