Nem tudom, ki lehetett az a Michelin-nél, aki úgy 1997 táján a fejéhez kapott: „Srácok, most tankoltam. Már megint rádobtak tíz centime-ot a rohadékok!! Jövőre rendeznünk valami autóversenyt az alternatív hajtású kocsiknak! Hadd csinálja össze magát az összes olajmulti.” Össze is jött a dolog 1998-ban, vagyis abban az évben, amikor a benzin ára itthon elérte a 150 forintot. Megszületett a Challenge Bibendum.
Nekem csak a tizenegyedikre sikerült eljutnom, Berlinbe. Maga Bibendum hívott, aki ugye nem egy elhízott hurkás pacák, hanem a gumiabroncsokból formált Michelin-reklámfigura. A Lisztferihegyi repteret egy benzines autóval közelítettem meg, amelynek tankjában 386 forintos benzin lötyögött. Ööö... hát, a csávó, aki az egészet kitalálta, nem volt hülye.
Persze, akarhatott volna a Michelin bármit, ha a kormányok nem kezdik el intenzíven nyomni a témát: Sarkozy, Merkel és a komplett EU-vezérkar folyamatosan szorongatta az autóipar csapágygolyóit, hogy végre kezdjenek el takarékosabb autókat gyártani. Aztán beütött a válság, a golyók roppantak egy hatalmasat és a roncsprémiumokért, mentőcsomagokért cserébe tényleg le kellett tenni valamit. Olyan cégek kezdtek el hibrideket gyártani, akik korábban csak ekézték a japókat amiatt, köztük a Porsche. Sőt, kiderült, hogy páran elő tudnak húzni igazi villanyautót is a bugyellárisukból. Szériagyártmányként.
Most, hogy a hazai pálya miatt maga Merkel írta a köszöntőt a programfüzetbe, tényleg itt lihegtek a német gyárak, kivéve a BMW-t. A Michelin miatt persze itt volt az összes francia cég, az EU- és állami pénzen a villanyprogramokat népszerűsítő szervezetek, a megszállási zónából jó emlékeket őrző amcsik (Opel, Ford), a mopedautógyártók, egyetemek és a haszongépjármű és busz brancs. Továbbá a japánok, a kínaiak (Volvo plusz még egy cég). És még sokan mások.
Saccperkábé nem kerülhetett az egész buli többe pár milliárd forintnál. Először is, kibérelték a régi, üzemen kívül nyugat-berlini repteret (Tempelhof, Légihíd tér 5.), hangárastul, mindenestül. Behangosították, bevilágították, berendeztek egy hatezer fő etetésére alkalmas éttermet, sajtószobákat, nettel, laptopokkal. Pályákat alakítottak ki a tesztjárműveknek, mentőket és tűzoltókat hívtak, meg gondolom papot is, hogy imádkozzon: az elektromos rendszer bírja a terhelést. Sőt, még egy hidrogénkutat is felhúztak.
A járművek parádéjára sikerült kibérelni a Brandenburgi Kapu környékét, Berlinben hasonló lehetett a csődület, mintha nálunk megindulna csütörtök délután egy ilyen konvoj Kőbányáról, hogy elfoglalja a Hősök terét. Felfoghatatlan méretek ezek, és ekkor még a résztvevők saját költségeiről nem is beszéltünk.
Mindenesetre megfogadtam, hogy nem kezdek el károgni az akkuk, a járművek, esetleg a hidrogén ára miatt. Tudjuk mi van, kész. Az persze vicces, hogy a megnövekedett kínai kőolajkereslet miatt megugró benzinárak miatt átállunk akkus autókra, amelyekhez az akkukat javarészt Kínából vennénk, de minimum az alapanyagot...ja, és a mágneseket a villanymotorokhoz.
Mindegy, ezen tényleg ne rágódjunk, mert a társadalmi és politikai kérdések túlnőnek az autógyártókon is, nemhogy rajtunk. Arra koncentráltam, hogy kipróbáljam, amit lehet.
Ekkora elektroszmogba nem lehet tervek nélkül beleugrani. Így eldöntöttem: hibridbe nem ülök, idő sem lenne rá. Startstoppos dízelbe nem ülök, mert minek? Ahogy benzinesbe sem. Egyetlen kivételt tettem volna: ha a Valeo beígért elektromos szelepvezérlésű Peugeot-ja ott lett volna – de csak egy makettet állítottak ki a hengerfejről. Vagyis kizárólag elektromos hajtású járművek érdekeltek. Azon belül is az autószerű autók.
Rendszám a Segway-en?!
A GM elég szép kis flottát hozott az egyensúlyozó kétkerekűekből, és bárki kipróbálhatta őket. Feltűnt, hogy mindegyiken van rendszám – mint kiderült, ez csupán a kötelező biztosítás túltenyésztett igazolószelvénye, akárcsak egy normál robogó, vagy mofa (Vmax=25km/h) esetében. Ez kérem Németország, itt rend van. Amúgy a Segway nem veszélytelen, valakit levetett magáról, és vagy fél órán át stabilizálták az állapotát, mire elvihette a mentő. Másnap hisztérikusan követelték a fejvédő viselését.
