Autózzunk villámáron?

Nekem csak a tizenegyedikre sikerült eljutnom, Berlinbe. Maga Bibendum hívott, aki ugye nem egy elhízott hurkás pacák, hanem a gumiabroncsokból formált Michelin-reklámfigura. A Lisztferihegyi repteret egy benzines autóval közelítettem meg, amelynek tankjában 386 forintos benzin lötyögött. Ööö... hát, a csávó, aki az egészet kitalálta, nem volt hülye.

Persze, akarhatott volna a Michelin bármit, ha a kormányok nem kezdik el intenzíven nyomni a témát: Sarkozy, Merkel és a komplett EU-vezérkar folyamatosan szorongatta az autóipar csapágygolyóit, hogy végre kezdjenek el takarékosabb autókat gyártani. Aztán beütött a válság, a golyók roppantak egy hatalmasat és a roncsprémiumokért, mentőcsomagokért cserébe tényleg le kellett tenni valamit. Olyan cégek kezdtek el hibrideket gyártani, akik korábban csak ekézték a japókat amiatt, köztük a Porsche. Sőt, kiderült, hogy páran elő tudnak húzni igazi villanyautót is a bugyellárisukból. Szériagyártmányként.

Most, hogy a hazai pálya miatt maga Merkel írta a köszöntőt a programfüzetbe, tényleg itt lihegtek a német gyárak, kivéve a BMW-t. A Michelin miatt persze itt volt az összes francia cég, az EU- és állami pénzen a villanyprogramokat népszerűsítő szervezetek, a megszállási zónából jó emlékeket őrző amcsik (Opel, Ford), a mopedautógyártók, egyetemek és a haszongépjármű és busz brancs. Továbbá a japánok, a kínaiak (Volvo plusz még egy cég). És még sokan mások.

Saccperkábé nem kerülhetett az egész buli többe pár milliárd forintnál. Először is, kibérelték a régi, üzemen kívül nyugat-berlini repteret (Tempelhof, Légihíd tér 5.), hangárastul, mindenestül. Behangosították, bevilágították, berendeztek egy hatezer fő etetésére alkalmas éttermet, sajtószobákat, nettel, laptopokkal. Pályákat alakítottak ki a tesztjárműveknek, mentőket és tűzoltókat hívtak, meg gondolom papot is, hogy imádkozzon: az elektromos rendszer bírja a terhelést. Sőt, még egy hidrogénkutat is felhúztak.

A járművek parádéjára sikerült kibérelni a Brandenburgi Kapu környékét, Berlinben hasonló lehetett a csődület, mintha nálunk megindulna csütörtök délután egy ilyen konvoj Kőbányáról, hogy elfoglalja a Hősök terét. Felfoghatatlan méretek ezek, és ekkor még a résztvevők saját költségeiről nem is beszéltünk.

Mindenesetre megfogadtam, hogy nem kezdek el károgni az akkuk, a járművek, esetleg a hidrogén ára miatt. Tudjuk mi van, kész. Az persze vicces, hogy a megnövekedett kínai kőolajkereslet miatt megugró benzinárak miatt átállunk akkus autókra, amelyekhez az akkukat javarészt Kínából vennénk, de minimum az alapanyagot...ja, és a mágneseket a villanymotorokhoz.

Mindegy, ezen tényleg ne rágódjunk, mert a társadalmi és politikai kérdések túlnőnek az autógyártókon is, nemhogy rajtunk. Arra koncentráltam, hogy kipróbáljam, amit lehet.

Ekkora elektroszmogba nem lehet tervek nélkül beleugrani. Így eldöntöttem: hibridbe nem ülök, idő sem lenne rá. Startstoppos dízelbe nem ülök, mert minek? Ahogy benzinesbe sem. Egyetlen kivételt tettem volna: ha a Valeo beígért elektromos szelepvezérlésű Peugeot-ja ott lett volna – de csak egy makettet állítottak ki a hengerfejről. Vagyis kizárólag elektromos hajtású járművek érdekeltek. Azon belül is az autószerű autók.