Milyen első autót vegyek 150 ezer forintért?

Aki rég túlesett a tűzkeresztségen, tapasztalatból elmondhatja: szinte mindenki az első autóján bukja a legnagyobbat, azt szerelteti (vagy bütyköli maga) a legtöbbet, mégis azzal autózik a legkevesebbet. Ja, és abban volt a legjobb a szex, még ha csak egy kispók volt is a szóban forgó, nyomorult jármű.

Az első autó megvásárlását általában nem a fojtogató igény diktálja, hanem az álmodozás, hiszen az autó a legvágyottabb tárgyi jav az ember életében, ráadásul a felnőtté válás megkerülhetetlen, monolit, négyemeletes betontömbje. Ha neked van, és a többieknek nincs, te máris kiemelkedtél a kiscsajok/csávók közül.

Fentiekből következik, hogy amikor valaki az első autó megvásárlásához kezd hozzá, sűrű a rózsaszín köd a szeme előtt, a pénze kevés, a tudása minimális, azaz, ha van is, az elméleti alapokon nyugszik. És akad még egy szörnyű faktor: aki nem maga spórolja össze a zsét, annak ott lesz még a begyöpösödött szülők akadékoskodása is.

Az első autót megvásárolni készülőnek szinte automatikusan két irányt jelöl ki az élet.

• Ha nem forradalmár típus, seperc alatt bent találja magát egy első szériás Suzuki Swift, netán egy sok légzsákkal felszerelt, alapmotoros, fehér Astra F kormánya mögött. Shit happens A verzió.
• Ha viszont a saját feje után megy, a nagy dac miatt azonnal, ezerrel beleszalad egy szétmállott, agyontákolt, új korában valóban vagánynak/stílusosnak/szupererősnek készült ritkaságba. Valami olyanba, amit kiskorában, a szülei VHS-kazettáin látott imponálóan gazdag, elegáns bácsikkal és nénikkel a kormányuk mögött, esetleg valami nagyonolasz kisvárosban Celentano zenéjére fel-alá rohangászni. Persze csak megvenni tudja, de autót soha nem csinál belőle; együttlétük legemelkedettebb pontja az lesz, amikor az életben egyszer eljut vele a barátnője házáig a szomszéd kerületben. Hazafelé persze a haver vontatja majd. Shit happens B verzió.

Az első autó megvásárlása bizonyos kor alatt igazából nem is autós, hanem pszichológiai, nevelési és családpolitikai kérdés. Mivel lapunk elsősorban járművekkel foglalkozik, ezért a fenti, három más területre tartozó probléma orvoslását átengedjük a megfelelő szerveknek, erőinket a hardver kiválasztására összpontosítjuk.

Csak zárójelben: a cikk azért jött létre, mert lapunk szerkesztősége újságírásból él, nem e-mailes tanácsadásból – efféle igények kielégítésére ott a Nepperűző rovat. Mivel így is tömegével kapjuk a privát leveleket, ám ezekre válaszolni a legnagyobb jó szándék mellett sincs esélyünk, ezért e szörnyen népszerű témát most felkaroljuk egy négyrészes cikkben. Innentől már csak linkeket kell küldözgetnünk az olvasóknak, és elégedettség járja be kicsiny hazánkat. Igen, fel vagyunk rá készülve, hogy a cikk nyomán százával jönnek majd levelek a „hát az XX típust meg miért nem vettétek be a listába?” De tudják: mindent nem lehet.

A levelek elemzése után négy tipikus árkategória rajzolódik ki:

1. az igazán kispénzűek 100-200 ezer forint között keresnek valamit, ami mozogni képes,
2. a valóban autóra vágyók úgy gondolják, akár negyedmilliót is el tudnak különíteni,
3. az óvatos, már kellő tőkével indulók bő 500 ezer forintos kiadásban gondolkoznak,
4. a tehetősebbek majd' egymilliót bekockáztatnának – ide inkább az autót ajándékba kapók, illetve az első kocsijukat viszonylag későn megvevők tartoznak.

Igényből is láthatóan többféle van.

1) Sokan csak olyan kocsit keresnek, amelyik nem rohad le alattuk; ha baja van, olcsón szervizelhető; nem zabálja le a gatyájukat – nevezzük őket BIZTOS autót keresőknek.

2) Mások (jellemzően a kora húszas éveikben járók) olyanra vágynak, amivel meg lehet jelenni a diszkónál, az egyetemi buli előtti parkolóban, ami, ha olcsó is, legalább egyedi gép. Legyenek ők a STÍLUSOS autót keresők.

3) A harmadik csoport tudja jól, hogy erőn felül vesz autót, ezért a vételáron túl nem is akar többet költeni rá, még a benzinkútnál sem. Kitalálták, ők keresik a TAKARÉKOS autókat.

4) A negyedik brancsba azok tartoznak, akik nem szükségből, hanem mehetnékből vásárolnak. Elvárják, hogy a kocsijuk érdekesnek, gyorsnak érződjön a volán mögül. Nekik – ha sportautóra nem is telik – olyan gép kell, ami tud lépni. Legyen az ő autójuk NYOMULÓS.

5) A született autóbuzikból és genetikailag fantasztákból álló ötödik csoporttal inkább nem foglalkozunk. Ők azok, akik kétéves koruk óta tudják, mi lesz az az ötven típus, amit életük során biztosan megvesznek majd. Nekik nem lehet tanácsot adni, mert többnyire nem autóra, hanem szoborra vágynak, amire ráképzelnek egy napsugaras, gazdag életet, s amit hosszas kínlódással egyszer talán működésre is bírnak. Mert van ám már Jaguar fél milkáért, Porsche két kilóért, W140-es bálna-Mercedes hat kilóért… Ők már most a saját, boldog poklukban laknak, elvesztek a társadalom számára, hagyjuk őket békén.

6) Az utolsó csoportba az autózásba igazán későn belevágók tartoznak, akik munkahelyváltás, válás, vagy mondjuk, a család kezelhetetlenné fajult transzportációs igényei miatt kényszerülnek volán mögé harminc-, negyvenegynéhány évesen. Ők atipikus esetek, egy átfogó cikkben nehéz lenne kitérni a szempontjaikra.

Tehát maradt a négy első árkategória, egyenként négy vevőtípussal. Ebben a cikkben a legkisebb pénzűeket vesszük előre, a másik három társaságot jól letudjuk majd a következő két hónap során.

Árszint: 150 ezer forint

A piacon ennyi pénzért a haláluk szélén táncoló autókat kapni. Vizsga – trükkösen ugyan, de – akár még lehet is rajtuk. Legalább olyat keressünk, amin még legalább egy év műszaki van, mert lehet, hogy az a legutolsó a kocsi életében. Tizenkét-tizenöt nyugis hónap sokkal több ám, mint kettő, pláne egy. Garantáltan találkozunk pár jelenséggel a következők közül: rozsda, lelakott belső tér, furcsán kóválygó futómű, utastéri bűz, a gombokat, karokat borító, gumiszerű emberzsír, sok-sok nem működő elektromos és mechanikus funkció.

Amíg gumi, fék, kormányzás, világítás, fűtés, szélvédő és ablaktörlő van, örüljünk. Egy ilyen kocsi másfél, két év alatt szinte biztosan úgyis elkér még egyszer annyi pénzt szervizre, mint a vételára volt, nemritkán annak a háromszorosát is. És egy ilyen autó mindenféle abúzusra – nagy gyorsulgatás, súlyos terhek cipelése, sok-sok városi, illetve nagy tempójú autópályás használat – hihetetlen gyors elfogyással reagál. Csak finoman, óvatosan, legjobban úgy teszünk, ha csak nézegetjük, néha lemossuk, és hátradőlünk – lám, van autónk, szinte olyan, mint másoké, nini, itt még csillog is.

Ja, és az olcsó autót vásárló számára a legfontosabb tanács: ezen a szinten nem számít az évjárat, de a márka, a típus is csak marginálisan, mert mindennél előbbre való az állapot. Ha a szomszédban lakó első tulaj öreg bácsi árulja a kocsit, nyugodtan dobják félre ezt a listát, és vegyék meg, akármi is az. Az előélet, a karbantartottság ismerete mindennél többet ér.