Vége a pániknak: enyhítették a rendszámtörvényt
2008 óta tart az állami szervek intézményesített szerencsétlenkedése. Nem kétséges, hogy vannak akik visszaélnek a szabályokkal, de az sem, hogy több autóst fenyeget feleslegesen a demagóg vacakolás, mint ahányat jóra nevel a jogszabály. Jöhetnek-e végre autóval vakációzni a külföldön élő magyarok?
Tavaly, éppen nyár végén írtam le először, hogy a rendőrök és a vámosok (vagyis, aktuális nevén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal emberei) rászállnak a külföldi rendszámú autók tulajdonosaira, mert szeretnék kiszűrni azokat, akik kizárólag a hazai adózási szabályok kikerülése, illetve a mindenféle közlekedési szabálysértések megúszása érdekében váltottak ki más országbeli rendszámot az egyébként többnyire csak Magyarországon használt autójukra.
Ne legyünk igazságtalanok a rendszerrel, a felbuzdulás nem új. Már 2008-ban is írtunk arról cikket, hogy az akkori hatalom alaposan megpiszkálná a főként Szlovákiában bejegyzett rendszámcsalók lelki nyugalmát, illetve arról, hogy odaát milyen sajátos trükkökkel spórolnak az autók üzembentartói. Gyanús, hogy akkor is, most is azért bukott el a próbálkozás, mert szinte lehetetlen elkülöníteni a külföldön élő magyar autósokat azoktól, akiknek csak a rendszáma külföldi, amúgy most is valamelyik rokkantparkolóban tespednek, nem fizetnek az autópályáért, és derogált nekik a korábban példátlanul magas hazai regisztrációs költség.
A múlt nyári szigorítás eredménye röviden annyi, hogy tényleg megbüntettek néhány tucat autótulajdonost. Akit a többször bejelentett NAV-os, illetve rendőrségi razziák során megállítottak és kérdőre vontak, a bonyolult bizonyítási eljárásban jó eséllyel elvérzett, a rendszámtábláját leszerelték, az autó papírjait lefoglalták, és 100-tól 800 ezer forintig terjedő bírságot kellett fizetnie. Így fogtak talán úgy ezer úgynevezett rendszámcsalót, bizonyára befolyt néhány tízmillió forint a költségvetésbe. Apró mellékhatás, hogy közben rettegésben tartottak néhány tízezer külföldön élő magyart, akik semmilyen törvényt nem akartak megsérteni, de közülük néhányan a fenyegetések hatására nem jöttek haza nyaralni, inkább a Totalcarnak és az alapvető jogok biztosának írogatták felháborodott leveleiket.
A változás sokáig váratott magára, de most úgy tűnik, fű alatt mégis kénytelenek hátrálni egy keveset a jogszabályalkotók. Figyeljük meg, hogy a felsőbb erők ökölrázásának mennyivel nagyobb volt a sajtója, mint annak, amikor a döntéshozók valamiért meggondolták magukat, és visszakoztak. Ilyen az, amikor a hatalom tervezett módon pofára esik, de előtte gondosan felrakja a hangtompítót, hogy mindez ne szóljon akkorát, mint amikor vaktában lövöldözött.
Egy emlékezetes ombudsmani jelentés, majd egy emlékeztetőnek szánt későbbi közlemény hatására, miután volt, aki tovább szigorított volna, július végén, nagy nehezen kilélegezte a törvénygyár a jogszabály-módosítást. Enyhítettek. Az új verzióról elhihetjük, hogy nem csak a valóban csaló kisebbség megfingatásának szándéka ihlette, hanem a náluk nagyságrenddel nagyobb tömeget alkotó többség jogos érdekei is. Nem mellesleg az európai uniós alapjogokat sem árt figyelembe venni, melyre sajnos eddig magasról tettek, akik a zúzós módszerrel kívánták megoldani a rendszámkérdését.
Eddig nem sok szót ejtettünk az Európai Unió intézményeinél dolgozó magyarokról, pedig a rendszámos szívatás őket is érintette. A könnyítés hatására nem csak az eurokraták, de a Magyarországról kiküldött tisztviselők és diplomaták is nyugodtan autózhatnak, sőt, közeli hozzátartozóik is korlátozás nélkül vezethetik a külföldi rendszámot viselő járművet, amikor hazalátogatnak.
A belföldi üzembentartó fogalmát is újraértelmezték, ezzel önmagában elvarrtak egy fontos szálat, amin már több cikkben bosszankodtunk. Akinek van magyarországi bejelentett lakcíme, vagyis nem vándorolt ki végleg a családjával, annak ezután elég lesz csak azt igazolnia, hogy ideje nagy részét külföldön tölti, vagyis szokásos tartózkodási helye egy másik országban van. Maradhat tehát a magyar bejelentett lakcím, ha van mellé egy külföldi is.
Ezzel összefüggésben, néhány hónapja írtunk arról, hogy a polgári perrendtartás szabályai szerint hiteles magánokiratnak minősül egy egyszerű papírra, szabad kézzel írt nyilatkozat arról, hogy a külföldi rendszámú autó magyar vezetője egy napnál rövidebb ideig tartózkodik az országban. Csakhogy ilyen papírt nem írhatott magának az autó tulajdonosa, így elvileg nem vezethette saját, külföldi rendszámú járművét. Keresnie kellett valakit, akit meghatalmazott az egynapos magyarországi ámokfutásra. A régi szabály szerint csak az jelentett kibúvót a tulajdonos számára, ha igazolni tudta, hogy már kezdeményezte az autó magyarországi forgalomba helyezését. Kérdés, hogyan kezdeményezhetett bármit, ha már a hazaúton megbüntethették a rendőrök.
A helyszíni bizonyításhoz az idegen nyelvű igazolásokat és okiratokat lobogtatóknak hiteles fordításra volt szükségük. Ilyen fordítást az Országos Fordító és Fordításhitelesítő irodától lehet beszerezni. Ez is megváltozott, mostantól például a külföldi munkahelyi igazolás egyszerű magyar fordítását is el kell fogadnia a rendőrnek. Eleve nonszensz, hogy egy pofátlanul drága, állami kézben lévő, nehézkesen megszerezhető hiteles fordításon múlott, hogy az autós tudja-e magát igazolni a helyszínen, vagy sem. Ezt is kipipáltuk.
Az egynapos igazolások kora is hamarosan lejár. Szeptember 21-én lép hatályba a sokszor szidott törvény rendszámhasználattal kapcsolatos részének legkedvesebb módosítása. Akkortól ugyanis hat hónapon belül összesen harminc napig vezetheti külföldi munkaadója, ismerőse vagy családtagja külföldi rendszámú autóját, aki erre írásos meghatalmazást kap. Hogy hogyan fogják ellenőrizni a rendőrök, az adóhatóság, vagy bárki, hogy összesen mennyi ideig autózott az illető bármilyen autóval ebben az országban? Vagy azt is az autósnak kell majd bizonyítania? Ugye nem?
Erre talán még sehol nem született hivatalos válasz a klasszikus határátlépési procedúrától sok éve megtisztított schengeni övezeten belül. De arra sem, hogy mit lehet kezdeni egy külföldi rendszámától és papírjaitól megfosztott autóval, valamint egy magyar rendőr által a helyszínen kiállított, csak az ország területén érvényes útvonalengedéllyel.
Csak remélni tudom, hogy a magyar fiaskóból a többi uniós országban is okulnak, és belátható időn belül összeütnek egy minden tagországra egyaránt vonatkozó szabályrendszert. Még most sem késő.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!