Hobbiautó? Nap mint nap látunk, nálunk munkaköri kötelesség. A szerkesztőségben se nagyon lehet úgy eldobni egy golyóstollat, hogy olyat találjunk el, aki épp ne építene egyet. Rá már csak az érdekesebbekre mozdulunk. Mint a tökéletesen lepapírozott, road legal kamionmentő.
A nagy építmények titka, a mozgatórugó, ami miatt belekezdtek az építkezésbe, mindig valami szörnyű traumában gyökeredzik. A kínaiak kiborultak a mongol inváziótól, neki is láttak a Nagy Falnak. Az első egyiptomi fáraót kikaparta egy kóbor kutya, és Luxorig szaladt a lábszárcsontjával, ebből lettek a piramisok. José Mourinhót pedig nem vették fel a Barcelonához, ebből épült végül az elmélet, mely szerint a támadó csapat mindig fél, hogy elveszti a labdát, sokkal jobb a saját tizenhatosunkon bekkelni. De mi vezethet oda, hogy valaki huszonöt tonnás munkagépet építsen szabad idejében, amivel semmi érdekeset nem lehet csinálni? Egy kamionmentőt...
Pontosabban kamion- és buszmentőt, mellyel Miklós a korábbi és a jelenlegi munkáját foglalja keretes szerkezetbe. Nemzetközi buszvezetőként kezdte, aztán összeszedett annyi pénzt, hogy vehetett egy használt autószállító kamiont Németországban. A telephelyük a százhalombattai ipari parkban van, itt kezdődött három éve a nagy ívű hobbiprojekt: egy dupla darus, tengelynél emelő kamionmentő tervezése, megépítése, és persze a papírozás. Miklósnak amúgy a motorozás (is) hobbija, így van meg neki a teljes jogosítványkategória-póker, vagy inkább szín-számsor, az ABCDE, plusz a sporthajó jogsi.
Eredeti szakmája autószerelő, a kamionok üzemeltetéséhez pedig itt a műhely, többek között plazmavágóval. Ha vesz egy kamiont, a régit általában nem adja el, hanem elbontja, és az alkatrészeiből épít valamit, bár egyelőre nem látom a telephelyen a tréler-Godzilla műszaki alapjait. A kamionmentő utáni projekt már látszik a műhelybéli iroda tetején: egy kockalada, amiben a hathergeres Audi RS4 motorja lesz. Mindenki tudja, hogy V8-as kellett volna, de az még épp nem fér be, a hatos meg már pont igen. Na mindegy, az még a jövő zenéje, hiszen bármilyen jól néz ki és tud megannyi kunsztot, még a kamionmentő sincs kész.
A tervezés nagy részét Miklós maga végezte, a mérnök ismerős már csak a látványosan túlméretezett, de kész konstrukcióra adta szakmai és jogi áldását. „Azt mondta, ő nem tud ilyet tervezni, mert fogalma sincs, mire és hogyan van szükség, építsem meg, ő majd utólag lerajzolja.” Kicsit megdöbbentő is, hogy miközben az NKH időnként kivonul, hogy a Tuning Show lambóajtós corsás boyracereit hajkurássza a hiányzó műszaki engedélyek miatt, egy ilyen építményt mennyire könnyű legalizálni. Volt például korábban a cégnél kamionmentő, az is valahol Magyarországon készült és papírozódott. Megemeltek vele egy kamiont, és a hátsó kerekeire állt, de egyébként sem volt valami minőségi termék. Egyfelől érthető, mert nálunk egy nyugati, gyári célgép a büdös életben nem hozza be az árát, így marad a barkács, másfelől azért ez a műfaj nekem, laikusnak veszélyesebbnek tűnik, mint a nagy felni nagy zenével. „Annak a hibái alapján találtam ki, hogy na mi majd csinálunk egyet, ami megfelel, és mindenféle pozícióban lehet vele emelni úgy, hogy a kormányzott kerekek lent maradnak a földön, amikor hátul megnyomja az iszonyatos súly.”
„Ezt jól kitaláltátok”, erősít a sztorira egy nagy darab, láthatósági ruhás illető, aki a szomszéd telephelyről jött át valamiért, de amúgy ritkán látja a szabadban a kamionmentőt. Csak egyetérteni tudok vele, tényleg jó kitalálták. Minden szétszedhető és összerakható, minden leszerelhető, akár egy másik autóra is átépíthető. Most így 10 tonnát tud emelni, tehát egy kamiont egészben is felvehetne. „Idő volt és van, úgy csináltuk meg, hogy minden porcikája precíz.” 20-as lemez a segédalváz, mind J2G3-as acéllemezből, és persze a hegesztődrót is a járműipari szabvány (SG3). A gémtestbe két hidraulika-munkahenger van beépítve, és nem csak úgy be vannak baszarintva a gumicsövek, hanem szépen megépítették a fém csőrendszert. Nem spóroltak a ledekkel sem; külön sor világítja meg a gémen a márkanevet, meg vannak világítva a szerszámosládák, van kivehető lámpa, inverter és 230 volt, földre állítható lámpa és mágnessel mindenhová feltapasztható tolatókamera. És hát elég sok itt a vas. A két milliméteres lemez még hagyján, abból vannak például a kerékívek, de a 15-ös és 20-as lemezeknél, melyekből a gém készült, már az anyagmozgatás sem volt egyszerű.
Miklós tehát kitalálta a konstrukciót, a mérnök utólag megtervezte, az érdemi munka legnagyobb részét viszont Miklós alkotótársa, Bandi végezte. Parádi András szintén komoly hivatásos jogosítvány-felhalmozó, és mintha egész életében a monstrumépítésre készült volna; hegesztő, autószerelő, autóvillanyász. Hogy Bandi hány órányi hegesztést ölt a monstrumba, nem tudják megmondani, de 30 tekercs drót fogyott, ami tekercsenként 12 kilót jelent. A 20-as lemez is úgy van rávasalva a gémcsonkra, hogy 80-as lukakat fúrtak bele, szám szerint negyvenet, úgy is végighegesztették a furatokban. Ekkora popszegecs ugye nem létezik, ezek a hegesztések pedig már fel tudják venni a nyíróerőt. Most 24,5 tonna a kamionmentő saját tömege, ennek megfelelően a gém két nagy hidraulika-munkahengere valamilyen japán hegybontóból származik. Bontóban vették, nem volt drága, úgy 50 ezer forint darabja. A felújítás már húzósabb összeg volt, 600 ezer a kettő, nem csoda, hogy ennyire potom áron meg a bontott hegybontó-munkahenger.
Az első daru 4,5 tonnát emelhet, maximálisra kitolva egyet. A hátsó daru 40 tonna körül, tehát akár szárnyashajót is lehetne vele vízre tenni, ha forgatható lenne a gém, meg öreganyám négykerekű. Az emeléskor amúgy is a tengelyek terhelhetősége az irányadó, hiszen ha letalpalják a darut, tényleg megemeli a 40 tonnát, csak akkor nem megy sehová. Valószínűleg már a kerekek is szétdurrannának, ha beleemelne a 40-be. Vontatni 80 km/h sebességgel lehet, 25 méteres szerelvényhossz felett pedig sárga villogós kísérőjárműre van szükség, de az meg adott: egy 206-os Peugeot.
Levegő nélkül nem old a fék, tehát ha teljesen megmakkant a kamion, levegőt is kell neki adni, hogy vontatható legyen. „Egy gyors felvétel az fél óra. De mindegy: legyen 50 perc.” Tud rudas vontatást is, a legközelebbi fejlesztés egy pápaszemes, guminál fogva emelő szerkezet lesz. Nehezen értem, miért annyival jobb, mint a tengelynél emelni, de Miklós addigra felhalmozott nálam annyi hitelességi keretet így kamionmentésben, hogy elhiszem neki. „Rátolatok a gumira ezzel a pápaszemmel, bedugok egy csapszeget, és kész.”
-Na de ha három hónap alatt egyszer volt szükség kamionmentésre, nem mindegy, hogy tíz perc, vagy az örökkévalóság egy emelés?
-De az is legyen meg. Annak meg kell lennie. Akkor nyugodt vagyok. Ha csak félreállítom, és nem csinálok vele semmit, csak kéthavonta lemosom, azt se bánom. Meg hát ha mégis dolgozni kell vele... az kell a munkához – teszi még hozzá, és a szemüvege mögött megcsillan valami, ami miatt nem is forszírozom tovább a kérdést. Ha meg kell lennie a pápaszemes emelőnek, hát áldásom rá.
Miklós és Bandi az apokalipszisváró őrültekre emlékeztetnek, akik mindent felhalmoznak, bár a kamionmentőre azért évente néhány alkalommal tényleg szükség van; ez tagadhatatlanul gyakoribb eset, mint a világvége. Három éve építik, három hónapja kész, mármint papírokkal, mentésre kész, bár ahogy elnézem a srácokat, előbb borotválkoznak meg a plazmavágóval, mint hogy bejelentsék, ez már tényleg a végleges állapot. Készül még a guminál fogva emelő pillangószem is, de a lényeg, hogy az elmúlt három hónapban csak egyszer dolgoztak vele: egy nyergesvontatót kellett behúzni innen a közelből.
-Full hobbi – mondja végül némi gondolkozás után Miki a kérdésre, elképzelhető-e, hogy a piros szörnyeteg valaha is behozza az árát, vagyis profitábilis vállalkozássá váljon. Inkább csak jó játék a nagy fiúknak.
Megduplázták a vontató levegőtartályát, ami így már kétszer 100 liter, és arra jó, hogy kimehetnek egy kamionért, bevontathatják a vontatót, aztán visszamehetnek, és a rakott pótkocsit is be tudják vontatni, mert van levegő a fékrendszeréhez. Meg persze ha sokat állt, indulás előtt többet kell járatni a motort, hogy feltermelje a levegőt. Mindez úgy derül ki, hogy a demó kedvéért kihalásznak egy felújításra váró Renault Magnumot a sorból, és annak is levegőt kell adni, hogy vontatni lehessen. A végén persze inkább hoznak egy raklapnyi alapterületű bikagépet, azzal indítják be, mert egy parkolóhelyre a vontatóval bejátszani egy ekkora dögöt már nekik sem játék.
Miklós egyébként a kamionjai koordinálásával, a sofőrök eligazításával, az útdíjak intézésével tölti a napjait, kidolgozza a menetleveleket, bejár a Lagermaxhoz, intézkedik. Ritkán van szükség kamionmentésre, hiszen a legtöbb hibánál inkább kimennek a helyszínre, és ott javítanak, mondjuk ha egy kardán leszakad. De ha egy motor beáll, azt be kell hozni. Miklós ugyanakkor nem akar kamionmentéssel foglalkozni, inkább kölcsönadja az autót egy partnercégnek. De látszik rajta a gépjárművezetés iránti elhivatottság, amikor a demonstráció végén a kamionmentővel betolat egy elég passzentos helyre. Egy pillanatra úgy tűnik, igazítani fog, de aztán csak nekem volt furcsa az ív, mert végül egyenletes tempóban, igazítás nélkül rakja be a helyére.
Mire megisszuk a második szarvasi főzős, hamisítatlan műhelykávét, az is kiderül mi volt a trauma, amire valószínűleg a legtöbb pszichológus is a kamionmentő-építést írta volna fel terápiának. „Egyszer engem, mármint az egyik kamionomat egyszer négyszázezerért húztak ki, csak a sárból. Jobb oldalra lehúzódott az árok szélére, és megsüllyedt a kereke. Fél napig tartott, míg visszahúzták az útra, négy jármű ment ki érte. Megkötötték fához is, húzták innen, húzták onnan. Így lett a számla négyszázezer, de hatszáz lett volna, ha nem ismernek. Így meg most már ha mondjuk hív a Tibi, hogy húzzunk már be valahonnan egy nyergest, Tibikém, egy százas lesz, és ennyi. Mert egyébként meg semmi sem itt a benzinkúton robban le, hanem jellegzetesen Debrecenben, vagy Nyíregyházán.”
