5-10 ezer forintos licitekkel juthatott bárki leselejtezett rendőrautóhoz egy tegnapi árverésen, ahol kiderült, a rendőrség igenis foglalkozik a kispénzű autóvásárlók gondjaival. Például eladja nekik, amiből már kannibalizálással sem lehet ép autót faragni.
Az állam az egyik irányba cibálja a használtautó-piacot az ellenőrzésekkel és szigorításokkal, az autónepperek pedig a másikba a saját módszereikkel. Persze az utóbbiak állnak nyerésre. Ennek a világnak épp olyan kötelező tartozéka a kilométer-számláló visszatekerése, vagy a lopott autók legalizálása, mint a budapesti metrónak a Fornettivel keveredő húgyszag.
De mit kínál a rendőrség az autóéhes lakosságnak? Biztos voltam benne, hogy jól fogok szórakozni, amikor tegnap reggel megérkeztem a Bécsi úti használtautó-telepre, ahová rendőrautó- és motorárverést hirdettek. Bemelegítésként utasított a biztonsági őr, hogy ne takarjam ki az árukészletet a robogómmal.
Nem takartam, de mire elkezdődött a műsor, már amúgy is nagy volt a nyüzsgés a murván. Attila, az árverés vezetője szerint többen a huszonéves szolgálati motorkerékpárok miatt jöttek. Az egyiket éppen az a rendőrnő akarta megszerezni, aki korábban nap mint nap dolgozott vele. Sikerült neki és ezzel el is varrtuk a romantikus szálat.
Több mint ötven kicsit, és nagyon szomorú autóroncstól szabadult meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Egyszerűbb lett volna minden másodikat bedarálni, jutott eszembe, amikor fakult kék csíkok és aprólékosan levakart rendőrség feliratok közt lépdeltem a szemerkélő esőben, de a rendőrök nem így gondolták, mert az autók többségét nem végleg, csak ideiglenesen vonták ki a forgalomból.
Bár a megsemmisítéssel teljesült volna az állam fontos, de életszerűtlen célja, hogy kevesebb rozzant autó legyen forgalomban, de ezek szerint odafönt mégiscsak tudják, hogy a szemétre is akad vevő, ha elég olcsón adják, magyar papírjai vannak és ép az alváz-, illetve motorszáma. Az ideiglenes kivonás magától amúgy megszűnik, ha néhány havonta nem hosszabbítja meg a tulajdonos.
Mivel manapság a régi vagy törött autók zömét hátsó udvarokon darabolják fel, hogy a tetemből egy másikat állítsanak helyre és a lopott autókat is hasonló módszerekkel helyezik ismét forgalomba, a letámasztott rendőrautó még akkor is maga a nagy lehetőség, ha nagyon jóhiszeműen állunk az ügyhöz.
Rá lehet pakolni a helyreállításhoz szükséges alkatrészeket és már mehet is tovább. Hogy miért nem javították meg a kishibás szolgálati autókat? Talán mert nem volt rajtuk casco és néhány évente, Európai uniós forrásból úgyis frissül a flotta, viszont karbantartásra és javításra már nincs túl sok pénz.
A rendőrség nemcsak kék lámpás járművekkel dolgozik, hanem bármivel, amiről egy átlagos bűnöző képtelen volna megmondani, hogy nem az övéi ülnek benne. Attila nem beszélhet erről szabadon, pedig látott már ezt-azt, amióta a rendőrség is ügyfél.
Az árverésen 70 ezer forintról indult egy Peugeot kombi 405 licitje. Kis noszogatásra beindul, el lehet vele gurulni bárhová, ami a reggeli csúcsforgalomban látottak alapján sokaknak az autóság szükséges és elégséges feltétele.
Egy Volkswagen Transporter furgon 140-ről rugaszkodott el és 310 ezer forintot adtak érte végül. Sőt, ezen a délelőttön egy kilencvenes évek eleji 316-os BMW-t is leütöttek, alig 200 ezer forintért. Ez is rendőrautó volt, de jelöletlen. Nem kellett viszont senkinek az az ős-Opel Astra, amelynek szélvédőjén valamikor pisztolygolyó hatolt át, majd a vezetőülés háttámlájában állt meg.
Sok-sok Skoda Octavia közt gázoltam amíg a színpad előtt változó intenzitással lendültek a magasba a táblák. A főként kombi Skodák némelyikének csomagtartójában használt gumikesztyű maradt, mintha csak tegnap szállt volna ki a nyomrögzítő a szolgálat végén.
Balesetnyomból is többfélét figyeltem meg, hiszen szinte mindegyik autó törött volt legalább egy kicsit. A szokásos, ráfutásos ütközési sérülések mellett rendőréknél tipikus az elöl-hátul összecsukott forma, de tetőhorpadással és gyanúsan villanyoszlop-jellegű ütközéssel kivégzett autóból is bőven akadt a kollekcióban.
A reménytelen darabokra, az 5-10 ezer forintos licitlépcsők ellenére sem érkezett ajánlat, pedig a telepvezető szerint szakértők állapították meg az egy-kétszázezer forint körüli kikiáltási árakat. Jobb lett volna ötvenről indulni, és akkor hatvanért lett volna vevő. Így a megmaradt autómaradványokat tovább kell görgetni a következő árverésre.
Amikor azt hallom, hogy illegális autóbontót meszeltek le valahol az országban, nyilván nem arra gondolok, hogy maguk a rendőrök bontanak és építenek mindenfélét, pedig náluk is pontosan ez történik. A járőrautó fogyóeszköz, szerencsés esetben csak kitapossák a belét néhány év alatt, szétkapcsolgatják a váltót, megadja magát a hidegen pörgetett motor, de amíg van mit kannibalizálni a járműtelepen, működik a rendszer.
A rendőrautó-árverés érdekes arcok megfigyelésére is tökéletes, hiszen egymás mellett ácsorog a steppelt Helly Hansen dzsekis, úgynevezett megnyerő stílusú autókereskedő, a fogalmatlan megélhetési nepper, és azok a járókelők, akiket őszintén lehet sajnálni. Ők elhiszik, hogy az olcsón vásárolt autó biztosan aranybánya, és ha elég gyorsan lendítik a táblát az árverésen, a piaci ár feléért megoldhatják az autókérdést.
A tűzkáros Suzuki Vitarára vadászó, farmerdzsekis profi nem a valamit olcsón elv alapján keresgélt. Ő kifejezetten a tavalyi román-magyar Eb-selejtező futballmeccset követő hagyományos utcai zavargásban tetőre borított, majd felgyújtott terepjáró teteméért érkezett a Bécsi útra.
Bár a Suzuki kétharmadából fémhulladék kizárólag alapos szortírozás után válhatna, motorblokkja, és váltója, illetve a perifériák kincset érnek. Mivel az eleve árverésekre szakosodott kereskedőnek van egy ugyanilyen, de motorhibás Vitarája, erős csatában elmegy 330 ezer forintig. A két roncsból, kis legózás után lesz még valami, ami kétmillió forintot érhet a magyar piacon.
Más kérdés, hogy ki szeretne beleülni a rendőrség tárgyhasználati kultúrájával elfertőzött Suzukiba, de ezt a kérdést nem csak én nem teszem fel a Vitara-licit nyertesének, hanem gyanítom, a majdani vevő sem, ha végül eladja az autót.
A rendőrautók fele megmarad a negyvenperces jelenet végén, viszont éppen az egyik legdrágább autó sorsa cáfolja kissé a rendőrség hulladékgazdálkodási elképzeléseiről alkotott elméletemet. Ezt kifejezetten azért jegyeztem meg, nehogy bárkinek az legyen a benyomása, hogy a BRFK kizárólag a használhatatlan kacatokból kívánt pénzt csinálni.
Egy fiatal srác olyan szerencsés volt, mint senki a telepen. A műszaki vizsgán jelenleg garantáltan esélytelen autók közt talált egy 2012-es Opel Astrát, amely 30 ezer kilométer után vált mozgásképtelenné egy enyhe karambolban. Ahogy látom, legfeljebb egy-két nap alatt feltámasztható, és a srác szerint, aki egyébként nem is annyira srác, mert egyszer már abbahagyta és most kezdi újra a nepperkedést, a művelet kijön 400 ezer forintból. Így lesz egy egyhatos H-Astrája, amely kevés kilométerrel több mint kétmilliót ér és mindössze 780 ezer forintért jutott hozzá.
Vegyes érzésekkel ültem robogóra a vidám délelőtti program végén. Először eszembe jutott, hogy lám, a rendőrautók kicsit megtörve és néha szétrabolva fejezik be pályafutásukat. Ugyanakkor mégiscsak megnyugtató, hogy a rendőrség gondol a kispénzű autósokra és nem leadja vasba az autómaradékokat, hanem nyilvános árverésen keres nekik új gazdát, hiszen tudják, hogy Magyarországon az autóroncs nem egy folyamat végterméke, csupán köztes stádium a körfolyamatban: egyeseknek megélhetési forrás, mások pedig csak így juthatnak saját autóhoz.
