Már a célban, de fogalmatlanul

A végére kellett volna megértenünk, de a péntek délutáni szakaszon jöttünk igazán zavarba a Soul EV hatótávjától. Ott hagytuk abba, hogy állunk a Kékestetőn, 51 kilométer hatótávval, miközben nyolcvan kilométerre van a Hungaroring, pontosabban a célprogram helyszíne, a Groupama Tanpálya. Mi sem értjük hogyan, de ideértünk, és még csak szoros sem volt.

A Mátra csúcsa és a Gyöngyös közti tizennyolc kilométert lényegében nulla fogyasztással hoztuk lefelé. Igaz, a harminc km/h-s gurulós tempó nem életszerű, de a folyamatosan visszatöltő akksikkal még nyertünk is tíz kilométert: 61-et mutatott a fedélzeti rendszer, azaz miközben befaltunk majd húsz kilométert a távból, kaptunk még tízet. Így leírva már nem is akkora rejtély az egész, de úgy tűnik, öt nap kevés volt, hogy átálljon az agyunk (az mondjuk még mindig rejtély, hogy lehet, hogy felfelé 16,8 kWh-s, lefelé 12,2 kWh-s fogyasztásunk volt ugyanazon az úton, ha lefelé csak gurultunk...).

Szóval nem kellett vontatni, simán ideértünk. Sőt, a végére maradt tizenöt kilométerünk, pedig amikor láttuk, hogy nagyon nagyon ellépünk táv/hatótáv arányban, még a fűtéssel is hedonizáltunk. A pályát viszont kerültük, az M3-as helyett a 3-ason jöttünk a ringre, ahova a villanyautókínálat minden autója, Zoe, Leaf, Model S, NV200, villany 500-as, a januári túránkon használt Soul EV és még egy házilag villanyosított öreg Daihatsu is eljött. A tanpályás szlalomozás közben remélhetőleg elmondják a bennfentesek, hol és mit csesztünk el az úton, és talán ezt az egész hatótáv-homályt is tisztázzák majd. Erről, és a villanyautós országjárás tapasztalatairól bővebben később, miután sikerül végre kialudnunk magunkat, és egy térkép fölött átvettük a számokat.

U.i.: A hó is kibírta, a tanpálya aszfaltjára olvasztottuk.