Használt autót vennél? Ő ment meg az átveréstől
Tudom, mit fog válaszolni, de azért rákérdezek: nem fél, hogy egyszer elássák egy kert végében? Persze, hogy nem. Pedig Péter Gábor eddig több mint ezerkétszáz használt autót vizsgált meg a vásárlás előtt, és több száz esetben beszélte le az ügyfeleit, akiket így vagy úgy be akartak csapni. Lesújtó helyzetkép a magyar használtautó-piacról, a tudatlan vevőkről, az ostoba eladókról egy szakértőtől, akit néha elzavarnak a nepperek.
Péter Gábor nem optimista, mégis érthetetlenül higgadt fickónak tűnik, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mi mindenen ment keresztül az utóbbi években. 2014. nyarán nehézbúvárként merült le a magyar mocsárba, hogy felhozzon néhány használható autót, és olyan sok vevőt mentsen meg az átverésektől, ahányat csak lehet.
Nem tudta, mire vállalkozik, amikor autóvásárlási tanácsadónak állt, de több mint ezerkétszáz eset után már megállni sem szeretne. Gábor hívásra házhoz megy, vagy akár a kereskedésbe, alaposan átvizsgálja a kiszemelt autót, és szóban, majd később írásban is összefoglalja, amit látott. Sokan nem szeretik.
Egy csepeli telepen eddig összesen tíz, korábban alaposan összetört, majd helyrekalapált autót talált, mintha ez lenne a cég specialitása. A nepper messziről felismeri, tudja, hogy nem lesz üzlet, ha valaki Gábor társaságában nézelődik. Máshonnan el is zavarják a szentendrei autószerelő mestert, aki szerint egy kicsit mindenki felelős a piacon kialakult helyzetért. Ilyen a tárgykultúránk, nekünk, magyaroknak. Szeretnénk olcsón megúszni a vásárlást, de nagyon jó autót venni, vagyis mindig jól járni. Legalább egy kicsit.
Biztos ami biztos, Gábor mostanában szigorúan négyszemközt sorolja a vevőjelöltnek, milyen hibákat talált. Kéri, hogy írjam le, manapság bárki lehet kereskedő, és sajnos bárki bele is vág. Sem kereskedelmi, sem autós szakmai végzettség nem szükséges, sokan nem is vállalkozók, csak autókat hoznak be, eladják őket a kinti eladó nevében, majd eltűnnek örökre. Pár száz eurós, de még kitakarítható vacakokat ömlesztenek az országba, amelyekről itthon el fogja hinni valaki, hogy ezt kereste. Nem igaz, hogy az öreg autó feltétlenül rossz, pontosabb, ha azt mondjuk, tömegeknek nincs fogalma arról, mit kell nézni a vásárlás előtt. Nem tájékozódnak, leszámolják a vételárat, majd loholnak haza a zsákmánnyal, amely aztán szépen felfalja a megtakarításokat.
A márkakereskedések és a teljesen legálisan működő murvás telepek sem feltétlenül különbek. Egy e-mailt mutat, friss termés. Néhány napja egy ügyfele szeretett volna vásárolni egy Fiat Scudót, amiben elfér a három gyerek, nem fogyaszt túl sokat, és nem kerül többe hárommillió forintnál. Az autó Gábor műhelyét is megjárta. Itt derült ki, hogy rendesen rohad az alja. Kint talán már nem is ment volna át a műszakin, ráadásul a JTD motorból több helyen szivárog az olaj, leállításkor zörren a kettős tömegű lendkerék. Tipikus ne vedd meg autó.
Egy valódi kereskedő árulta, aki a jelek szerint a magabiztosabbak közül való, hiszen megpróbálta lejáratni az üzletét rontó Gábort, mondván, nem is ért az autókhoz. Azzal győzködte a háromgyerekes autóvásárlót, hogy a rozsdát olcsón el lehet tüntetni, ha alvázvédőt kenünk rá, a dízelmotor akkor jó, ha kicsit szivárog belőle az olaj, a lendkerék pedig még nem esett szét, ezért felesleges hozzányúlni.
Gábort eleve nem a legnaivabbak hívják segítségül, mégis jellemző, hogy szinte senki nem tudja felmérni, pontosan mit engedhet meg magának. A többség csak azt matekozza ki, hogy ha 800 ezer vagy 1,5 millió forintot költ vásárlásra, marad-e bármi másra a következő fizetésig. Ha marad, jöhet az áhított 320d, illetve újabban a benzinesek, hiszen itthon is megfordul lassan a trend.
Néhány hete előre egyeztetett időpontban ment egy márkakereskedésbe megnézni egy H-Astrát. Hiába szólt előre, hogy ki is akarják próbálni az autót, amikor megérkeztek, az Opel a kozmetikában állt, bele sem ülhettek. Az indoklás tökéletes: még száradnak az ülések. Mivel a vevőjelölt ragaszkodott a próbához, kiderült, hogy hiába csillog szépen a fényezés, a motor melegen háromhengerezni kezd. A kereskedő később azt állította, valamilyen szelep cseréjével oldották meg a problémát, de pechjére Gábor észrevette az új gyújtótrafó-sort.
Mivel az Astra rendbe jött, és más gond nem volt vele, a vevő talán sosem bánja meg a döntést. Egy másik esetben viszont azt nem fogja megbánni Gábor ügyfele, hogy nem hitt egy hatos Golf 1,4 TSI DSG eladójának. A sérülésmentesként hirdetett, valójában korábban rommá tört állapotból visszahozott autók kalandos történetéről ma nehéz bármi pontosat megtudni, jövőre viszont bővítik az állami lekérdezési lehetőségek körét, ezért legalább annyi kiderül majd, valaha fizettek-e rájuk itthon kötelezős kártérítést, vagy sem.
Ha viszont az aktuális állami lehetőségen múlt volna a Golf sorsa, már át is íratta volna, aki eredetileg meg akarta venni. De nem ezen múlt, mert Gábor kiszúrta, hogy a jobb oldali torony környékén olvasható vázszám utolsó két karaktere sérült. Amikor az autó alá mászott, meglátta a szivárgásnyomokat a DSG-váltó házán. A próbaúton sokat gondolkodott két kapcsolás közt a szerkezet, máskor pedig sebességben is visszagurult a Golf egy lejtőn.
Fárasztó lehetett a kereskedő hárító mondatait hallgatni, de Gábor ismét megtudhatta, hogy nem jól látta, amit látott. A vevő keresett egy másik autót, a törött Volkswagen eladója viszont pár nappal később felhívta Gábort, hogy frissítették a váltó szoftverét, és most már minden rendben.
Óratekerési helyzetkép
Továbbra is nagyon sokan küldik nekem a hirdetéseket, sőt a hirdetéspárokat, mert tipikussá vált, hogy ugyanazt az autót, ugyanakkor egy alacsonyabb és egy magasabb óraállással is feltöltik a netre az etikus üzletemberek. Péter Gábor egy korábbi ügyfele nem vette meg azt a Budapesten hirdetett Opel Astra GTC-t, amelyet elég lesújtó állapotban találtak a szemlén. Az autó egyhetes turbódízelének vezérlő számítógépe a közelmúltbeli törlés ellenére többféle hibakódot is tárolt, például az EGR-szeleppel kapcsolatosat. Menet közben erősen átjött a motor rezonanciája az utastérbe, a rétegvastagság-mérés a két első sárvédőn és a géptetőn még az egyes elemek különböző pontjain is komoly eltérést mutatott, a tetőkárpit kiégett, a hátsó fék menet közben befog és így tovább. Az autó most is kint van a neten, de már nem a Gábor-féle vizsgálat idején rögzített 212 ezer, hanem 140 ezer kilométerrel.
Egy olvasónk a korábbi autóját, egy manapság szinte teljesen értéktelen Daewoo Leganzát fedezte fel nemrég a Hahun. 2012-ben, 488 ezer kilométerrel vásárolta, majd miután karácsony előtt, az Erzsébet híd kanyarjában elszállt a kormányszervó, elszállt a bizalma is, de megjavíttatta. Egy ismerőse használta ezután, aki megtörte, majd így adták el 2014-ben, 520 ezer kilométeres óraállással. Na, ezt az autót (rendszáma stimmel), most 300 ezer kilométerrel hirdetik, ugyanennyi forintért. Ha valakinek most az ugrik be, hogy mire számít, aki ilyen olcsón vesz autót, annak valamilyen empátiagyógyszer szedését javaslom. Az autoszkópos lekérdezés szépen megmutatja, hogy öt éven belül kétszer tekerték meg a Daewoot.
Attól tartók, valaki hamarosan behuppan ebbe a fehér Skoda Octavia 1,9 TDI-be, melyet a Szlovák út egyik autókereskedésében árusítanak. Olvasónk nemcsak elküldte a hirdetést, de fel is hívta a kereskedőt és megkérdezte az autó rendszámát, majd ez alapján lekérdezte a korábban rögzített óraállásokat az állami nyilvántartásból. Én is felhívtam a céget, ugyanazt a rendszámot diktálták le. Az első, 2013. közepi bejegyezésnél 221 ezer kilométer volt a Skodában, majd szépen emelkedett a szám 2015. januárjáig, de onnantól az autóval rendszeresen és alaposan tolattak. Így lett először 289 ezerből 265, majd ismét 292, végül 347 ezer kilométer az óraállás. Most 190 ezerrel hirdetik és februárban is hasonló kilométerszámot rögzítettek a nyilvántartásban. Találós kérdés: hány kilométert tett meg eddig, összesen ez az Octavia?
Van, aki már a telefonban puhatolózik: a közös átvizsgálás végén segít-e alkudni az árból. Péter Gábor nem segít. Munkája éppen akkor fejeződik be, amikor az ügyfélnek döntést kell hoznia.
Az igazán jó vételek árából nem engednek, és ideje hátrahagyni a több százezres alkuval kapcsolatos illúziókat is, meséli, miközben a gépén pedáns rendben katalogizált adatlapokat nézegetjük. A Jóautót.hu háromféle szolgáltatáscsomagot kínál, de az elsőt, amely a fényezés és a lemezek, illetve az üvegek, a lámpák és más, azonnal kiszúrható hibák ellenőrzését tartalmazza, szinte senki nem kéri. A második szint a legnépszerűbb, ebben már számítógépes diagnosztika és festékrétegvastagság-mérés, illetve próbaút is szerepel, a harmadik még alaposabb, abban a hirdetésben felsorolt extrák meglétének és működőképességének ellenőrzése is benne van. Fájó, bár játékon kívül nevetséges is, hogy a mai átlagos autóhirdetésekben össze-vissza irkálnak mindent, és fenntartják az elírás és a tévedés jogát. Tízből egy tartalma felel meg a valóságnak. Ez Gábor tapasztalata.
Az ellenőrzés akár az első pillantás után is befejeződhet, mert vannak egyértelmű esetek: olcsó autó Ausztriából, porrá rohadt kasznival. Ha a durva rostálás még nem ejtette ki a jelöltet, rádugja a notebookot az autó OBD csatlakozójára, beállítja a márkát és a típust az Autocom szoftveren, majd jönnek a meglepetések. Péter Gábor gépén nem feltört verzió fut, hanem az eredeti, melyet 600 ezer forintért ad és évi 200-ért frissít a fejlesztőcég. A program az autó OBD csatlakozóján keresztül kommunikál, és ha most arra tippeltek, hogy közönséges kódolvasással azonnal kiderül, érdemes-e tovább vizsgálódni, nem tévedtek nagyot. Idáig már a nepperek is eljutottak, nekik is van kütyüjük a kódtörléshez.
Sokkal árulkodóbb viszont, hány kilométerrel korábban törölték legutóbb a hibakódokat. Ha a szoftveres összesítőtáblázat erre vonatkozó rovatában a kettes szám szerepel, mint egy példaként mutatott adatlapon, és nem mondjuk 11520, mint egy másikon, esélyes, hogy a vevőt agymosott autóval várták. Ugyanitt az is leolvasható, hányszor érte el üzemi hőfokát a legutóbbi törlés óta a motor. A magasabb futásteljesítményhez 198-as szám tartozik, az alacsonyabbhoz mindössze négy. Nem minden autótípusnál és nem minden példánynál biztos módszer ez, de a szakértő mozaikot rak össze, tehát nem öt perc alatt ítéli meg a legtöbb autó állapotát.
A kereskedők egy részét komolyan meglepi, ha valaki az átlagnál kicsit többet tud az autókról. Gábor tizenöt éve maga is szerel, ezért már nem hisz abban, hogy bármilyen régi BMW bárki számára megváltás, a franciák és az olaszok pedig kivétel nélkül kohóba valók.
A piac persze éppen így árazza be őket, amiből kicsit az is következik, hogy miközben a többség eleve az enyhén túlárazott Volkswagen-Audi-BMW vonalon pörgeti a hirdetéseket, néhányaknak valójában egy jól kiválasztott Peugeot vagy Citroen, esetleg egy jobb hírű olasz jelentene valódi megoldást. A vita tehát nem arról szól, hogy a németek jobb autót gyártanak-e, mint a franciák vagy az olaszok, inkább arról mi változtatna azon a problémán, hogy tömegek fejébe ékelődött be, hogy a minden kérdésre adható legjobb válasz a BMW, a legrosszabb pedig mondjuk a Peugeot. Alapos döntést csak tájékozott ember hozhat, de ezt fájóan sokan meg akarják spórolni maguknak.
Valószínű, hogy sokáig változatlan marad még a közgondolkodás, viszont ez már nem Péter Gábor hatóerején múlik. Ő is tudja, hogy melyek a legrosszabb motorok, a legbetegebb konstrukciók és ezt mindig szóvá is teszi, ha ilyen ötletekkel áll elő a vevő. Aztán vagy hallgatnak a halk szavú autónyomozóra, vagy nem. Nem mentalitást kínál, csupán egy szolgáltatást, amellyel százezreket, vagy milliókat spórolhat az óvatos autóvásárló, aki hajlandó a tudatába engedni az észérveket, és van 10-18 ezer forintja a vizsgálatra.
Mivel nálunk manapság a tények együtt örvénylenek az illúziókkal, a lehetőségeinket pedig történelmi hagyományunk keverni a vágyainkkal, a csaló kereskedőknek sem kell nagyon aggódniuk. Gábor napjai is csak huszonnégy órából állnak, ennyi idő alatt viszont közel kétezer használt autó cserél gazdát átlagosan, Magyarországon. Jelentős részükkel alaposan átverik a vevőt.
