Nem létező autót hirdettek, jelentkeztem

Mivel üzletszerűen keresgélek autókat, ráadásul mindenféle márka és évjárat szóba jöhet, nagyobb eséllyel botlok bele a manapság iparszerűen gyártott álhirdetésekbe a mobile.de vagy az autoscout24.de oldalakon. Több százezer aktív hirdetés közt megszámlálhatatlanul sok lehet, amely mögött csalók állnak, akik várják a hiszékeny vevőket. A módszerek változatosak, ezért nemcsak a mostani eset ismétlődik, hanem például az is, amelyről már írt a Totalcar.

Két hete egy 2004-es, tehát nem túl öreg és elvileg a rohadós korszak után gyártott Mercedes E200-at találtam az Autoscout24-en. Feltűnően szépen volt fényképezve, és úgy tűnt, az autó valóban szép is, miközben az árát körülbelül ezer euróval a hasonló példányok piaci ára alá lőtte be a hirdető. Ezek a kompresszoros-benzines Mercedesek, ilyen állapotban, ráadásul 200 ezer kilométer alatti futásteljesítménnyel, manapság 5700 euróért (kb. 1,8 millió forint) mennek, miközben ezért a bézsszínű példányért mindössze 4700-at kért a hirdető, amely mégiscsak 300 ezer forinttal kedvezőbb ajánlat.

A hirdetéshez nem tartozott telefonszám, így csak e-mailt lehetett írni az eladónak. Ezt meg is tettem és meglepetésemre egy korábbról ismert szöveg jött hamarosan válaszként. Amúgy a levelet Juliette Binoche küldte, aki minimum névrokona egy híres francia színésznőnek.

Az első levélben írja, hogy az autó nagyon megkímélt állapotban van, a karbantartásokat és javításokat mindvégig szakszervizben végezték, így a szervizkönyv is vezetett. A levél további részében arra kért, hogy adjam meg az irányítószámomat, hogy egy kellemes helyen találkozni tudjunk. Egy újabb levélben ismét elküldte a Mercedes nagy felbontású fotóit és ugyanazokat az alapinformációkat, melyeket a hirdetésben láttam.

Úgy döntöttem, belemegyek a játékba, hogy megnézzem, mi lesz a vége. Miután látta, hogy München mellől írok, jött egy hatalmas regény, amit korábban szinte szó szerint olvastam már egy Golf IV és egy Seat Leon hirdetésében. Az eredeti szövegből most csupán a lényeget emelem ki, mert ezek az állítások tipikusak és ismétlődnek:

A mese szerint Juliette most Franciaországban él, de korábban Németország volt az otthonuk a férjével, aki nemrég elhunyt egy munkahelyi balesetben, ő pedig azért válna meg a Mercedestől, mert az is rá emlékezteti. Az autót időközben már Franciaországba szállította, de az okmányai még eredetiek, vagyis én, a német vevő egyszerűen a nevemre írathatom majd, ha megveszem. Innentől pedig ismét a mesébe illő részletek jöttek arról, hogy az Avantgarde felszereltségű Mercedes újkorától a családé volt, a karbantartások szakszerűen zajlottak, így nincs mitől tartania a vevőnek.

Egy következő levélben Binoche asszony azt javasolta nekem, hogy találkozzunk a francia-német határon, ahová egy barátja is elkíséri majd. Elhozzák nekem az autót és egy hotelben szállnának meg. Ha megvásárolom a csodaszép és nagyon olcsó E-osztályt, helyben megkapom a papírokat és már vihetem is, ígérték ugyanebben az üzenetben.

Itt jön az első poén: hiába kértem, Juliette Binoche nem tudott telefonszámot adni, mert nem beszél németül, csak franciául, és állította, hogy Google fordítóval írt nekem. Persze értettem a tréfát, de azt is tudom, hogy ennyire azért nem tökéletes még a Google szolgáltatása.

A későbbiekben, talán mert érezte, hogy bizonytalankodom, küldött még útlevél másolatot és fényképet is magáról, pedig ezt nem kértem és valljuk be, nem szokás így bizalmaskodni egy autóadásvétel korai fázisában. Amikor írtam neki, hogy küldje inkább az autó papírjainak másolatát, hogy megnézhessem nincs-e tévedés a leírtakban, illetve ne menjek feleslegesen a határra, azonnal kaptam egy szép kerek hazugságot, mely szerint sajnos nem küldheti, mert az Autoscout levélben figyelmeztette a csalókra és, hogy ne adjon ki ilyen adatokat levélben. Azért biztatott is, hogy ha találkozunk, együtt elmehetünk a közeli rendőrkapitányságra, hogy ott ellenőrizzük az iratokat.

Amikor ez a válasz is megérkezett a titokzatos hirdetőtől, aki egy világhírű francia színésznő nevében árusított egy tizenhárom éves Mercedes E200 Kompressort, küldtem egy levelet az Autoscout24 üzemeltetőinek, hogy szerintem csalóba botlottam. Mellékeltem a hosszabbik levélregényt és a hirdetés linkjét is, majd az oldal adminisztrátorai két percen belül törölték a hirdetést a rendszerből.

Nem minden telefonszám nélküli hirdetés mögött áll csalási kísérlet, de ha az e-mailre csak e-mailes válasz érkezik, még mindig telefonszám nélkül, és regényszerű, nem pontosan a kérdéseinkre reagáló, hanem előre megírtnak tűnő üzenet, érdemesebb azonnal másik autó után nézni.

Pontosan nem tudom mi lett volna a mercis sztori vége, azaz akart-e volna előleget, mielőtt találkozunk a francia-német határon, de általában ez a lényeg és a gyakorlat végtelenül sokszor ismételhető, mielőtt valaki bejelenti a csalást a hirdetési oldalon. Elég alaposan megnéznünk az autóról szemből-oldalról készített fotót, mert azon feltűnhet, hogy hiányzik a szélvédő jobb alsó sarkából a környezetvédelmi matrica. Ezen az autón egyébként zöld színű lenne, (Grüne Umweltplakette), de nincs így a csaliautó, az állításokkal ellentétben nem is németországi. 

Nemcsak a többmilliós értékű használt autókkal próbálkoznak manapság, hanem láthatóan a 10 000 euró, vagyis 3 millió forint alatti, tehát itt, Németországban az olcsóbb autók ártartományában is. Juliette Binoche utolsó levelére már nem válaszoltam, de ő sem keresett többé, hogy érdekel-e még a Mercedes, amit egy ezressel olcsóbban kínált, mint amennyit ér.

Ha valaki rákeres a Mercedes hirdetőjének e-mail címére, vagyis a juliette.binoche08@gmail.com-ra, azonnal találni fog néhány korábbi nyomot a csalók munkásságából, a mobile.de-hez köthető Motor-Talk fórumán. Többen folytattak vele az enyémhez hasonló levelezést mindenféle autók hirdetése kapcsán, míg végül akadt valaki, aki pontosította vele az autó átadás-átvételének menetrendjét. Eszerint Juliette és kísérője egy csütörtöki napon érkezett volna meg Strasbourgba, a Comfort hotelbe, majd pénteken mutatták volna meg az autót.

Érdekes feltételeik is voltak, vagyis lettek volna, ha a Motor Talk-bejegyzés szerzője bekapja a horgot. A hirdető ugyanis azt kérte, hogy a vevőjelölt az utazás előtt indítson el Strasbourgba a saját nevére 2000 eurót még az utazás előtt, majd a tranzakcióról szóló bizonylatot szkennelje be és küldje el, a hirdetőnek levélben. Cserébe Juliette Binoche, vagy aki a név mögött áll azt ígérte, hogy szintén elindít egy ugyanekkora összeget, ugyanígy, szintén biztosítékként. 

Több mint valószínű, hogy a színésznő nevében rendszeresen hirdető illető mindig erre a megoldásra futtatja ki a sablonlevelezéseket. Legyenek óvatosak, a kamuhirdetési-piacon manapság komoly pénzek forognak, de minden eurocent a naiv autóvásárlók zsebéből származik.