50 helyett 167 km/óra: elromlott a szupertraffipax?

Néhány héttel ezelőtt keresett meg olvasónk, Krisztina, akinek családja hónapok óta 300 ezer forinttal tartozik az államkincstárnak, de ezt nem érzik jogosnak. Egy október 15-i gyorshajtási ügyről van szó, amelyhez a ma kiszabható legmagasabb közigazgatási bírságról kiállított csekket is mellékeltek. Az ügy elég abszurd ahhoz, hogy foglalkozzam vele. 

A rendőrség azt írja, hogy a Krisztina párjának nevén nyilvántartott Skoda Octavia 2017 október 15-én, délután öt óra körül a 7-es út (119+809 méterszelvényén) Balatonföldvár térségében található szakaszán a megengedett 50 km/óra legnagyobb sebesség helyett 167-tel száguldott. Megsértette a KRESZ megengedett legnagyobb sebességre vonatkozó passzusát, ezért 300 ezer forintot kell fizetnie. 

A Skoda Octavia első generációjának alapváltozata mindössze hetvenöt lóerős, menetkész tömege több mint 1200 kiló, végsebessége 171 km/óra, és több mint tizenöt másodperc alatt gyorsul nulláról százra, tehát nem egy robbanékony autó. Egy ilyen autónak még egy személlyel is több kilométerre van szüksége ahhoz, hogy elérje a végsebességét, és a helyzet alig változik, ha a cél a 167 km/órás tempó.

A rendőrség azt állítja, hogy az automatikusan működő VÉDA kamerarendszer azt a pillanatot kapta el, amikor a Skoda – benne Krisztina, a párja, valamint további két felnőtt és egy gyerek, illetve csomagjaik – háromszorosan túllépte a lakott területen megengedett sebességet. Ők egészen biztosak abban, hogy nem gyorshajtottak, de gyakorlatilag semmilyen bizonyítékuk nincs, mellyel tisztázhatnák magukat. Mielőtt elárulom, milyen esélye lenne bárkinek, hogy megcáfolja a VÉDA-mérés eredményét, lássuk, kik voltak azok a szerencsés autósok, akiknek az utóbbi években hasonlóan abszurd ügyekből sikerült kimászniuk.

Tóka Zsoltnak hat éve azért kellett volna fizetnie, mert a rendőrség kamerája lefotózta, amint húszéves, rohadó Fiat Talentójával 198 km/óra sebességgel száguld az M1-es autópálya tatabányai szakaszán este, a szakadó esőben. Tóka úr végül azért úszta meg, mert a Fiat márkaimportőre adott neki egy igazolást, mely szerint ez a furgon új korában is csak 110-120 kilométeres sebességre volt képes. Röhejes lett volna, ha a rendőrség nem engedi őt el, ezért megtették.

A rendőrség akkor sem akarta kiröhögtetni magát, amikor három éve megírtuk annak a budapesti üvegesnek az ügyét, akit szintén 300 ezer forintra akartak megbüntetni, miután egy traffipax-felvétel szerint furgonja 241-gyel tolatott a budapesti Mogyoródi úton. Az ő ügyéről is megírták a határozatot, átment a rendőrségi ügyintézők szűrőjén, mintha senki nem olvasta volna el, ám ügyvédjével fellebbezést írtak, és a rendőrség végül ejtette az ügyet.

Közben a rendőrség új sebességmérőket vásárolt. A 160 darab ARH CAM-S1 típusú hordozható lézeres sebességmérő egyike alaposan leszerepelt a sajtónyilvános bemutatón, ráadásul egy gyulai ügyben ezekről a többfunkciós gépekről is kiderült, hogy teljesen tévesen mérnek, ha akár csak egy picit is hozzájuk ér a gépet kezelő rendőr, amikor a megpróbálják meghatározni egy közeledő vagy távolódó autó sebességét. A Suzuki Ignis ügyében is felébredt a rendőrség, majd hivatali jogkörénél fogva utólag megváltoztatta a döntését, és visszautalta a 90 ezer forintos bírságot az áldozatnak. 

Volna még példám arra, hogy mi történik, amikor téved a tévedhetetlennek mondott rendszer, de térjünk vissza a balatonföldvári esetre. Krisztina és családja bizonyítási indítványt nyújtottak be a mérés után egyetlen nappal hozott elsőfokú határozattal szemben. Ebben egyebek mellett azzal érveltek, hogy a mérést végző fixen telepített VÉDA közelében több zebra is van a 7-es úton, ezért ott mindenképpen óvatosabban vezet az ember, és megjegyezték azt is, hogy az Octavia mindössze 75 lóerős, ami ilyen körülmények közt kevés a 167 kilométeres sebességhez.

Ugyanebben a beadványban leírják, hogy az autó vezetője mindig szabályosan közlekedik, gyorshajtás miatt még sosem büntették meg, és kérték az eljárás felülvizsgálatát. November elején a Skoda vezetője által leírt részletekkel kiegészítették az elsőfokú határozatot, de nem változtatták meg a döntést a rendőrségen.

Később a család ügyvédje, Dr. Kardosné dr. Ormándi Zita fellebbezett és leírta, a rendőrség nem tisztázta a tényállást, mert nem vett figyelembe minden, az ügy szempontjából fontos részletet, illetve nem folytatta le a bizonyítási eljárást. Ugyanebben a beadványban az ügyvédnő leírta, hogy bár a Skoda Octavia Classic 1.4 16V legnagyobb sebessége 171 km/óra, de az autó tizenkét éves, és a mérés időpontjában négy felnőtt és egy gyerek ült benne, nehéz csomagokat szállítottak, ráadásul a 7-es út Balatonföldvári szakaszának ezen a részén körülbelül 400 méterrel korábban éles kanyar található, így még kevésbé valószínű, hogy a család éppen itt és így próbálta ki a Skoda végsebességét.

Az ügyvédnő szerint a rendőrség akkor járt volna el szakszerűen, ha beszerzi a Skoda gyár igazolását arra vonatkozóan, hogy újonnan mekkora sebességre volt képes ez az autó, illetve meg kellett volna hallgatnia az utasokat, továbbá műszaki szakértő véleményét kellett volna kikérnie. Kifogásolta azt is, hogy nem vizsgálták meg, hogy a mérés időpontjában megfelelően működött-e a VÉDA. Kérte, hogy a felsoroltakra tekintettel a Budapesti Rendőr-főkapitányság semmisítse meg az elsőfokú határozatot. Ehhez a fellebbezéshez csatolta a Skoda-kereskedésből beszerzett igazolást is az öreg Octavia menetadatairól.

A fellebbezést elutasították és az ügyet felterjesztették a másodfokon eljáró Budapesti rendőrfőkapitánynak, aki december 15-i határozatában kérte a Siófoki rendőrkapitányság vezetőjét, hogy tartson terepszemlét a mérés helyszínén. A siófokiak megállapították, hogy a 400 méterrel korábbra saccolt kanyar valójában 500 méterrel a mérőoszlop előtt található és "élesnek nem mondható". 

Kiderült az is, hogy a VÉDA oszlopon lévő GRIFF 1V típusú radaros sebességmérő hitelesítése csak jövőre jár le, ráadásul a gyorshajtás mértékének megállapításakor levonták a mérőeszköz hibahatárát, így jött ki a 167 km/óra. Az is kiderül az BRFK érveléséből, hogy a hitelesített traffipaxok által küldött adatok mindaddig hitelesnek tekintendők, amíg ezek ellenkezőjét valaki nem bizonyítja. Tegyük hozzá, hogy a bizonyításhoz kevés az autók sebességmérője, mert az nem hitelesített – tulajdonképpen nincs közkézen olyan hiteles műszer, amellyel meg lehetne dönteni a traffipax mérési eredményeit. 

Mindebből az következik, hogy egy átlagautósnak gyakorlatilag nincs semmi a kezében, ha egy szép napon kap egy csekket 300 ezer forintról, amit 30 napon belül be kell fizetnie, legfeljebb részletfizetésben reménykedhet. A rendőrség maga választhatja meg, hogy milyen tényeket vesz figyelembe a gyorshajtási ügyekben, vagyis teljesen mindegy, hogy egy autó elvileg képtelen, vagy majdnem képtelen az adott útszakaszon ennyire felgyorsulni, mert a kamera ezt látta és mérte, márpedig hiteles, mert hónapokkal vagy évekkel korábban hitelesítették. 

Felvettem a kapcsolatot a család ügyvédjével, akivel egyetértettünk abban, hogy a hasonló közigazgatási bírságolások rendszerében figyelmen kívül hagyták a tényt, hogy a Magyarországon használatban lévő 365 fix és 160 mobil kamera által végzett több százezer mérés közé biztosan becsúszik néhány téves is. A digitális rendszerek működési logikájából adódik ez, és még akkor is számolni kell a hibákkal, ha csak minden milliomodik mérésnél következnek be.  

Ha oszlopra szerelt kamerák minden szabálysértő autóról több felvételt is készítenek, és ezek a berendezések nem csak sebességmérésre alkalmasak, hanem egy sor egyéb szabálytalanság kiszűrésére is. A Skodáról készített, a rendőrség által elérhetővé tett fotók egyikén az autó első, a másikon a hátsó rendszámának kéne látszania, míg egy harmadikon elvileg az autót és környezetét lehet azonosítani. A három kamera folyamatfelvétele képezi az automatikus eljárás bizonyítékait. Ezeket a rendőrség maga írja egy határozatban.

A fényképeket minden megbírságolt autós letöltheti a rendőrség zárt oldaláról, ha megadja az autó rendszámát és a határozatban szereplő ügyiratszámot. Én is így tettem, mert nem akartam elhinni, hogy a három felvétel közül valóban csak kettőn látszik a Skoda.

Azon a fotón, amelyen a környezetével együtt mutatják, láthatunk egy szélső sávban haladó fehér Suzuki Swiftet is. A következő képen már csak a Skoda látszik, de a kép bal felső sarkában látni egy árnyékot is, mely az előző képpel összevetve teljesen olyan, mintha a fehér Suzukié volna. A két autó árnyéka abban az egy másodpercben amikor ezek a képek készültek, látszólag ugyanolyan közel maradtak egymáshoz.

Ha a Skoda háromszor olyan gyorsan ment volna, mint a Suzuki és feltételezzük, hogy a második kép felső sarkában valóban a szélső sávban haladó Swift árnyékát látjuk, akkor vagy mindkét autó 167-tel ment a sebességadatot is tartalmazó fénykép készítésének pillanatában, vagy egyik sem. Ha a fotón netán felismeri az autóját valaki, akik éppen október 15-én, délután 5 órakor autózott Balatonföldváron, kérem, hogy jelentkezzen és mesélje el, hogy elszáguldott-e mellette egy Skoda Octavia!

A harmadik képen csak az aszfalt látszik és rajta a közeli zebra piktogramja, vagyis egyszerűen nem igaz, amit a rendőrség ír, nincs fényképük a távolodó Octaviáról. Vagy nem mutatják meg?

Felmerül a kérdés, hogy miért kellene vakon hinni abban, hogy a hitelesített GRIFF 1V ebben a pár másodperben is pontosan működött, ha már most nyilvánvaló, hogy az egyik bizonyíték csak azt bizonyítja, hogy az út aszfaltozott, és van rajta egy fehér felfestés?

Azután, hogy az eset néhány hete megjelent a TV2 híradójában, sőt az Origón is, az ügyet felülvizsgálatra magához vonta az Országos Rendőr-főkapitányság főosztályvezetője a közlekedési területet irányító Óberling József ezredes. Izgalmas napokat él át a Skoda Octavia tulajdonosa és családja, hiszen bár másodfokon is elutasították a fellebbezésüket, ezért napokon belül be kéne fizetniük 300 ezer forintot, az ORFK-n még mindig dönthetnek úgy, hogy elengedik a büntetést. 

Mivel a VÉDA rendszer teljessé válásakor én is jártam abban a vásárosnaményi informatikai központban, ahová a 134 helyre felszerelt 365 kamera által generált sok tízezer ügy adatainak egy része befut, tudom, hogy nem kizárólag gépek gyártanak határozatokat, és nyomtatnak csekkeket a fotók alapján. Ülnek ott ügyintézők is, akiknek az a feladata, hogy ellenőrizzék az automatikus bírsággyár működését. 

Ha igaz, amit a család állít és ami elég valószínű is, akkor a balatonföldvári gyorshajtási ügyben nemcsak a gépek hibáztak, vagyis hibásan mért és fotózott a VÉDA, de az ügyintézők is, akik ezt nem vették észre.

A felülvizsgálat és a fizetés végső határideje éppen február elején, vagyis néhány nap múlva lejár. Legkésőbb akkor megírjuk, hogy képes volt-e helyrehozni a VÉDA hibáját az ORFK, vagy Krisztináéknak mégis be kell fizetniük a 300 ezer forintos csekket.

Ha a rendőrség helyben hagyja korábbi döntését, felvet néhány kérdést. Mit tehet, akinek az autója elvileg képes olyan gyorsan száguldani, mint amekkora sebességtúllépést a nyakába akarnak varrni? Mit tehet bárki, ha kap egy bírságfizetési felszólítást a VÉDA felvételei alapján, de azokon nem szerepel minden részlet, esetleg biztos benne, hogy nem vezetett túl gyorsan?

A dolgok mostani állása szerint végső esetben bírósághoz fordulhat, hogy tovább küzdjön az igazáért, vagyis mindenképpen pénzébe fog kerülni az ügy, legalábbis amíg nem a javára döntenek. Azonban még a bíróságon is bizonyítania kell az igazát és hacsak nincs hitelesített mérőeszköz az autójában, erre nagyon kevés esélye van.