Dübörög a csalólebuktató rendszer: 4 eset, rengeteg tanulság

A Személyre szabható ügyintézési felületen belül kialakított Jármű szolgáltatási platform (JSZP) január eleje óta működik, vagyis inkább működget a teszthónap ideje alatt, és közben nagyon sokat köhög.

Amikor végül feljön egy adag váladék a magyar járműnyilvántartás mélyéről, újra és újra megdöbbenünk, ahogy megdöbbennek azok az olvasók is, akik az első cikk után beléptek saját ügyfélkapu-adataikkal a SZÜF-be, bepötyögték korábbi autójuk, vagy éppen egy most hirdetett használt autó rendszámát, és megtudták, mi lett a sorsa, miután eladták, illetve, hogy mennyi igaz abból, amit egy aktuális hirdetésben írnak. Mutatok négy példát, hogy jobban megértsék, mire jó ez az egész. 

1. Ezt a Peugeot 206 1,4 HDI-t 2006-ban helyezték először forgalomba. Évekig cégautóként szolgált, ment is bele a kilométer rendesen, míg 2008 egy balszerencsés pillanatában, álló helyzetben rommá törte egy másik autó. Nézzék meg jól a képeit, de először a dátumnak tűnő adatsort a tetejükön: 2008/7/9. Ezek szerint több mint tízéves fotókat is elő lehet kotorni a nyilvántartásból.

Szeretnének a nevükre venni egy olyan autót, amelynek gyakorlatilag eltűnt a bal hátsó negyede, összerogyott a padlólemeze, és megroppant a teteje is? Szerintem nem, mégis attól tartok, hogy aki feltámasztotta a roncsot, majd visszatekerte 100 ezer kilométer közelébe a számlálóját, nem szólt a balesetről a Peugeot következő gazdájának, vagy az azt követőnek. Megkockáztatom, ez az autó nem gazdasági, hanem szerkezeti totálkárt szenvedett. Hogy került ismét forgalomba? A másik eshetőség is baljós: behoztak a roncs alvázszámára egy másik autót és a kettőt ikresítették, ami újabb kérdéseket vet fel.

2. Klasszikus óratekerési alaphelyzet, amikor az ezredfordulón gyártott BMW 320d képtelen tartósan elhagyni a bűvös kétszázezer kilométeres álomhatárt, mert valaki mindig gondoskodik arról, hogy visszatérjen oda, ahol találni még rá vevőt. Ezúttal sem volt ez másként, ráadásul 2014. májusában, amikor műszaki vizsgán járt a képen szereplő autó, már 289 ezer kilométert rögzítettek a járműnyilvántartásban. Január 7-én, azaz a cikk írása előtti napon 444 ezret, ennek ellenére 232 ezer kilométerrel keresnek rá vevőt a Használtautó.hu-n. Tudom, tudom, az elírás és tévedés épp olyan alkotmányos alapjoga a hirdetések feladóinak, mint a szabad helyváltoztatás, vagy az oktatás. Amikor a futásteljesítmény ellenőrzése miatt kérdeznek le egy autót a JSZP-ből, mindig keressék meg a műszaki vizsgák fotói közt azokat, melyek a műszerfalat mutatják. Ott ellenőrizhető, hogy nem írta-e el az ügyintéző a kilométeradatot a rendszerben!

3. A tévedési lehetőségek fedezékéből jelentkezik az a CapsLock-bajnok autókereskedés is, ahol a vevők megértését kérik, amiért sem szavatosságot, sem garanciát nem vállalnak az általuk forgalmazott, általában tíz évnél idősebb autókra. Az előbbiről akkor sem mondatható le a vevő, ha ezt beleírják az adásvételi szerződésbe. Márpedig bele szokták, de ott is legfeljebb annyi funkciója lehet, hogy a miután letérdelt az autó, a gazdája ne akarjon ügyvédet hívni, mert az azonnal felvilágosítaná a fontos összefüggésről.

Ezért a 2005 májusi Renault Scénic II 1,6-ért például csak 699 ezer forintot kell fizetni, 192 ezer kilométeres futásteljesítményével szinte biztosan a találati lista első felében tanyázik a hirdetési oldalakon, de valójában három éve 260 ezer kilométer volt benne, ami aligha elírás, mert már 2013-ban is túl volt a 188 ezren. 

4. Szintén Peugeot, de a rommá tört 206-osnál eggyel kevésbé rázós példa ez a 207-es. Ez is 1,4 HDI, ez is fehér, és ez is cégautóként kezdte pályafutását, így szintén nagyon sokat mentek vele. Többnyire csak 2012-ig lát vissza az időben az állami rendszer, de már akkor is 222 ezer kilométer volt az autóban, majd két évvel később kevesebb mint 120 ezer, ami tavaly augusztusra 180 ezer közelébe gyarapodott ismét.

Sokan kérdezik, miért nem csenget ilyenkor az okmányirodai kliensprogram az autók következő kedves vevőjének, és miért lehet egyáltalán átíratni egy óratekert autót. A válasz fájdalmasan egyszerű: bár az óratekerés csalás vétségének minősül, a kilométerszámláló-manipuláció után is szabadon adható-vehető bármilyen használt autó, és ehhez még csak nem is kell hivatalos magyarázatot adni az állam felé. Így aztán sem a vizsgabiztosoknak, sem az eredetiségvizsgálóknak, sem az okmányirodai ügyintézőknek nincs teendőjük, amikor szembesülnek ezekkel az esetekkel. 

Az óratekert autók tömkelege jelentősen ronthatja egy-egy típus megítélését az autóvásárlók körében, az elhasználódásból adódó műszaki hibáik is sokkal kiszámíthatatlanabbul jelentkezhetnek, ráadásul az egész nagy népi játék olyan félreérthető alapállításokat szült, mint, hogy nem kilométert veszünk, hanem állapotot. Szép ötlet, de éppen e mögé bújnak be azok, akik a műszerfalak rutinos mókolásával duplázzák meg az autók piaci értékét és felezik a mutatott futásteljesítményüket. 

A totálkárból visszahozott autókkal is hasonló a helyzet, csak ott még biztosabb az életveszély, hiszen egy gombóccá gyúrt autót nem gyári technológiával helyreállítani, majd azt mondani róla, hogy legközelebb is megvédi a bent ülőket, a legsúlyosabb bűn amit el tudok képzelni ez ügyben. 

Mostantól rendszeresen készítek hasonló összeállításokat, és közben remélhetőleg kijavítják a SZÜF-JSZP meglévő hibáit. Ezekkel kapcsolatban elküldtem egy sor kérdést a Belügyminisztériumnak, mert például nagyon jó volna tudni, mit kerestek az autók korábbi gazdáinak személyes adatai egy nyilvános felületen, és miért látszik felismerhető módon néhányuk az eredetiségvizsgálatok fotóit.